Az online anonimitás elvétele lesz az utolsó szög szabadságunk koporsójában

Február végén robbant a botrány, hogy a Persona nevű digitális identitás-ellenőrzéssel foglalkozó vállalat megoszthatta a felhasználók személyes adatait amerikai kormányzati szervekkel. Az ügy rávilágít, hogy a hangzatos szavak ellenére a különböző online identitás-ellenőrzések és azonosítások kizárólag egy célt szolgálnak: a totális kontrollt a big data diktatúra számára.

Aki kizárólag fősodratú magyar médiát olvas, az feltehetőleg nem is hallott a Persona-botrányról, ugyanis nagyon kevés portál számolt be róla (hasonlóan a legtöbb, digitális jogcsorbításról szóló hírhez). Az elmúlt időszakban egyre több online szolgáltatás követeli meg a teljes körű ügyfélellenőrzést személyazonosító igazolvánnyal, biometrikus azonosítással. Az adatgyűjtés veszélyeire a szakértők már korábban is felhívták a figyelmet, azonban a februári eset a gyakorlatban is bizonyította, hogy a személyes adatok ilyen mértékű gyűjtése súlyos kockázatokat rejt magában, és a tömeges és totális digitális megfigyelés előtti utolsó lépcsőfokot jelenti.

Az egyebek mellett a Discord, a Roblox vagy ChatGPT életkor-ellenőrzését is végző vállalat működését vizsgáló kutatók döbbenetes felfedezésre jutottak, egy, a Persona Identities, Inc.-hez köthető szerveren:

a vállalat összesen 269 különböző szempont szerint ellenőrizte a felhasználókat, és a személyes adatok mellett IP-címeket és a számítástechnikai eszközök egyedi azonosítóit is gyűjtötte, illetve különböző „kockázati kategóriákba” is sorolta őket.

Mindez nemcsak, hogy bőven túlmutat az eredetileg célként megnevezett életkor-ellenőrzésen, de a szerver, amin az adatokat megtalálták, olyan amerikai kormányzati engedélyekkel (FedRAMP) rendelkezett, amelyek erősítik a gyanút, miszerint a Persona és a hozzá hasonló vállalatok és a kormányzatok között komoly összefonódások lehetnek. Az pedig csak a hab a tortán, hogy ezeket az adatokat egy nyilvánosan is elérhető szerveren találták meg, ami pedig a szenzitív adatok biztonságával kapcsolatban vet fel kérdéseket. Abba pedig már nem is érdemes mélyebben belemenni jelen cikk keretében, hogy a kutatók arra utaló nyomokat is találtak, hogy

a Persona szoftvere automatikus pontozást végzett, és megvizsgálta, egy adott felhasználó profilja hasonlít-e más, korábban már profilozott személyre. Ez gyakorlatilag egy lemoshatatlan, digitális DNS vagy ujjlenyomat megfelelője.

A gyermekvédelem szent tehene

A nyugati államok egyre szigorodó törvényi szabályozásaiban van egy közös pont: mindig egy nagyobb jó, általában a gyerekvédelem érdekében tartják kívánatosnak a társadalom magánszférájának korlátozását. A törvényalkotók ezzel egy nagyon kényelmes pozícióba kerülnek, hiszen a javaslatot kritizálókra rá lehet sütni, hogy „pedofilpártiak”, vagy hogy nem fontos számukra a gyermekek biztonsága.

Minket, magyarokat elsősorban az EU Chat Control néven hírhedté vált tervezete érint. A hivatalos nevén EU rendelettervezet a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni küzdelemről (CSAM Regulation) névleges célja, hogy megakadályozza a gyermekbántalmazást ábrázoló anyagok terjedését az interneten. Ezt úgy érné el, hogy a különböző titkosított üzenetküldő alkalmazásokat (mint a WhatsApp, a Signal vagy a Telegram) arra kötelezné, hogy még a titkosítás előtt, a felhasználó készülékén fésülje át a küldendő tartalmakat.

A rendelet évek óta napirenden van, és minden jel arra mutat, hogy valamilyen formában hamarosan sikerül többséget szereznie az Európai Unió Tanácsában. Bevezetése esetén számos szempontból is problémás lenne:

az államok vagy a technológiai óriáscégek még a korábbiaknál is jobban beférkőznének az állampolgárok magánéletébe; az ártatlanság vélelme nélkül, tömegesen monitoroznának mindenkit.

Arról nem is beszélve, hogy az AI-ellenőrző rendszerek közel sem tökéletesek, így rengeteg fals eredmény születne, ami ártatlan emberek rendőrségi vegzálását vonná maga után.

A rendeletet támogató országokat és EU-s képviselőket a fightchatcontrol.eu weboldalon lehet követni:

Látszik, hogy ebben a kérdésben már összejött a nagykoalíció: a mi hazánkos Borvendég Zsuzsannán kívül az összes magyar EP-képviselő, illetve a Fidesz-kormány is támogatja a Chat Control-tervezetet.

A következő lépés: öncenzúra és gondolatrendőrség

Az EU-s rendelettervezethez hasonló törvények léptek életbe az elmúlt hónapokban Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is. Az ausztrál szabályozás célja alapvetően a 16 év alatti fiatalok kizárása a közösségimédia-platformokról. Ezt a célt azonban kizárólag úgy lehet elérni, hogy minden felhasználót személyivel és arcszkenneléssel ellenőriznek le. Ezzel mindenkit megfosztanak az online anonimitástól, ami súlyos kormányzati visszaélésekre adhat lehetőséget, ezt pedig gyakorlatban az Egyesült Királyság példája bizonyítja a legjobban.

A három említett szabályozás közül talán a brit törvény a legszélsőségesebb. A gyerekek védelme mint indok itt is adott, azonban a mögöttes szándék nem csak feltételezés:

Az Egyesült Királyság 2023-as online biztonsági törvénye (Online Safety Act 2023), minden, a fiatalokra veszélyt jelentő tartalom megtekintéséhez személyazonosítási kötelezettséget ír elő. Az angolok szerint a pornó és a közösségi média mellett – egyebek közt – például az illegális migráció, valamint különböző „szélsőségesnek” bélyegzett politikai gondolatok is károsak a gyermekek számára.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk, mindez hova vezet: ha valaki kritizálni szeretné az illegális migrációt, vagy a fősodortól eltérő politikai tartalmakat fogyasztana, ezt csak úgy teheti meg, ha előtte igazolja (és ezzel online profiljához köti) személyazonosságát. 

Ráadásul mindez abban az Egyesült Királyságban, amely már eleve világelső a különböző online „gyűlölet-bűncselekmények” üldözésében. Megtörtént már, hogy egy kamaszt a „nem megfelelő kommentjei” miatt kerestek fel a rendőrök, míg egy másik felhasználót rasszistának bélyegzett Xbox-profilneve miatt vontak kérdőre.

De olyan is történt, hogy egy fiatal egy Instagram-posztban emlékezett meg egy elhunyt ismerőséről, ám az általa választott dalszövegben – szerencsétlenségére – szerepelt az n-betűs szó, így hozzá is megérkeztek a hatóságok.

És hogy hová vezet mindez? Természetesen öncenzúrához. Ha az embernek félnie kell attól, hogy online is felvállalja politikai nézeteit, vagy hogy barátainak egy kissé offenzívebb mémet küldjön privát üzenetben, akkor inkább kerülni fogja ezeket a magatartásformákat.

Csak annak van félnivalója, akinek vaj van a füle mögött – vagy mégsem?

Gyakran hangoztatott vélemény a bármilyen jellegű ellenőrzés vagy megfigyelés ellen felszólalókkal szemben, hogy akinek nincs takargatnivalója, annak nincs mitől félnie. De valóban így van ez? Miért húzzuk be a függönyeinket éjszakára? Netán elfogadnánk, ha az állam kamerákat telepítene a hálószobánkba – függetlenül attól, hogy semmilyen illegális tevékenységet nem végzünk?

A magánszféra nem arról szól, hogy ha egyedül vagy, bűnt követsz-e el, hanem arról, hogy jogod van eldönteni, mit mutatsz meg magadból a világnak.

Az egész digitális megfigyelést és az online anonimitás csökkentését folyamatában kell néznünk. Először csak a gyermekpornográf tartalmakat szűrik, aztán szépen lassan már a hatalomnak nem tetsző véleményeket is. A csúszós lejtő effektust nagyon jól illusztrálja a Jonas Akerlund által rendezett: És aztán? (And Then) című Mullvad VPN-reklám. Az anonim internetezést lehetővé tevő cég a betiltással néz szembe az Egyesült Királyságban, amiért nem hajlandó azonosítani felhasználóit. 

Rövidfilmjüket, amely azt mutatja be, hogyan vezet el a totális megfigyeléshez az anonimitás csökkentése, kitiltották az angol televíziókból, ezért kizárólag alternatív platformokon tudták terjeszteni az egyébként társadalmi célt szolgáló hirdetést.

Majd az algoritmus eldönti, ki a bűnöző

A mesterséges intelligencia korában érdemes néhány szót ejteni az AI-profilozásról is. Mindenki tudja, hogy a technológiai óriáscégek, mint a Google vagy a Meta reklámbevételeik növelése érdekében rengeteg információt gyűjtenek felhasználóikról. (Hogy hogyan lehet ezekkel szemben védekezni, egy külön cikk témája lehetne). Végezzünk egy gondolatkísérletet, és képzeljük el, hogy nemcsak a facebookos vagy google-ös tevékenységünk, hanem minden online lépésünk egy nagy központi, a kormány által is hozzáférhető adatbázisba kerül.

Kivel, mikor és miről beszéltünk; milyen politikai nézeteket vallunk; melyek az érdeklődési köreink; mit szeretünk, mit nem szeretünk; melyek a legbelsőbb titkaink.

Persze ha a hatóságok ráálltak valakire, ezeket az információkat – kemény munkával – eddig is ki tudták deríteni. De jelentős különbség, hogy a mesterséges intelligencia segítségével ezt ma már tömegesen, teljesen automatikusan és sokkal pontosabban el lehet végezni.

Ennél talán már csak az a félelmetesebb, hogy az AI-profilozás korában arra sincs feltétlenül szükség, hogy bűncselekményt, vagy a hatalom számára nem tetsző dolgot kövessen el az ember. A digitális lábnyomnak, a lájkoknak és a privát üzeneteknek hála az algoritmus hamarabb fogja tudni, hogy mikor válik valaki kellemetlennek a rendszer számára, mint az adott illető. Ez már prediktív megfigyelést jelentene, ahol nem a tetteidért, hanem a profilod alapján kalkulált lehetséges tetteidért büntetnek. Mindez pedig politikai színezettől független: a liberális Nyugaton éppolyan előszeretettel fogják alkalmazni ezeket a módszereket, mint a nyíltan diktatórikus, kommunista Kínában.

Egy ilyen világban az ártatlanság vélelme megszűnne létezni – a technológia pedig már adott, előbb vagy utóbb pedig az elmélet gyakorlattá válik.

Rácsai Ákos

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: