loading
Menü
Támogatás

Meddig tűrjük még, hogy tönkretegyék gyermekeink jövőjét és felszámolják az oktatás utolsó bástyáit is?

Gulyás Anita
2026. okt. 16. 10:34
4 perces olvasmány
Kép forrása: Gulyás Anita Facebook-oldala (AI) Kép forrása: Gulyás Anita Facebook-oldala (AI)

Pedagógusként nap mint nap a saját bőrünkön érezzük a rendszerszintű hanyatlást. A valódi segítség, gyógypedagógusok és asszisztensek nélkül bevezetett, úgynevezett integrált oktatás mára elviselhetetlen terhet ró a tanárokra és a diákokra egyaránt. Szándékosan és módszeresen butítják le a tananyagot, miközben a tankönyvek színvonala felháborító, a tantermi morál és a fegyelem pedig romokban hever.

A „papíros” tanulók nem kapnak megfelelő segítséget, így a rendszer mindenkire nézve káros. Az az elvárás, hogy feltétel nélkül fogadjuk el őket, ne alkalmazzunk rájuk merev szabályokat, hanem kezeljük őket egyéni bánásmóddal. (Vajon elhiszi bárki is, hogy egy harmincfős osztályban megvalósítható tizenkétféle egyéni fejlesztési terv?) Különböző tananyagot, eltérő követelményeket és egyedi módszereket kellene alkalmazni – ráadásul mindenkinél másképp –, vagyis differenciálni kellene az integrált oktatáson belül, méghozzá úgy, hogy a társaik ezt tolerálják. Ami pedig a viselkedést illeti:

A beilleszkedési vagy magatartászavaros gyermekek is a közösség részei, ezért mégiscsak be kellene őket integrálni. Ehhez azonban elengedhetetlenek lennének a közös szabályok és elvárások.

Mégis, ha szeles az idő, a gyermek képtelen figyelni; ha esik, nem tud viselkedni; ha pedig nem vette be a nyugtatóját – igen, jól olvassák, a nyugtatóját, mert szinte minden osztályban akad már ilyen diák –, akkor még a padban sem bír megülni.
Vajon ők hogyan fognak majd dolgozni, és milyen munkahely tűri majd el ezt a magatartást? Hogyan készítjük fel őket így az életre?
És mit tesz a rendszer? „Érzékenyítés” címszóval rákényszeríti a többséget, hogy szótlanul tűrje a folyamatos káoszt és a tanulás ellehetetlenítését. Minden napunk titkos küzdelem a rendszerrel szemben, mert a gyakorlat cáfolja az elméletet, miszerint a többiek „felhúzzák” az egyedi igényű tanulót. Nem, nem húzzák fel. Ideje megérteni, hogy óriási a baj!

De a lejtőn nincs megállás! Az új kormány még tovább megy: immár a gyermekek identitását támadják, kaput nyitva az iskolák falai között a transz- és genderlobbinak, valamint a hormonterápiás propagandának. Ez a teljes káosz: amikor már nemcsak gondolkodni és viselkedni nem tudnak a diákok, hanem szó szerint azt sem fogják tudni, fiúk-e vagy lányok!

És hogy senki se emelhesse fel a szavát, hogy a maradék józan gondolkodású, szakmai alapokon álló pedagógust is elnémítsák, fentről cserélik le az összes tankerületi központ vezetőjét a saját embereikre. Nyílt pályázatnak álcázott politikai tisztogatás zajlik, aminek egyetlen valódi célja van: felülről likvidálni vagy behódolásra kényszeríteni mindenkit, aki még mer gondolkodni, és nem kér a központilag diktált ideológiából.

Meddig tűrjük még, hogy tönkretegyék a gyermekeink jövőjét és felszámolják az oktatás utolsó bástyáit is?

Gulyás Anita

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók:

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
További cikkeink
Összes
Friss hírek
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás