A képet szerkesztette: Remenyiczki Éva | Felhasznált források: Rawpixel, Pexels, Adriatiq Hotel Labineca/Erika Tour
A Magyar Jelen korábbi cikkében már beszámoltunk arról, hogy Vitézy Tamás szerint az ellene zajló büntetőügyben a 73 éves korában alkalmazott lábbilincs évekre intézkedésképtelenné tette őt – éppen akkor, amikor meg kellett volna védenie horvátországi érdekeltségeit. Ezúttal interjút készítettünk a vagyonától teljesen megfosztott, azóta már közel 80 éves nyugdíjassal. Vitézy hosszú évek óta sérelmezi, hogy a Széchenyi Bankhoz kapcsolódó büntetőeljárás annak a „koholt” folyamatnak az egyik kulcseleme volt, amelynek végén a „Jellinek-maffiának” sikerült megkaparintania a több százmillió euróra becsült, több mint 50 hektáros horvátországi vagyonát. Pontosabban egy 541 ezer négyzetméteres tengerparti területről van szó, amelyből 282 ezer négyzetméter beépített, működő szállodaövezet hozzávetőlegesen 4800 ággyal, több mint 2000 szobával, valamint két kikötőben 648 hajóhellyel. A felszámoló az itt található három szállodacsoport értékét egyenként 1000 forintban állapította meg, ami mindössze néhány gombóc fagylalt árának felel meg. A beszélgetésben részletesen tájékoztatott minket az úgynevezett Override-dokumentumról, amelyet éjjel fél kettőkor kellett aláírnia a Lakatos és Köves Ügyvédi Irodában. Egy – a cikkünkben később részletezett – zsarolt helyzetben kényszerült szignózni azt az iratot, amely később szerepet játszhatott a külföldi részvények átírásában. Szóba került még a Takarékbank szerepe Jellinek Dániel 9 milliárd és 5,4 milliárd forintos finanszírozásában Vitézy jelzáloga alapján, valamint a Legfőbb Ügyészségnek és a bíróságnak címzett nyílt levelek sora. Olvashatnak továbbá arról is, milyen jogi lépésekre kényszerül itthon vagy akár a nemzetközi fórumokon, ha az általa indított büntetőeljárásokban továbbra sincs előrelépés – beleértve az egykori Takarékbank, a mai MBH Bank elleni pert is.
A hat éve húzódó Széchenyi-ügy és nyolc éve húzódó Jellinek-ügy
Vitézy Tamás ügye két szálon fut, amit ebben a részben röviden bemutatunk – már amennyire röviden lehet egy ilyen régóta húzódó, szövevényes történetet. Az egyik a Széchenyi Bankhoz kapcsolódó büntetőeljárás, amelyben vádlottként szerepel. A másik a horvátországi szállodákból, kempingekből, kikötőkből és tengerparti ingatlanokból álló portfólió sorsa, amelyben viszont ő a vádló. Álláspontja szerint az ellene indított koncepciós eljárás nyitotta meg az utat azelőtt, hogy a „Jellinek-maffiának” nevezett kör megszerezze a teljes horvátországi és magyarországi vagyonát.
Vitézy 2025. október végi bírósági felszólalása szerint a Széchenyi Bankhoz kapcsolódó szál akkor kezdődött, amikor a tulajdonában álló Adriatiq-csoport teljes átfinanszírozását a pénzintézet rendezni kívánta. Ez azonban a bank tőkehiánya miatt nem valósult meg, a vállalat viszont felvett egy mintegy 500 millió forintos forgóeszközhitelt. A most vádlottként álló Vitézy határozottan kijelentette: ezt a kölcsönt nem ő intézte, nem ő írta alá, és az érintett cégben sem képviseleti, sem aláírási joggal nem rendelkezett. Ezzel kapcsolatban kizárólag az ügyvezető, Kerekes László járt el.
A fent említett tárgyalásán az is elhangzott, hogy a Vitézyvel és cégével szembeni vád egyébként is alaptalan, mivel a bankot nem érte kár: a felszámoló által kért összeget visszafizették, ráadásul a felszámoló több alkalommal jelezte az ügyészségnek, hogy a céggel és a kezesekkel szemben sincs követelése. Interjúalanyunk ebből arra következtet, hogy a Széchenyi Bank-ügyben ellene megfogalmazott vád valójában egy koholmány, amely kizárólag a későbbi, horvátországi vagyon átrendezéséhez szükséges nyomásgyakorlást szolgálta. Vitézyt 2020. november 3-án vonták be a Széchenyi Bankhoz tulajdonilag kapcsolódó Töröcskei István és társai ellen még 2014-ben indított büntetőügybe, amely különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt mind a mai napig folyik.
A 2020. november 3-i kényszerintézkedésről szóló határozat | Fotó: Vitézy Tamás
A kényszerintézkedésről szóló határozat indoklását az előbb vázoltak miatt érthetetlennek tartja, és azt a megfogalmazást is kifogásolja, miszerint a kár „egy része később megtérült”. Ekkor ugyanis a cég már teljes egészében visszafizette a felszámoló által meghatározott összeget. Vitézy abszurditást vél felfedezni abban az állításban, hogy egy bankot ilyen módon meg lehetne téveszteni. A hitelezési folyamat során a pénzintézetnek kötelezően át kell világítania az ügyletet, az adóst és a biztosítékokat is, vagyis pontosan tisztában kellett lennie azzal, milyen feltételek mellett folyósítja a hitelt. Furcsállja továbbá, hogy az ellene felhozott gyanúsítás csak hat évvel a Széchenyi-ügyben tett feljelentés után született meg. Ez a gyanúsítás képezi az alapját a közel hat éve tartó eljárásnak, amelyben Vitézyt egészen 2025 októberéig meg sem hallgatták.
Saját összefoglalója alapján tehát ekkor, 73 éves korában rabosították, majd 29 hónapon át lábbilincset kellett viselnie. Tudomásunkra hozta, hogy a nyomozás során a bűncselekmény minősítése a kezdeti csalásról és sikkasztásról később társtettességre változott. Bár közel két és fél évvel később, a vádemelés után a lábbilincset levették, az ügy továbbra is évekig húzódott – sőt, mind a mai napig tart.
A vagyonából teljesen kiforgatott üzletember határozottan azt állítja, hogy ez az időszak volt a kifosztásának a kulcsa. A kényszerintézkedés miatt ugyanis nem hagyhatta el Magyarországot, így nem tudott Horvátországba utazni, hogy személyesen lépjen fel a portfóliója védelmében. Emiatt képtelen volt megakadályozni, hogy az Indotek Group vezérigazgatójának, Jellinek Dánielnek az érdekkörébe tartozó, általa „bűnszövetkezetnek” nevezett csoport birtokba vegye a vagyonelemeit.
Az egyik – még 2024 októberében közzétett – Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy ez a maffia „üzletszerűen és folytatólagosan azzal foglalkozik, hogy kiszemelt vagyonokat, vagyontárgyakat (kicsiket és nagyokat) igen rafinált módon eltulajdonítson bankok, profi ügyvédek, bírók, értékbecslők, felszámolók, ügyészek és végrehajtók segítségével”.
A tavaly októberi tárgyaláson arról is beszélt, hogy az ellene alkalmazott hatósági intézkedések következtében
a vagyonához nem fér hozzá, saját ingatlanában sem lakhat, és a nyugdíjából is csak korlátozott összeg marad nála: az egykori milliárdos idős korára mindössze havi 200 ezer forintból él. Miközben az ő mozgásszabadságát éveken át korlátozták, addig Kerekes László – aki a hitelfelvétel során ténylegesen eljárt ügyvezetőként – szabadon utazhatott ugyanezen vád terhe alatt.
A beszélgetésben elhangzottak alapján a büntetőeljárás során több ügyész szerepe is kifogásolható. Fürcht Pál és Urbányi András ügyészek ellen Vitézy feljelentést is tett, amelyet azonban a saját beosztottjuk, Végh Tamás vezető ügyész elutasított – sőt, az ez ellen benyújtott panaszt is ő söpörte le az asztalról. Az üzletember ezt megírta a Polt Péter akkori legfőbb ügyésznek címzett levelében is. Arra is kitért, hogy teljesen összemosódott az ellene folyó eljárás és az általa tett feljelentések kezelése. Úgy véli, a hatóságoknak inkább azoknak a szereplőknek a tevékenységét kellett volna vizsgálniuk, akik a horvátországi vagyon átrendezésében, a felszámolási eljárásokban vagy éppen a banki követelések kezelésében közreműködtek.
A tavaly októberi tárgyaláson Vitézy azt is sérelmezte, hogy az első bírói meghallgatására csak 2025. október 31-én került sor, vagyis öt évvel azután, hogy az eljárás őt személyesen elérte. Ez a tény is jól mutatja, hogy az ügy évekig fenntartott egy olyan jogi helyzetet, amelyben képtelen volt hatékonyan fellépni a vagyonát érintő folyamatokkal szemben.
A témát feldolgozó előző cikkünkben az Indotek Group álláspontját is közöltük. A cégcsoport megkeresésünkre úgy reagált, hogy a kérdéseket korábban már több alkalommal megválaszolta, és nem kíván „megalapozatlan állításokra, valótlan feltételezésekre vagy fantazmagóriákra” reflektálni. Álláspontjuk szerint a horvátországi ingatlanportfólió a korábbi tulajdonosok kezén csődbe, illetve felszámolás alá jutott, az Indotek Group pedig csupán „megmentette azt a teljes összeomlástól”, azóta pedig folyamatosan fejleszti és üzemelteti. A társaság azt is hangsúlyozta, hogy Vitézy Tamás és érdekeltségei eddig több mint húsz jogi eljárást veszítettek el velük szemben Magyarországon és külföldön egyaránt.
Vitézy erre reagálva kijelentette, hogy a portfóliónak kizárólag a Raiffeisen-hitelezés alatt álló részét számolták fel – ami állítása szerint kifejezetten a Raiffeisen–Jellinek-összefonódáshoz köthető –, míg a CIB Bankhoz tartozó másik hányad semmiféle csődeljárás alatt nem állt.
Jellinek társasága ugyan úgy fogalmazott a válaszában, hogy korábban már tételesen megválaszolta a feltett kérdéseket, szerkesztőségünket mégsem irányították olyan felületre, ahol ezek a reakciók ténylegesen elérhetők lennének. Ezenfelül olyan dokumentumot sem kaptunk, amely az Indotek Group állításait támasztaná alá. Az olyan kifejezések használata pedig, mint a „fantazmagória”, sokkal inkább Vitézy Tamás személyének hiteltelenítését szolgálja, mintsem az ügy tényszerű tisztázását. Így az Indotek sajtóosztályának reakciója – Vitézy minősítése szerint – „egész egyszerűen hazugság”.
A Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk Mozgalom elnökének adott, két részbenközzétett interjújában – amely a YouTube-on együttesen már közel félmilliós nézettséget ért el – Vitézy Tamás határozottan visszautasította az Indotek Group azon állítását, miszerint ő és érdekeltségei több mint húsz jogi eljárást veszítettek volna el Magyarországon és külföldön. Az üzletember szerint ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak, ugyanis soha egyetlen pert sem nyertek ellene. Sőt, amikor Jellinek Dániel személyiségi jogi eljárást indított a „Jellinek-maffia” kifejezés használata miatt, a Kúria végül olyan döntést hozott, hogy a milliárdosnak tűrnie kell ezt a megnevezést, így Vitézynek nem kellett helyreigazítást közzétennie.
„Írd alá, különben hétfőn bukik a kikötő” – így került Vitézy elé a 400 oldalas Override
Amikor Jellinek érdekeltsége megvásárolta a bankoktól (a Raiffeisentől és a CIB-től) az Adriatiq felé fennálló követelésállományokat – a tulajdonosok tudtával és beleegyezésével –, a pénzintézetek helyébe lépett hitelezőként, vagyis innentől kezdve neki tartozott a vállalat. Vitézy a Magyar Jelennek elárulta: az eredeti elképzelés szerint egy szindikátusi szerződésről, azaz a felek együttműködését, elszámolását és jogait rögzítő megállapodásról lett volna szó az Adriatiq és Jellinekék között. Jellinek azonban közölte, hogy a szindikátusi konstrukció az amerikai befektetői miatt számára nem megfelelő, és ehelyett az Override-megállapodást kell aláírniuk.
A történet érdekességét viszont éppen az adja, hogy az Override nem egy klasszikus, hiteles fordítással rendelkező és közjegyző által ellenjegyzett szerződés, hanem egy 400 oldalas, angol nyelvű megállapodás. Ezt az üzletember – nyelvismeret és hiteles magyar fordítás hiányában – nem is tudta érdemben értelmezni.
Amikor a dokumentum szignózásának körülményeiről kérdeztük, kifejtette: az irat aláírását a Lakatos és Köves Ügyvédi Irodában azzal a zsarolással kényszerítették ki péntek éjjel fél kettőkor, hogy ha hétfőn nem mutatják be a papírt, a Jellinek-csoport már nem tud felelősséget vállalni a tribunji kikötőért. A sietséget tehát azzal indokolták, hogy a megállapodás nélkül elveszíthetik a létesítményt. Vitézy Tamás elmondása alapján erről a mai napig fennmaradtak e-mailek és sms-üzenetek az aláírást sürgető ügyvezetőtől. Ebben a pillanatban azonban még nem volt nyilvánvaló, hogy Vitézy saját embere valójában már Jellinekék megvásárolt bábja.
Az Override-dal kapcsolatban kérdéses az is, hogy milyen jogi minősége volt egyáltalán ennek a dokumentumnak. Vitézy kifejtette, hogy őt akkoriban azzal nyugtatták: ez nem egy klasszikus szerződés, csupán a fent említett célt szolgáló megállapodás. Biztosan állítja, hogy az iratot Jellinek Dániel, Kerekes László ügyvezető és ő maga mint tulajdonos írták alá, de sem a szöveg készítője, sem ügyvéd, sem közjegyző nem látta el olyan szignóval, amely az okirati jelleget megalapozhatta volna. Hiteles fordítás híján egy angolul nem tudó ember számára ez a folyamat a teljes félrevezetést jelentette.
Úgy véli, ez a dokumentum szolgált formális alapként ahhoz, hogy a horvátországi portfólió átvételét később végrehajtsák – feltételezhetően okirathamisítások és maffiaszerű kapcsolatok révén. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis a részvényátruházás kizárólag Vitézy személyes jelenlétében, közjegyző előtt történhetett volna meg.
Vitézy az ügy egyik legegyszerűbben tisztázható pontját éppen ebben látja: ha az Override valóban nem rendelkezett olyan okirati minősítéssel, amely alapján Horvátországban tulajdonjogi változásokat lehetett volna végrehajtani, akkor ebből egyenesen következik, hogy a ráépített későbbi lépések jogszerűsége is erősen vizsgálandó.
Itt kapcsolódik össze az Override az ország elhagyására vonatkozó tilalommal és a mozgás szabadságának korlátozásával. Vitézy a Magyar Jelennek úgy nyilatkozott: éppen azért nem tudta ellenőrizni, milyen iratokkal és milyen eljárásokban változik a horvátországi cégek sorsa, mert ebben az időszakban nem hagyhatta el Magyarországot.
Azt várja, hogy az ügyészi és nyomozó hatóságok hat-hét év után ne újabb évekig tartó „vizsgálatra” hivatkozzanak, hanem végre mondják ki: milyen jogi súlya volt ennek a dokumentumnak, és felhasználhatták-e azt jogszerűen a horvátországi részvények átírásához.
Az egykori milliárdos – aki egy ideig Horvátország leggazdagabb befektetője is volt – egy másik fontos részletet is közölt: Jellinek az ő beleegyezésével szerezte meg ugyan a követelést, de fogalma sem volt róla, hogy a 20-22 millió eurós csomagot mindössze a névérték 6 százalékáért vásárolta meg.
Jellinek a megszerzett követelésekre hivatkozva a Takarékbanknál – a mai MBH Bank elődjénél – jelentős forráshoz jutott: előbb 9 milliárd forint, majd további 5,4 milliárd forint hitelt vett fel. Vitézy szerint ezekben a banki biztosítéki körökben már nemcsak a horvátországi vagyonelemek, hanem az ő magyarországi lakása, irodája, sőt még a lánya ingatlana is megjelent fedezetként. Ezzel kapcsolatban az üzletember a pénzintézetet is feljelentette, mivel az – állítása szerint – a hitelminősítés és a jelzálogok vizsgálata nélkül, ráadásul nagy valószínűséggel a követelésállományok Jellinek általi megvásárlása előtt folyósította a milliárdos összegeket. Ekkora tőke kihelyezésekor a hitelbírálat általában hónapokig tart, hiszen a banknak kellő gondossággal kell eljárnia, ami gyanússá és bennfentessé teszi ezt az ügyletet.
Nyílt és zárt levelekben ment neki az ügyészségnek és a bíróságnak
Vitézy Tamás az interjú mellett a Facebookon ismét a nyilvánossághoz fordult. Bejegyzéseit 2024 októbere óta teszi közzé, és ezekben nemcsak saját büntetőügyének elhúzódását kifogásolja, hanem az ügyészségi, bírósági, felszámolói és végrehajtói rendszer visszásságait, valamint jogszerűtlen működését is.
A május 7-i Facebook-posztjában dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek címzett nyílt levelet, amelyben szóvá tette, hogy a korábbi, tértivevényes megkereséseire semmilyen választ nem kapott.
Az üzletember azt is kifejtette, hogy a közelmúltbeli választás, illetve a kormányváltás csak a végrehajtó hatalomban hozott fordulatot, nem érintette az igazságügyi intézményrendszert: az ügyészségek, bíróságok, felszámolók és végrehajtók működése, valamint személyi állománya nem változott. Bejegyzésében azt is felrótta, hogy a több mint hét éve húzódó ügyében az ellene koholt vádak és az általa tett büntetőfeljelentések továbbra sem jutottak eredményre, mivel azokat Fürcht Pál ügyész mind magához vonta a saját hatáskörébe.
Az egykori milliárdos korábban kérte a legfőbb ügyészt, hogy minden őt érintő büntetőügyben tartson soron kívüli vizsgálatot – azonban ez mind a mai napig nem történt meg.
Vitézy a Facebook-bejegyzésében és nyílt levelében megfogalmazott gondolatokat lapunkkal kiegészítve közölte:
„Jellinek és a hozzá hasonlók megrendelésére gyártott, nevetségesen koholt vádakat az ügyészségnek vissza kell vonnia – vagy a bíróságnak rövid úton döntenie kellett volna a vád alaptalanságáról –, ha a törvényesség valóban befolyástól mentesen érvényesül hazánkban”
Kilátásba helyezte, hogy ha az ellene konstruált eljárások és az általa indított ügyek nem zárulnak le gyorsan, jogi lépéseket tesz mindazokkal szemben, akik húzzák az időt vagy késlekednek a döntéshozatalban. Ezzel kapcsolatban Polt Péter korábbi legfőbb ügyész felelősségét is felvetette, akinek – mint külön kiemelte – nyolc, tértivevénnyel igazolható levelet is küldött. Ezekben részletesen beszámolt az ellene zajló koncepciós eljárásokról, valamint a Jellinek-csoporthoz kapcsolódó büntetőfeljelentéseiről. Ez azt jelenti, hogy a vádhatóság vezetése nem hivatkozhat információhiányra, hiszen a Vitézy által évek óta prezentált állítások a legfőbb ügyészi szintig eljutottak. A Magyar Jelennek azt is kifejtette: minden olyan ügyésznek vagy bírónak, akinek a fentiekből bármi a tudomására jutott, a szignalizációs kötelezettsége alapján jelentenie kellett volna az esetet az illetékes hatóságnak.
Bejegyzése végén Vitézy Tamás a nemzetközi jogi fórumokat is megemlítette. Kijelentette: Magyarország jövőbeni csatlakozását az Európai Ügyészséghez, valamint az európai uniós bírósági fórumokon való sikeres fellépését csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha a „maffiában” vagy bármely hivatali visszaélésben érintett ügyészek, bírók, felszámolók és végrehajtók végleg elhagyják a pozíciójukat.
A Facebookon május 18-án két újabb levelet hozott nyilvánosságra: az egyiket ismét dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek, a másikat pedig dr. Steiner Gábor bírónak címezte.
A legfőbb ügyésznek írt májusi levelét úgy nyitja:
„Örömmel látom és olvasom nyilatkozatait, melyekből a múlttól való elhatárolódást és a rendrakás szándékát vélem felfedezni.”
Ezt a szándékot a vagyonától megfosztott üzletember üdvözli ugyan, de furcsállja, hogy korábbi nyílt levelei nem váltottak ki érzékelhető reakciót az ügyészi és bírói szervezetből. Ezúttal ismét kéri Nagy Gábor Bálintot, hogy vizsgálja felül a Széchenyi-ügyben ellene megfogalmazott – általa koholtnak minősített – vádak megalkotásában eljáró ügyészek szerepét. (Ezekről részletesebben a tavaly októberi tárgyalást feldolgozó cikkünkben számoltunk be.) Vitézy azt is sérelmezi, hogy ezeket a vádakat az általa beadott feljelentésekkel Fürcht Pál ügyész magához vonta és összevonta, holott érintett az ügyben, hiszen az utóbbi eljárásokban ő maga is feljelentettként szerepel. Szintén felrótta, hogy az általa indítványozott büntetőeljárások hat-hét év alatt még a meghallgatásokig sem jutottak el.
Nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági ügynek tartja annak kiderítését, hogy Jellinek Dánielnek és a csoport többi tagjának mekkora befolyása lehetett az ügyészek és bírók felett, amelynek révén eddig minden feljelentés és bizonyíték eltűnt egy „fekete lyukban”.
Ebben a megkeresésben az Override-dokumentum is külön hangsúlyt kap. Vitézy szerint a hatóságoknak már egyszeri átolvasás után észre kellett volna venniük, hogy a 400 oldalas, angol nyelvű irat nem tekinthető hivatalos okiratnak, ugyanis nincs hozzá hiteles magyar fordítás, és közjegyző sem ellenjegyezte, ráadásul a készítő neve, valamint a közreműködő jogászok aláírása is hiányzik róla. A levélben az aláírás kényszerítő körülményeit és a zsarolás tényét is részletezi, amelyeknek meglátása szerint szintén teljesen nyilvánvalónak kellett volna lenniük az ügyészség számára.
Az egykori milliárdos ebben a levélben az elszenvedett kár mértékét is számszerűsítette: a Jellinek-csoport által alkalmazott módszerek hozzávetőlegesen 500-600 millió eurós kárt okoztak neki, ami mintegy 180-210 milliárd forintnak felel meg. Az üzletember úgy véli, hogy a Jellinek–Vitézy-relációban keletkezett magánkár nagyságrendileg a Matolcsy-körhöz köthető közkárral vetekszik, így meglátása szerint az ügy ugyanolyan súlyú eljárási rendet és hatósági fellépést követel meg.
„Elvárom tehát, hogy ennek megfelelően a régóta húzódó, agyonbonyolított ügyet végre a súlyának megfelelően kezeljék”
– zárta megkeresését az üzletember.
A dr. Steiner Gábor bírónak címzett levélben Vitézy a Széchenyi-ügyet foglalja össze a saját szemszögéből. Leírja, hogy a Töröcskei István és társai ellen „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette” miatt indított büntetőügyben XIV. rendű vádlottként szerepel. A vagyonából kiforgatott üzletember felhívja a figyelmet arra, hogy az eljárás során többször is módosították a bűncselekmény minősítését. (Ahogy a tavaly októberi tárgyalást feldolgozó cikkünkben is megírtuk, először sikkasztással, majd csalással vádolták, jelenleg pedig hűtlen kezelésben való bűnsegédi vagy társtettesi tevékenységgel gyanúsítják.) Az interjúban kiemelte: egy korábban „megalapozottnak” minősített gyanút utólag megváltoztatni több mint különös, és ez a lépés is a koholmányjelleget erősíti. A levélben is hangsúlyozta, hogy a gyanúsítást annak ellenére tartják fenn, hogy az érintett cégben kizárólag tulajdonos volt, de sem képviseleti, sem aláírási joggal nem rendelkezett. Elmondása szerint a bank felszámolója több esetben is igazolta – az ügyészségnek is –, hogy a Vitézy által tulajdonolt vállalkozással és a kezesekkel szemben nincs követelése, mivel a kért összeget visszafizették, és a hitelszámlát is lezárták.
Ebben a megkeresésben szintén számszerűsítette az elszenvedett károkat, közvetlen összefüggést mutatva a Széchenyi-ügy, a mozgásszabadságának korlátozása, valamint a horvátországi vagyonának elvesztése között.
Nem politikai közbenjárást vár, hanem végre döntést az ügyében
Az interjú végén arra a kérdésre is válaszolt, mit vár a következő időszaktól. Ennek kapcsán arról is kérdeztük, remél-e előrelépést azáltal, hogy unokaöccse, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter lett. Vitézy Tamás határozottan kijelentette, hogy nem bízik semmiféle személyes vagy politikai közbenjárásban. Kiemelte: a Vitézy név már jóval korábban is ismert volt. Az ő esetében az üzleti életből, míg tavaly elhunyt bátyja, Vitézy László révén a kulturális szférából – aki Kossuth-díjas filmrendező volt –, Vitézy Dávidot pedig már azelőtt is széles körben ismerték, hogy miniszteri pozíciót kapott volna.
Vitézy László Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező | Kép forrása: The Movie Database
Reakciójából az is kiderült, hogy nem számít a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozására a folyamatban lévő eljárásokban, és azt sem várja, hogy rokoni kapcsolatai miatt kedvezőbb helyzetbe kerüljön. Elmondása szerint az igazságszolgáltatásnak önállóan, politikai befolyástól mentesen, jogállami módon kellene működnie.
Interjúalanyunk rámutatott: az igazságügyi intézményrendszer a kormányváltással önmagában még nem cserélődik le. Ugyanazok az ügyészek, bírósági szereplők és intézményi mechanizmusok maradnak a helyükön, mint korábban. Lapunknak azzal a példával világította meg a helyzetet, hogy míg a bírósági döntéseket egy magasabb bírói fórumon meg lehet támadni, addig magát az ügyészséget érintő visszásságok esetén csak a vádhatóságnál lehet feljelentést tenni.
Ügyében továbbra is peres úton próbál fellépni, hiszen attól, hogy a részvények jelenleg más „kezelésében” vannak, még pontosan vizsgálható, milyen iratokkal, milyen eljárásban és milyen jogcímen kerültek oda.
Vitézy számára már nem csupán az a kérdés, hogy lezárul-e a saját büntetőügye, hanem konkrét kártérítési igényeket is meg kíván fogalmazni, ezenfelül a koholt vádak miatt sérelemdíjra is igényt tart.
Az interjú végén a vagyonától teljesen megfosztott Vitézy az elszántságát hangsúlyozta: addig kívánja napirenden tartani az ügyet, amíg az általa felvetett kérdésekre nem kap érdemi választ vagy döntést – a nyilvánosságot pedig szükség szerint továbbra is eszközként alkalmazza ennek érdekében.
Szerinte hat-hét év után már nem újabb halogatásra, hanem érdemi döntésre van szükség. A további jogi lépésekről szólva egyértelműen fogalmazott: „Az a tervem, hogy vagy külföldön, vagy idehaza feljelentek mindenkit, aki ebben károkozásban részt vett.”
Kapcsolódó:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
A képet szerkesztette: Remenyiczki Éva | Felhasznált források: Rawpixel, Pexels, Adriatiq Hotel Labineca/Erika Tour
