A Telex szerint azért nem jó a fizetett túlóra, mert akkor a nők kevesebbet keresnek

„A rugalmas bérelemeket, például fizetett túlórákat és bónuszokat használó vállalatok kevesebbet fizetnek a nőknek, ami a nők bérhátrányának több mint negyedét magyarázza. A vállalatok bérezési szokásai fontos szerepet játszanak a nők bérhátrányában” – kezdi legújabb feminista agymenését a szélsőliberális Telexen megjelent cikk.

A szerző, aki az oldalon feltüntetett adatok szerint a Corvinus Egyetemen tanul(t) – ami újfent egy csodás bizonyítéka annak, hová jutott az oktatás a „nemzeti” kétharmad 15. évében – bevezetőjében elismeri a kapitalizmus alapvető logikáját, hogy érdemes az embereknek teljesítménybónuszokat adni, hiszen akkor többet termelnek. 

Egy olyan világban, ahol kizárólag a folyamatos termelés és a pénz számít, nyilván az arcátlanul kapzsi vállalatok is a termelés végtelenségig való fokozására törekednek, ezért logikus, hogy dobnak egy kenyérhéjat a kizsigerelt dolgozóknak, hogy hajtsák túl magukat. (Mielőtt bárki félreértené, ezt én mondom, a szerző, Reizer Balázs már nem mert ilyen szinten beleállni munkaadóiba.)

A mi szójatejen élő feministánk szerint egyfelől teljesen érthető, hogy több pénzt fizetnek annak, aki többet és jobban dolgozik, ugyanakkor ez a „nemi egyenlőség szempontjából” már nem ennyire pozitív. Ő ugyanis tudni véli, hogy a nők „kisebb valószínűséggel dolgoznak magas bért fizető vállalatoknál”. No, de ha mégis dolgoznak, akkor is kevesebbet keresnek, mint a férfi munkatársaik! Itt ismét ellenőriztem, hogy biztos nem a humor rovat egyik paródiáját olvasom, de nem. Balázsunk teljes komolysággal importálja a nyugaton is ezerszer megcáfolt ostobaságokat.

Ezt követően még egy grafikont is összedobott valamelyik licenszelt programmal, és levonta a „felháborító” végkövetkeztetést: A nők bérhátránya 1,6 százalék azokban a vállalatokban, ahol a dolgozók kevesebb mint negyede kap túlórapótlékot vagy bónuszt. A bérhátrány 4 százalék azokban a vállalatokban, ahol ez az arány 25 és 75 százalék között van és 5,5 százalék, ha a dolgozók több mint háromnegyede kap túlórapótlékot vagy bónuszt. Tehát a nők vállalaton belüli bérhátránya annál nagyobb, minél több munkavállaló kap rugalmas bérelemeket.

Vagyis, szerinte a nők azért keresnek kevesebbet, mert kevesebbet dolgoznak. És emiatt nő a „nemek közti egyenlőtlenség”. Nem tudom, hogy van-e olyan törvény, ami tiltja a nők számára a túlórát, ezért nem vállalják, vagy esetleg a férfiaknak kötelező? Mert tudtommal, ha én férfiként nem akarok túlórát vállalni, és a lelkem áldozni egy multi profitjáért, akkor ugyanúgy én is kevesebbet fogok keresni. Akkor mitől is diszkriminatív a rendszer? – tehetjük fel joggal a kérdést. Nagy szerencsénk, hogy Balázsunk nem hagy kétségek között, megválaszolja ezt is!

„A legvalószínűbb ok, hogy a nők átlagosan kevesebb órát dolgoznak munkahelyükön, viszont sokkal többet dolgoznak otthon. Sőt, a magyar nők a munkahelyi és a házimunkával eltöltött időt összeadva összességében többet dolgoznak, mint a férfiak. Ezért a nemi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében érdemes arra ösztönözni a vállalatokat, hogy rendszeresen elrendelt (fizetett és nem fizetett) túlórák nélkül is működni tudjanak” – írja minden szavát komolyan gondolva. Magyarországon rengeteg nő egyedülálló, még több gyermektelen. Őket komolyan meg kéne fizetnie a vállalatoknak, mert elmosogatnak maguk után? Mert kimossák a szennyest? Egyedülálló férfiak nem mosogatnak? Nem mosnak? Ennyire tarthatatlan már a mítoszuk, hogy ilyen nevetséges ostobaságokat tudnak csak kiizzadni magukból? 

Szerzőnk hivatkozási alapja ráadásul egy zsidó származású közgazdász, a feminista felforgató Claudia Goldin.

Feminista ostobaságok helyett beszélhetnénk a valóságról is

Akár még nevethetnénk is ezeken a feminista vergődéseken, ha ők aljas módon nem egy valódi, égető problémára telepednének rá, amit aztán lényegéből kiforgatva, saját narratívájuk szerint tálalnak. Ugyanis, a bérkülönbség és a lemaradás az előremenetelben valóban létező jelenségek a munkaerőpiacon. Ezek azonban nem a nőket érintik, hanem az édesanyákat. Őket diszkriminálja súlyosan a munkáltató. Sokukat fel se veszik jól fizető állásukba kisgyermekkel, másokat állapotosan küldenek el, mert a profithajhász cégek logikája szerint „a gyerekkel csak a baj van”. Ehhez képest Balázsunk cikkében sem hangzik el egyszer sem az „anyák” kifejezés. Vagy az őket ért hátrányok. Egy egyedülálló, karrierista nőt semmilyen hátrány nem ér a munkapiacon. Sok helyen még tolják is őket előre. Életmódjukat még a feministák is felmagasztálják. Az anyákkal pedig egyáltalán nem törődnek. Ami mondjuk nem meglepő, hiszen mind a kapitalisták, mind a feministák szélsőségesen családellenesek. Utóbbiak célja kizárólag az ellentétek szítása a nemek között, hogy még jobban aláássák a hagyományos családmodellt. Ebben egyébként igen sikeresek, hiszen a fene nagy individualizmusban mindenki „önmegvalósít”, senkinek sincs ideje családra, gyerekre meg főleg. Nem baj, majd a meg nem született gyerekek helyére jönnek a harmadik világbeliek.

De a nem létező bérkülönbség a probléma...

Irányi Dániel