Múltból jövő – gyógynövények és őshonos gyümölcsfajták az Ürmös Portán
Egy több mint százéves paraszti porta, gyógynövények, régi alma- és körtefajták, valamint egy olyan tudás, amelyet néhány generáció alatt szinte teljesen elfelejtettünk. A Magyar Jövő stábjával ezúttal Pannonhalmán, az Ürmös Portán jártunk, ahol dr. Pottyondy Ákos agrármérnökkel arról beszélgettünk, mit tanulhatunk elődeink gazdálkodásából, és miért lehet mindennek egyre nagyobb jelentősége az aszályosabbá váló Kárpát-medencében.
Néhány kilogramm növényből órák munkájával mindössze egy kis fiolányi tömény illóolaj nyerhető ki.
A folyamat első pillantásra talán különlegesnek tűnik, alapelve azonban régi és egyszerű: vízgőz segítségével feltárni a növényi részeket, majd lehűtéssel elválasztani az értékes összetevőket. Az Ürmös Portán azonban maga a lepárlás csak egy része annak a tudásnak, amelyet szeretnének életben tartani. Ahhoz ugyanis, hogy valaki tudja, melyik növényt mikor kell begyűjteni, mely része használható, milyen módon érdemes feldolgozni és mire alkalmazható, mindenekelőtt ismernie kell a körülötte élő növényvilágot.
Amit egykor nem kellett külön megtanítani
Később szakmai pályája is visszavezette ehhez a világhoz. Éveken keresztül a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjének és a hozzá tartozó természeti területeknek a fejlesztésével foglalkozott, majd feleségével saját családi gazdaságuk létrehozása mellett döntöttek. Az Ürmös Porta mára egyszerre családi gazdaság, gyógynövényismereti és gyümölcsészeti oktatókert, feldolgozóhely és közösségi tér.
A hely különlegessége azonban nem abban áll, hogy egy múltidéző gazdaságot hoztak létre. Éppen ellenkezőleg. Pottyondy Ákos szemléletének egyik legfontosabb eleme, hogy a hagyomány akkor marad életben, ha használjuk. A régi gazdálkodói tudás értéke sem attól lesz nagyobb, hogy múzeumi emlékként megőrizzük, hanem attól, ha megvizsgáljuk, mi az belőle, amit a mai körülmények között is alkalmazni tudunk. Az Ürmös Portán ezért a múlt nem cél, hanem kiindulópont.
Egy százéves porta új élete
A család Pannonhalmán egy több mint százéves paraszti birtokot mentett meg és alakított a saját gazdálkodásának központjává. A régi épületek sem pusztán díszletként maradtak meg. Az egykori góré például ma közösségi térként szolgál, miközben a porta szerkezetében, az épületek elhelyezkedésében és használatában továbbra is felismerhető annak a gazdálkodói világnak a logikája, amelyben egy udvar nem különálló funkciók halmaza volt, hanem összefüggő rendszer.
Az Ürmös Porta története így nem egyszerűen egy régi ház felújításának története. Sokkal inkább kísérlet arra, hogyan lehet egy korábban működő gazdaság gondolkodásmódját a huszonegyedik század körülményei között újraértelmezni. Ennek pedig ma talán nagyobb jelentősége van, mint azt néhány évtizeddel ezelőtt gondoltuk volna.
Mit ültessünk egy olyan kertbe, ahol egyre kevesebb a víz?
A 2026-os nyár Pannonhalmán is látványosan megmutatta, milyen gyorsan változnak a termesztés feltételei. Az aszály nyomai az Ürmös Porta gyógynövénykertjében is láthatók voltak. Egyes növények rosszul viselték a hosszú csapadékhiányt, mások viszont szinte zavartalanul fejlődtek tovább. És éppen ez az egyik fontos tanulság. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenáron megpróbáljuk ugyanazokat a növényeket ugyanolyan körülmények között életben tartani, mint korábban. Lehet, hogy magát a kertet kell újragondolnunk.
A régi alma nem azért értékes, mert régi
A porta másik fontos küldetése a Kárpát-medence régi gyümölcsfajtáinak felkutatása és megőrzése. A kertben olyan alma- és körtefajták is helyet kaptak, amelyek egy-egy tájhoz kötődtek, és amelyekből sok mára szinte teljesen eltűnt a termesztésből.
Amikor őshonos vagy régi tájfajtákról beszélünk, könnyű romantikus emlékként tekinteni rájuk: nagyszüleink almájára, a régi falusi kertek gyümölcseire, vagy a különös nevű körte- és szilvafajtákra. A jelentőségük azonban ennél jóval nagyobb.
Nem elég megőrizni a növényt – a tudást is meg kell őrizni
Talán ez az Ürmös Porta történetének egyik legfontosabb gondolata. Egy növényfajta önmagában még nem tudás. Hiába marad fenn egy régi almafa, ha már senki nem tudja, mikor érik a gyümölcse, mire használták, hogyan tárolták, melyik talajon érzi jól magát, vagy milyen más fajtával érdemes együtt nevelni. Ugyanez igaz a gyógynövényekre is. A növény ott nőhet mellettünk az árokparton, ha nem ismerjük, számunkra gyakorlatilag láthatatlan.
Ez a szemlélet ma különösen aktuális.
A mezőgazdaság és a kertkultúra az elmúlt évtizedekben rendkívül sokat fejlődött, közben azonban számos helyi ismeret elveszett. Olyan tapasztalatok, amelyek nem feltétlenül tudományos könyvekben léteztek, hanem családokon, falusi közösségeken és gazdálkodó nemzedékeken keresztül öröklődtek tovább. Amikor ez az átadás megszakad, nem csupán egy hagyomány tűnik el. Egy alkalmazkodási lehetőséget is elveszíthetünk.
Lehet-e a múlt tudásából jövőt építeni?
A klímaváltozás, a hosszabb aszályos időszakok és a szélsőséges időjárás miatt egyre többször tesszük fel a kérdést: hogyan fogunk gazdálkodni húsz, harminc vagy ötven év múlva? A válasz egy része bizonyosan a modern kutatásban és az új technológiákban rejlik. De nem biztos, hogy minden választ most kell feltalálnunk.
Elődeink olyan világban gazdálkodtak, ahol sokkal kevésbé számíthattak külső erőforrásokra. Ismerniük kellett saját tájuk vízjárását, növényeit, talaját, az egyes fajták tulajdonságait, és tudniuk kellett azt is, miből mikor és mennyit lehet elvenni úgy, hogy a következő évben is maradjon. Ennek a tudásnak egy része ma ismét meglepően korszerűnek tűnik.
Az Ürmös Porta ezért több egy szépen helyreállított pannonhalmi gazdaságnál. Egy olyan műhely, ahol megpróbálnak újra összekötni két, időben látszólag távoli világot: azt a tudást, amelyet az előttünk élő nemzedékek hagytak ránk, és azokat a problémákat, amelyekkel a következő nemzedékeknek kell majd szembenézniük.
Miközben a fehér üröm a lepárlóban lassan átadja illóolaját, a gyümölcsösben pedig régi alma- és körtefajták nőnek, tulajdonképpen ugyanaz a kérdés húzódik meg a háttérben:
képesek vagyunk-e még időben megtanulni használni azt, amit egyszer már tudtunk?
A Magyar Jövő legújabb riportjában az Ürmös Portán jártunk, ahol dr. Pottyondy Ákossal gyógynövényekről, régi gyümölcsfajtákról, a paraszti tudás továbbéléséről és arról beszélgettünk, hogyan alkalmazkodhatunk egy egyre szárazabbá váló világhoz.
Kérjük Önöket, támogassák munkánkat és a műsor fennmaradását!
Adományaikat a Magyar Jelent fenntartó Magyar Jelen Alapítvány részére örömmel vesszük:
Magyar Jelen Alapítvány
10410400-00000190-11572440
HU26 1041 0400 0000 0190 1157 2440
SWIFT/BIC: OKHBHUHB
(Kiemelt videó forrása: Magyar Jelen YouTube-csatornája)
Korábbi adások:
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás
