Balogh Péter Facebook-profilján hagyományérző-gazdálkodó-geográfusként mutatkozik be, azonban úgy tűnik, a költészetben is megállja a helyét. Szabadversnek induló költeményében próbálja átadni azt a tudást, amit már oly sok módon igyekezett az elmúlt évek során a vízgazdálkodást szívügyének tekintő szakember, de a kormánynál süket fülekre talált. Alább a teljes művet olvashatják:
Balogh Péter – Vízgazdálkodási agrármatek
Számokat írok, ha szabad versben
és téziseket, hogy tanulhatóbb legyen,
hogy legyenek érthetőek és számon kérhetőek,
a számon kijött szavak a jövővel mérhetőek.
A nyári vízhozamokból (70 m³/s)
duzzasztással együtt sem (párszáz millió m³)
lehet kielégíteni a nyári vízigényt (5–10 milliárd m³)
a Tisza-alföldön (20–30 ezer km²).
Ehhez képest a nagyvizekből (árvíz-belvíz)
lehetne visszatartani a tájakban (árterekben)
annyi vizet, ami jelentősen segítene (2–3 milliárd m³)
a vízháztartás kiegyensúlyozásában (pont.)
A szabadversben szabad,
hogy nem rímelnek a szavak –
de lehet folytatom,
mert úgyis meg tudom
írni, hogy rímeljen,
hogy hogyan míveljen
a gazda a tájban
hogy legyen a spájzban
élelem és bor,
a félelem és por
helyett, ami akkor terem,
ezen a csodálatos helyen,
ha marad a szántás,
és elmarad a váltás.
Nyugi, ez nem kisajátítást jelent,
de nem is kotrást meg öntözést megent’,
hanem a szabályozás igazítását,
s így a használat változtatását.
Minthogy most hamis a szabályozás,
a mező- és a vízgazdálkodás,
mert irracionális használatokat tart fenn:
szántókat az árterekben lenn.
Ezek mélyfekvésű területek,
a lánykori nevükön árterek,
nem a megmaradt hullámterek,
hanem túl gátakon, ahol a belvíz remeg.
Ezek a drágán kiszárítottak,
most már csak veszteséget hoznak,
pedig lehetnének igazi édenkertek,
életet termelő hasznos területek.
A szántás már úgysem éri meg
a következő évtizedet,
mert a sivatagban, porban
hiába is menne jobban
a traktor, még ha precíziós is,
megszületett már a diagnózis:
az életet kiölte a szántogatás,
nem éri meg a felforgatás.
Mert szerkezetet nem épít a vas,
hanem csak rombol, pláne, ha saras,
mint avas szalonna a szájat,
vagy a savas bor a májat.
Hanem a talajt a gyökér építi,
de nem, ha a traktorját szépíti,
hanem ha növényben folytatódik,
s millió mikróba hozzá kapcsolódik.
Ha nem éri meg, hogy az ártérben víz legyen,
a vízből legelő, és azon marha egyen,
akkor rosszul számoltak – át kell programozni:
a józan eszünkhöz végre igazodni.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
