Ne hagyjátok az iskolát! – Támadás alatt a vidéki Magyarország egyik utolsó bástyája

Közben magyar és nemzetközi kutatások – sőt, saját korábbi elemzései – azt mutatják, hogy nem igaz az a kép, amely szerint a kis falusi iskola szükségszerűen gyengébb oktatást nyújt. A Gyurcsány-kormány idején pedig egyszer már elhangzott az ígéret, hogy nem zárnak be kistelepülési iskolákat – ezt rövidesen a rendszerváltás utáni legnagyobb iskolabezárási hullám követte. Mert egy falu iskolája nem egyszerűen oktatási szolgáltatás, hanem a település jövője.

Nem egy kiragadott mondat: évek óta ugyanoda mutatnak a nyilatkozatok

• Már 2022. január 31-én, a Kölöknetnek adott, pedagógushiányról szóló interjújában arról beszélt, hogy a zsúfolt tananyag és a „sok kis iskola” olyan rendszert eredményez, amelynek nagyon nagy a pedagógusigénye. Ugyanebben az interjúban maga is elismerte, hogy éppen a kisiskolákban hiányoznak gyakran azok a helyben dolgozó segítő szakemberek, akikre különösen nagy szükség lenne – vagyis ekkor még a probléma megoldása, és nem az intézmények felszámolása jelent meg nála hangsúlyosan.
• November 27-én a Qubit Lannert Live-előadásáról tudósított. Portugália iskolaklaszterizációját példaként hozva arról beszélt, hogy ott a sok elaprózott intézmény helyén nagyobb iskolai egységeket hoztak létre. Magyarországról pedig azt mondta: nálunk a falusi kisiskolák, a kis gimnáziumok és a sokféle intézmény miatt sok pedagógusra van szükség – nálunk átlagosan mintegy 300, míg az unióban 600 gyermek jut egy iskolára. Saját kutatóintézete, a T-Tudok ugyanezt úgy foglalta össze: a magyar oktatás azért is pazarló, mert „sok kisméretű iskolát tartunk fenn”, főként társadalmi és politikai okokból.
• Aztán jött 2023. március 9. A Klubrádió Reggeli gyors című műsorának kilencórai interjúblokkjában a vendég Lannert Judit volt – az adás a rádió archívumában ma is dátum szerint megtalálható. Ebben hangzott el az a mondat, amely most újra előkerült: „Meg kell szüntetni a pazarló dolgokat, a sok tantárgyat, a sok kisiskolát.” Nem 2026-os miniszteri nyilatkozat tehát, de nem is kitalált mondat.
• Négy hónappal később már ennél is egyértelműbb volt. A Szabad Európa 2023. július 13-án megjelent nagyinterjújában a helyi lakosok kisiskoláikhoz való ragaszkodásáról beszélve kijelentette: „ha közel van, és kevés a gyerek, akkor kicsi és rossz lesz az iskola.” Majd azt a választást állította a kistelepülési szülők elé, hogy vagy marad helyben az iskola, de nem lesz jó, vagy messzebb viszik a gyermekeket egy jobb intézménybe. Ez már nem egyszerűen gazdaságossági érv, hanem a kisiskolák minőségének egyértelmű leértékelése.
• Két nappal később, 2023. július 15-én a Magyar Hang közölt vele interjút. Lannert a pedagógushiány kezeléséről beszélve azt mondta, a politikai döntéshozóknak vállalniuk kellene „a konfliktust, ami a kisiskolák bezárásával jár”. Ezután ismét Portugáliát állította példaként, ahol a reform részeként – saját szavai szerint – „a kisiskolákat megszüntették”. A Magyar Hang összefoglalása szerint hasonló racionalizálást Magyarországon is elengedhetetlennek tartott.
• És még 2024-ben sem utasította el elvi alapon ezt az irányt. A hvg360 2024. február 5-i, kifejezetten a kisiskolák esetleges bezárásáról szóló cikkében Lannert azt mondta: az ilyen tervek azért kerülnek újra és újra elő, mert a magyar oktatást egyszerre jellemzi forráshiány és pazarlás; szerinte a politikusokat elsősorban a helyi választók ellenállása tartotta vissza az átalakításoktól.
• 2025-ben már árnyaltabb lett a kép. A hvg360-nak adott interjúját 2025. szeptember 1-jén az Eduline idézte: Lannert szerint túl sok pedagógust foglalkoztatunk egy rossz rendszerben, aminek egyik oka az iskolák kis mérete. Ugyanakkor ekkor már határozottan hozzátette: „Nem a falusi kisiskola viszi el a pénzt”, hanem például az, ha egy közepes városban több kis gimnázium működik egymás mellett.

Lehet tehát vitatkozni azon, hogy Lannert bezárásnak, összevonásnak, klaszteresítésnek vagy racionalizálásnak nevezné-e a kívánatos folyamatot. Egy dolgot azonban a források ismeretében nehéz komolyan állítani: hogy a kisiskolák problémaként való bemutatása egyetlen kiragadott videórészletből született volna.

„Elterjedt tévhit, hogy a falusi kisiskolák az igazán drága iskolák.”

Úgy tűnik, Lannert Judit kisiskolákról alkotott jelenlegi világképének egyik legkellemetlenebb vitapartnere időnként a korábbi Lannert Judit.

„Nem tervezzük a bezárást” – ezt már hallottuk

Nem igaz, hogy a falusi kisiskolák rosszabbul teljesítenek.

És itt dől meg az egész vita egyik legfontosabb premisszája. Nem igaz, hogy a kis falusi iskola önmagában gyengébb iskola. Ezt ráadásul nem valamelyik falusi polgármester vagy sértett szülő állítja, hanem Lannert Judit saját kutatása. 

Az oktatásért felelős miniszter 2005-ös, „Oktatáspolitika a társadalmi hatáselemzés szemszögéből” című TÁRKI-tanulmányában a továbbtanulási eredmények vizsgálatakor azt találta, hogy ha figyelembe veszik a szülők iskolázottságát, a kis- és nagyobb falusi iskolák közötti különbség eltűnik. A tanulmány következtetése egyértelmű: „a kisiskolák eredményessége nem marad el a nagyobb falusi iskolákétól.”

A nemzetközi kép ugyanez. Az OECD PISA-adatokon végzett elemzése szerint a vidéki és városi tanulók nyers eredményei között sok országban valóban van különbség. Amikor azonban kiszűrik a tanulók és az iskolák eltérő társadalmi-gazdasági hátterét, az OECD-átlagban eltűnik a vidéki iskolák teljesítményhátránya. Vagyis egy szegényebb térségben működő iskola alacsonyabb nyers eredményéből nem lehet arra következtetni, hogy azért teljesít rosszabbul, mert kicsi vagy mert falun van. Nem a falu rontja el a gyermeket. Nem a kis létszám teszi gyengébbé az iskolát.

Az iskola nem tananyaggyár

Ráadásul egy iskola értékét nem lehet kizárólag kompetenciapontokban mérni. Egy hatéves gyermek nem statisztikai egységként lép be szeptemberben az első osztályba. Biztonságra, figyelemre, példákra és közösségre van szüksége.

Egy kisiskolában a pedagógus ismeri a gyermeket, sokszor a családját is. Észreveszi, ha valami nincs rendben. A szülő és a tanító között nem egy több száz fős intézmény bürokráciája áll. A gyermek pedig nem egy a tömegből.

Magyar kutatások azt is kimutatták, hogy miközben egyes nyers tanulmányi mutatókban lehettek eltérések, a szocializációs eredmények kedvezőbbek voltak a kisiskolákban, és a deviáns viselkedés kevésbé volt jellemző, mint a városi, különösen a nagyvárosi iskolákban.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy falusi iskola kapuján nem jut be agresszió, dohányzás, drog vagy online zaklatás. De az emberléptékű közösség, a személyes pedagógusi figyelem és a családok szorosabb jelenléte valódi védőháló lehet.

Az iskola a falvak tartóoszlopa

Huszti Éva és Szarka Melitta, a Debreceni Egyetem kutatói 2025-ben külön tanulmányban vizsgálták a falusi kisiskolák közösségformáló és közösségmegtartó szerepét. Arra jutottak, hogy ezek az intézmények a kistelepüléseken jóval többet jelentenek egy oktatási helyszínnél: a mindennapi találkozások színterei, erősítik a helyiek közötti bizalmat és együttműködést, és életben tartják a közösségi identitást. A falusi iskola tehát nem egyszerűen tudást ad át, hanem összeköti egymással a családokat, nemzedékeket és végső soron magát a települést.

A kutatók által áttekintett nemzetközi tapasztalatok ráadásul arra figyelmeztetnek, hogy az iskola megszűnésével nem csupán egy épület ajtaja záródik be. Az iskolabezárás együtt járhat a helyi társadalmi kohézió gyengülésével, az elvándorlás erősödésével és akár gazdasági visszaeséssel is. A magyar példák pedig azt mutatják, hogy az iskola elvesztése hosszabb távon a falu társadalmi és kulturális szövetét is megbontja. Vagyis amikor egy kisiskola sorsáról döntünk, valójában nemcsak arról döntünk, hol tanuljon néhány tucat gyermek, hanem arról is, marad-e a településen olyan intézmény, amely köré még közösség, helyi identitás és jövő szerveződhet.

És ezt a vidéki Magyarország már húsz évvel ezelőtt is pontosan értette. Akkor, amikor a Gyurcsány-érával kellett szembeszállni az iskolákért és a magyar vidék értékeinek megőrzéséért.

A magyar vidék korábban is minden erejével védte az iskoláit

Pankaszon 2007. december 17-én szülők, tanárok és gyermekek fáklyákkal vonultak az iskola megtartásáért. Petíciójukban elutasították a körzetesítést és a visszafordíthatatlan átszervezést. Később külön egyesületet is létrehoztak az intézmény megmentésére.

Nem volna tisztességes azt állítani, hogy a baloldal későbbi politikai összeomlását önmagában az iskolabezárások okozták. Azt azonban a korabeli konfliktusokból és későbbi kutatásokból is látjuk, hogy az iskolaügy vidéken komoly bizalomvesztést és helyi politikai következményeket tudott okozni.

És ennek oka egyszerű: aki egy kis faluban bezárja az iskolát, nem csupán arról dönt, hol tanuljon harminc vagy ötven gyermek. Arról is dönt, hogy hol lesznek a barátaik, hol alakul ki az identitásuk, melyik települést érzik majd sajátjuknak, és lesz-e egyszer bármi, ami felnőttként visszahúzza őket oda, ahonnan elindultak.

A vidéki ember többnyire nem hangos. Dolgozik, alkalmazkodik, és sokáig eltűri azt is, ha valahol messze, a feje fölött döntenek róla. Az iskola azonban nem egyszerűen egy fenntartandó intézmény, hanem a település jövőjének egyik legfontosabb biztosítéka. Ha ezt veszélyben érzi, már nem racionalizálásról, fenntarthatóságról és intézményméretről hall, hanem arról, hogy elveszik tőle a gyermeke közösségét, a falu megtartó erejét és végső soron a saját jövőjét.

A magyar vidék pedig már megmutatta, hogy van az a pont, ahol a csend véget ér. Aki ismét a falusi iskolákhoz nyúlna, annak ezért nem árt tudnia: nem néhány tanterem sorsáról dönt. Egész közösségek jövőjét – és bizalmát – teszi kockára.

Füssy Angéla

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: