Nemekből a Tiszának sem lehet országot építeni – interjú Varga Miklóssal (2. rész)

Varga Miklós előadóművészt interjúnk első részében világpolitikai vonatkozású eseményekről, jelenségekről kérdeztük, a folytatásban hazai témák szerepelnek, elsősorban az ez évi országgyűlési választásokkal kapcsolatos nézeteit, várakozásait mutatjuk be olvasóinknak.  

– Az idei magyar országgyűlési választások esélyeit nézve úgy tűnik, hogy három párt fog bejutni a parlamentbe. Ezt a három pártot hogyan jellemezné röviden?

– Azt sokan tudják rólam, hogy én Fidesz szavazó voltam, és vagyok is. De annak idején, amikor a Jobbik még egy valóban jobboldali párt volt, én rokonszenvvel figyeltem annak a törekvéseit is. Úgy látom,

a már szinte szétesett Jobbiknak az egykori legjobb hagyományait ma a Mi Hazánk viszi tovább, tehát velük is szimpatizálok, hiszen ők olyan értékrendet képviselnek, ami hozzám is közel áll.

– A Mi Hazánk helyzete azért nehéz, mert természetesen ők is jobboldali pártként határozzák meg magukat, de miután ott már van egy nagy jobboldali formáció, – amelyik ezt az országot most már tizenhat éve vezeti – nekik nagyon-nagyon nehéz úgy különbségeket felmutatni, hogy egyrészt ne váljanak szélsőségessé, másrészt ne olvadjanak fel a Fidesz oldalán sem. Ennek ellenére

valamit biztos, hogy jól csinálnak, mert valóban ők az a politikai erők, akiknek még komoly esélyük van a parlamentbe bejutni.

Fidesz szavazóként úgy látom, 

a Fidesz elmúlt tizenhat évben bizonyított, de nyilván egyik politikai csoport sem hibátlan, ők is elkövettek hibákat – olykor súlyos hibákat is, hiszen bizonyos dolgokra nem figyeltek oda – aminek aztán az lett a következménye, hogy ma van egy rendkívül véres szájú ellenzéke.

Ez olyan politikai kultúrát – vagy inkább kulturálatlanságot – hozott be a hazai közéletbe, amire nem volt példa itt az elmúlt évtizedekben. Én ezt nagyon szomorúan látom, mert gyűlöletből nem lehet politizálni.

A Tisza formációnál tehát azt látom, hogy náluk semmiféle racionális gondolkodásmód nincs, egyfajta gyűlöletre épül az egész politikájuk, de a gyűlöletre nem lehet építeni.

– Jobboldali pártokat emlegetett, de manapság szívesebben választják a globalista és a nemzeti jelzőket a két oldalra.

– Ezek csak szavak, de ha azt nézzük, akkor a Fidesz egy csomó olyan intézkedést hozott az elmúlt években, évtizedekben, amik kifejezetten baloldali értékekkel bírnak. De azzal egyetértek, hogy az a meghatározás, hogy jobb- és baloldal, ma már idejét múlta.

– A politikától visszatérve a művészetek, a kultúra világába, azt mondják – ez jól nyomon követhető a valamikori SZDSZ tevékenységén – hogy aki a kultúrát uralja, az gyakorlatilag az egész társadalmat befolyásolni tudja. Mondta, hogy a Fidesznek voltak hibái, tehát súlyos hibát követett el azzal, hogy ezeken a területeken nem vette át igazán a hatalmat, és azt a liberálisok kezében hagyta?

– Igen, és erre nagyon jó példa az, ami 1998 és 2002 között történt, a Fidesz első négy éves kormányzása idején. Akkor a Fidesz megpróbált olyan fékeket, ellensúlyokat felépíteni, amelyik egy úgynevezett klasszikus demokráciában működnek. Tehát akkor az ellenzéknek sokkal több beleszólása volt a dolgokba, és sokan kaptak az ellenzékiek közül állami elismeréseket, kitüntetéseket.

Úgy érzem, hogy abban a négy évben a Fidesz más tekintetben jól kormányzott, bebizonyították, alkalmasak a kormányzásra.Csak éppen azt nem vették észre, hogy

a kulturális területhez lényegében nem nyúltak hozzá, ott nem történtek változások, sok olyan állami szerepvállalásnál nem foglalták el azokat a pozíciókat, amik államhatalmi tényezőként megillették volna őket. Ennek meg is lett a böjtje, hiszen visszajöttek a szocik, visszajött az SZDSZ,

és olyan nyolc éves uralmat hagytak maguk után, aminek hatása ismét megérne egy külön misét.

– Mi változott a 2010-es Fidesz győzelem után?

– Tanulva az előzményekből, 2010-ben alapjaiban változtatták meg ennek az országnak a berendezkedését. Nagyon helyesen rájöttek arra, hogy úgy lehet jól politizálni, hogyha egészpályás letámadás van, tehát igenis el kell foglalni azokat a helyeket, azokat a pozíciókat, amik nélkül az államot hatékonyan nem lehet irányítani.

Tehát tanultak a hibáikból. A kultúrában mennyire sikerült átvenni a hatalmat, azt azonban nagyon nehezen tudom megítélni, mert ott nem történt meg az a fajta egészpályás letámadás, ami más helyeken igen.

– Ha ma a magyar kulturális életre néz, mi a benyomása?

– Manapság én már úgy látom, hogy kiegyenlítettebb lett ez a terület, nem történt semmilyen olyan hatalomátvétel egyik oldalról sem, amit ne lehetne megfordítani.

Ha körülnézünk, mondjuk a színházak vezetésében, vagy egyéb kulturális tevékenységekben, az még nyomon követhető, hogy ott nem lett kipucolva az ellenzéki kultúra, de most szerintem körülbelül egyensúlyba kerültek az erőviszonyok.

– Ugyanez a helyzet a médiánál is?

– Gyakorlatilag talán igen. Rájöttek Orbánék is, hogy igenis a média az egyik legerősebb közhatalom, és ki kell építeni ott is azokat a hadállásokat, amik nélkül nem lehet kormányozni. A hagyományos médiában szerintem viszonylag kompenzálódtak a viszonyok, de időközben erőteljesen megjelent a közösségi média térfoglalása. Ebben egyfajta előnyt sikerült kialakítani az ellenzéknek, és arra a Fidesz kicsit későn jött rá, hogy ott is meg kellene próbálni egyenlíteni. Most már vannak erre törekvések, úgy érzem a kiegyenlítődés felé haladunk ott is, de nem vagyok benne biztos, hogy ott teljesen ellensúlyoztuk a hátrányunkat.

– Ön is tagja valamelyik Digitális polgári körnek?

– Engem hívtak több ilyen helyre, de én mindenhol csak megköszöntem a lehetőséget, de nem éltem vele. Azzal az indokkal maradtam ki, hogy én a közvetlen pártpolitizálástól mindig megpróbáltam távol tartani magam, és úgy éreztem, hogy ezzel felettébb beszippantana engem a pártpolitika.

Az én értékrendemet, a politikai elkötelezettségemet általában ismerik az emberek. Emiatt kapok hideget-meleget olykor, de

megpróbálom magam megtartani annak a szuverén egyéniségnek, aki eddig is voltam, a felvállalt politikai nézeteimmel együtt.

– Van elképzelése arról, milyen eredmények születnek tavasszal a választásokon?

– Ezt borzasztóan nehéz megmondani, főleg ha az ember látja az úgynevezett közvélemény kutatásokat – amikből vannak olyan vadak, hogy el sem lehet képzelni, mi fog történni – de úgy érzem, ezeknek nem igazán kell hinnünk.

Ennek alátámasztására én csak a legutóbbi – 2022-es – választást tudom felhozni. Akkor úgy gondoltam, ez egy kemény küzdelem lesz, és arra számítottam, hogy talán néhány százalékponttal tud nyerni a Fidesz. S mi lett a vége? Kétharmados győzelem! Tehát egyáltalán nem kell hinni a közvélemény kutatóknak.

Még egy fontos dolgot mondanék, én mindig azt hangoztattam, hogy ennek az országnak szüksége van egy erős, jó ellenzékre, pontosan azért, hogy a hatalmi túlkapásokat kordában lehessen tartani. Viszont sajnos azt látom, hogy az elmúlt években, évtizedekben nem jött létre az a fajta ellenzék, amire fel lehetne nézni.

– A Mi Hazánk sem képviseli ezt az ellenzéki szerepet?

A Mi Hazánk véleményem szerint, még nem elég erős ahhoz, hogy egy olyan ellenzék legyen, ami igazi alternatívát tud nyújtani.

Erősek abban a tekintetben, hogy parlamenti képviseletük legyen – úgy vélem, idén is bejutnak a parlamentbe – de ahhoz, hogy egy hatalomváltó ellenzék legyenek, ahhoz még szerintem nem elég erősek. 

Tehát szüksége volna ennek az országnak egy olyan ellenzékre, amelyik érték alapon politizál, és nem gyűlölet alapon. Annak idején, amikor a Momentum létrejött az első ténykedésük az volt, hogy megfúrták az olimpiát. Akkor én még többször tettem közzé véleményemet a Facebook-on, és kiírtam azt, hogy a nemekből nem lehet országot építeni. Ha egy politikai erő, mindenre csak azt tudja mondani, hogy: ne így, ez így nem jó, ez szintén nem jó, és ez sem jó, attól mit várhatunk?

A jelenlegi Tisza ilyen ellenzék, mindenre nemet mond, csak azért, mert a politikai ellenfelei letettek valamit. Ebből nem lehet országot építeni, véleményem szerint a jelenlegi ellenzék teljességgel alkalmatlan a kormányzásra, akármilyen erős is lesz. Hogyha – ne adj Isten – megnyerik a választást, akkor sem fognak tudni országot építeni.

Mert az nem egy ország építő mechanizmus, hogy gyűlölöm azt, aki másként gondolkodik, és semmit nem fogadok el abból, amit esetleg jól végzett, jól csinált. Így nem lehet egy ország vezetésben gondolkodni, várakozásaim szerint ezért is várható ismét egy jobboldali – és talán nagyarányú – győzelem.