Fodor Orsi faldekoratőr szerint a művészet akkor él, ha szeretetből születik

Brazíliától Olaszországig tanítja mesterkurzusokon a dekorfestés művészetét Fodor Orsi. Az óvónőből lett nemzetközi művész munkásságát több nívós díjjal ismerték már el szerte a világon. Nála a dekorfal nem technika, hanem felelősség, történet és alkotói jelenlét – Temesvári Márta interjúja Fodor Orsi faldekoratőrrel.

– Ha valaki ma belép a műhelyedbe, mi az az első dolog, amit látva megérti, ki vagy? Mi az, ami a legjobban elárul téged ebben a térben?

– Az energiák. Amikor valaki ellátogat hozzám, az első mondatok között szerepel, hogy: „Milyen jó energiák vannak itt.” Illetve a „Hű, de szép itt minden!” Úgy vélem, a tér egyfajta érzetet közvetít, ami hatással van ránk akkor is, amikor nem vagyunk pontosan tisztában azzal, hogy miért is jó valahol lenni.

– Ha egyetlen mondattal kéne definiálnod a „Fodor Orsi-stílust”, mi lenne az, és miért pont az?

– Szeretetáramlás. Bármihez nyúlok, azt átszövöm mély, tiszta szeretettel. Fal, bútor, függöny, festmény, ruha, ékszer… bármi is legyen, amit alkotok, azt tiszta szívemből adni vágyom. Ez pedig meghatározza mindazt, amit nyújt az adott tárgy. Felruházódik valami láthatatlan erővel.

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor rájöttél: a fal nem csak egy felület, hanem egy történet helyszíne, amit te írhatsz?

– Abszolút. Amint megláttam az első dekorfalat a neten, amit egy olasz mester készített, tudtam, hogy ez sokkal több puszta dekorációnál és azonnal erős vonzalmat éreztem iránta.

– Régen óvónőként dolgoztál. Hosszú út vezetett onnan a dekorfestésig. Mi volt az a pont, ahol már nem tudtad nem követni a belső hangodat?

– Imádtam az oviban a gyerekek között lenni. Azonban a művészet, az alkotás mindig is az életem része volt. Folyamatosan hívott, szólított. Végül egy kellemetlen kolléganő kellett ahhoz, hogy a belső hang suttogását is meghalljam. Addig hiába ordított, a gyerekek iránti szeretetem nagyobb volt annál, hogy valóban figyeljek rá. Ilyen a sors rendező ereje.

– A munkáidban érződik a természet, az intuíció és a finom spiritualitás. Melyik belső világod diktálja az ecset ritmusát, különösen akkor, amikor nemzetközi projekteken dolgozol, például Brazíliában vagy Olaszországban?

– Képes vagyok teljesen kikapcsolni és függetleníteni magam a körülményektől. Másrészt a túl nagy nyomás, a megfelelni vágyás olyan extra potenciálokat mozgósít bennem, melyek létéről normál esetben nem is tudok. Ez az áramlás.

– Dekorfalat tervezni inkább „belsőépítészeti sakktábla” vagy „festői meditáció”? Melyik éned dolgozik ilyenkor, amikor Olaszországban, Hollandiában vagy Angliában tartasz workshopot?

– Külföldi oktatásaim során elsősorban a tanítani vágyó pedagógus bújik elő belőlem, aki a művészi látásmódot helyezi fókuszba. A titok nem az anyag felhordásában rejlik, hanem sokkal inkább bennünk.

– Sokan beszélnek nálad a „tér harmóniájáról”. Te hogyan érzed: létrehozod a tér hangulatát, vagy inkább felfeded, ami benne van?

– Minden térnek van egy adott energiája, hangulata. A kövek éppen úgy, mint a víz képesek elraktározni a történések lenyomatait. Van, hogy ezek nem a pozitív tartományba tartoznak. Olyankor gyógyítani kell a művészet által. A negatív térérzetet pozitívba tolni. Ez hatalmas energetikai munka.

– Van olyan anyag, festék vagy textúra, amihez különleges viszony fűz, és amit mindig szívesen használsz, akár Brazíliában, akár Milánóban dolgozol?

– Meszes glettel dolgozom az esetek 98 százalékában. Csodálatos textúrája van. Bármit ki lehet vele fejezni. A dekorfestés esszenciája a glettelés. A festés pedig a pont az i-n.

– A saját stencilkollekciód és ergonomikus spaklid már szakmai védjegyek. Miből indult ez: hiányérzetből, játékból vagy maximalizmusból?

– Maximalizmusból és szakmai professzionalizmusból. Szeretem, ha minden eszköz tökéletesen szolgálja használóját.

– A díjaid és nemzetközi elismeréseid – Novacolor Ambassadors 2021, Exotic Angel 2023, Mirka‑Brazília 2023, MT LAB Masterclass 2024 – mit változtattak benned? Motiválnak, vagy inkább nyomást helyeznek rád?

– Mindkettő. Hatalmas erőt ad, hogy a világon is jegyzik a nevem, elismerik a munkám és szükség van a szakmai tudásomra. Ellenben óriási nyomás is egyben: mindig topon lenni, új technikákat találni ki, élen járni trendekkel, ötletekkel. Folyton az élvonalban lenni nagy felelősség is. Mit közvetít az ember a nagyvilágnak, hogyan és mit kommunikál.

– A nemzetközi mesterkurzusokon – például Milánóban, Sao Paulóban vagy Zaandamban – mi volt az a tanulság vagy mondat, ami azóta is benned dolgozik?

– Sao Paulóban például az, hogy „Orsikám, ők nem tudják, mi az az aranymetszés…” Úgy tanítani, hogy az közérthető legyen mindenki számára, nem könnyű. Pláne nem nemzetközi szinten. Mindenki máshonnan, más kultúrából érkezik. Ehhez mérten kell összeállítanom a tananyagot is.

– Workshopjaid tele vannak különböző életkorú, különböző hátterű emberekkel. Mi az, amit leginkább szeretnél „előhívni” belőlük, különösen szakmai környezetben?

– A workshopok nagy részben az énidőről szólnak. Az emberek szeretik, hogy látom őket a munkájukon keresztül. Ez csodálatos kapcsolódásokat, felismeréseket, közös gondolkodást és párbeszédet indít el. Szeretem, ha találkoznak önmagukkal abban az egy napban. Ez a legfontosabb számomra.

– Ha három projektet kéne mondanod, amelyeknél valami benned is megváltozott a folyamat alatt – akár hazai, akár nemzetközi helyszínen – melyek lennének azok?

– A Marriott Hotelben az elnöki lakosztály dekorfalának elkészítése mindenképpen kiemelkedő, aztán a FEL, Torino dekorfestő expón megtapasztalni a szakma tiszteletét irányomba, a Brazília nemzetközi dekorfestő konferencián előadóként, egy szem nőként jelen lenni és képviselni hazánkat és a nőket. Ezeket tartom a legfontosabbnak.

– Dolgoztál történelmi épületben is, például egy 900 éves malomban. Milyen érzés olyan falhoz nyúlni, ami régebb óta létezik, mint bármelyik festék a világon?

– Fantasztikusan lámpalázas voltam. Áhítat, tisztelet, meghatottság, félelem, izgalom, szeretet – ezek az érzések hullámokban csaptak össze bennem.

– Van álomprojekted?

– Van. Teljes enteriőrök létrehozása a dekorfalaimmal, tapétáimmal, bútoraimmal, textíliáimmal, festményeimmel. Ez a nagy álmom.

– Merre tart szerinted a dekorfestés Magyarországon? Milyen trendek váltakoznak, alakulnak át, és minek köszönhető szerinted ez a transzformáció?

– Jelenleg túl sokan ugranak bele a „könnyen keresünk egy kis pénzt” téveszmével átitatott dekorfestésbe. Így a piac tele van hozzá nem értő vállalkozó szelleműekkel. Ez nem tesz jót a szakma nívójának és megítélésének. A trendek folyton változnak, ám véleményem szerint egy aranyszabály van: mindig a megrendelőre kell szabni a falat. Ebből következik, hogy sok technikát kell tudni ötvözni, alkalmazni. Nem pedig egy sémában dolgozni, hiszen minden ember más és más, különböző igényekkel, stílussal és vágyakkal.

– Mit üzensz azoknak, akik szeretnének dekorfalat készíteni otthon, házilag? Hogy fogjanak hozzá és milyen buktatókkal kell számolniuk? 

– Ez nehéz kérdés. Semmiképp ne álljanak neki oktatás nélkül! Az sem mindegy, hogy milyen oktatáson vesznek részt. Ne menjenek olyan oktatóhoz, akinek a referenciáiban alig, vagy egyáltalán nem található dekorfal. Rengeteg házi készítésű falat javítottunk már az évek során, így sajnos van tapasztalatom az elrontott falakkal kapcsolatban. Léteznek olyan faldekorációs-termékeket forgalmazók, akik előszeretettel hangsúlyozzák, hogy ezt bárki meg tudja csinálni. Viszont ez nem így van. Magas szakmai felkészültség szükséges egy ilyen jellegű fal elkészítéséhez. Úgy gondolom, nincs a világon olyan szakma, amelyet képzettség és tapasztalat nélkül lehetne gyakorolni magas színvonalon.

Temesvári Márta