Az éttermeknél is rosszabb helyzetben vannak a kocsmák, melyeket november 11-én kivétel nélkül be kellett zárni. Ezzel rengeteg alkalmazott veszítette el az állását, a tulajdonosok, üzemeltetők rendszeres bevételüktől, megélhetésüket biztosító forrástól estek el, miközben a rezsit, a járulékokat továbbra is fizetniük kell. A teljes tilalom megölte a hazai kocsmákat, ezzel együtt a közösségi élet szerves részét. A Magyar Jelen által megszólaltatott kocsmatulajdonosok – nem elbagatellizálva a járvány komolyságát – úgy vélik, ha a bevásárlóközpontok korlátozás nélkül fogadhatják a vásárlókat, nekik is meg kéne adni a lehetőséget arra, hogy korlátozások mellett (maszkhasználat, távolság betartása) vendégeket fogadhassanak.
Lengyel Bertalannak két kocsmája is van, egyik Sályban, másik Bükkábrányban. Novemberben mindkét ivót be kellett zárni, amit igencsak megéreznek a mindennapjaikban. – Eleinte Sályban megpróbáltunk úgy nyitva tartani, hogy
csak elvitelre lehetett kérni, de aztán a rendőrség bezáratta a helyet
– emlékezett vissza. Ezzel – mint mondta – két alkalmazottat is el kellett bocsájtani. – Napi bejelentéssel foglalkoztattuk őket, ameddig lehetett. Az egyikük elment a szőlőbe metszeni, a másik azóta sem talált munkát – fogalmazott.
A kilátástalanság, a reménytelenség már eluralkodott felettük, Bertalan el sem tudja képzelni, mikor nyithatnak ki ismét, és egyáltalán ki fognak-e nyitni újra. – A kisvállalkozók, egyéni vállalkozók nem nagyon kapnak segítséget, úgy látom, jobbára a nagyobb cégek élhetnek a kormányzati támogatással. Tavasszal azt mondták, nem kell járulékot fizetni a járványhelyzetre való tekintettel. Ez segítség is lett volna, az asszony nem is fizetett maga után járulékot.
Aztán derült égből jött egy felszólítás a NAV-tól, hogy három havi járulékkal el vagyunk maradva. 210 ezer forintot kellett befizetni utólag.
Igaz, kaptunk kedvezményt, így egy hónapunk volt törleszteni az elmaradást – mondta.
Arra a felvetésre, ha a teljes lezárást feloldanák, tudnák-e biztosítani a korlátozott üzemeltetést, Lengyel Bertalan úgy fogalmazott,
korábban is sikerült maszkhasználattal, egymástól távolabb lévő asztalokkal ezt megoldani.
– Az egyik kocsmában 5, a másikban 4 asztal van. A székek felét elvittük, így egy asztalnál legfeljebb két szék maradt. Nem olyan forgalmas kocsmákról beszélünk, ahol 20-30 ember is összegyűlne. A fiatalabbak bejártak egy sörre, aztán mentek tovább. Az idősebbek inkább beültek beszélgetni, de azt egymástól távolabb ülve is megoldották. A járványban ezek a beülések elmaradtak, térültek-fordultak, ez maradhatott volna – mondta, jelezve, naponta kérdezik tőle, mikor nyitnak újra.
Bertalan beszélt arról is, a megélhetésük fele odalett. De a rezsit fizetni kell, a két helyen csak a villany összesen hatvanezer forint havonta. – A bérleti díjtól a tulajdonos eltekint ezekben a hónapokban ami nagy könnyebbség, de
ez az ő emberségének köszönhető, nem a kormányzati intézkedéseknek
– tette hozzá keserűen.
Szabó Bettina párja egy tiszaföldvári kocsma tulajdonosa, üzletük szeptember óta van zárva, persze kényszerűségből. Ők meg sem várták a novemberi intézkedéseket, már mikor tudták, hogy a második hullám jönni fog, kiárultak mindent, nehogy ismét rajtuk maradjon a sok áru. – Még egyszer nem bírtuk volna el, hogy ránk rohadjanak az italok, sörkorcsolyák. Tavasszal ugyanis már befürödtünk ezzel, nem vállaltuk ismét.
Miután ősszel bezártunk, elmentem egy másik kocsmába dolgozni. November 11-ig volt állásom, azóta nincs munkahelyem.
Számtalan helyre beadtam pályázatot, már Szolnokra is jelentkeztem ékszerbolti eladónak, de ne kellek sehova – panaszolta.
Az ivó, melyet két éve saját vállalkozásként nyitottak, minden pénzüket elvitte, erre alapozták az életüket. Pedig komoly nehézségekbe, kiadásokba ütköztek, például a csocsó asztal után is fizetni kellett a NAV-nak, így idővel inkább eladták. Bettinát kötelezték, hogy nyolc órában legyen bejelentve, ami 98 ezer forint járulékot volt maga után. A járulékelengedésről Bettina is azt mondta, ez csak részben volt igaz. – A TB,- és a nyugdíjjárulékot elengedték,
de az SZJA-t fizetni kellett, nulla bevétel mellett is.
Emellett a rezsit is fizettük, a zenegép után az Artisjustnak is fizettünk a szerzői jogdíjat, mindez jövedelem nélkül nem könnyű – sorolta a terheket.
Hogy miben bíznak? A vállalkozást nem szüntették meg ugyan, de nem túl optimisták, miként más kocsmárosok sem. – Nem csak nekünk hiányzik a munka, a közösségnek is hiányzik a megszokott hely, ahol összejöhetnek egy sörre, válthatnak pár szót, együtt lehetnek. De várjuk, hogy nyithassunk, még ha hitelből is tesszük majd, hiszen nincs bevételünk hónapok óta – hangsúlyozta Bettina, hozzátéve, mindent elölről kell kezdeni.
A teljes lezárást egyébként ő sem tartja indokoltnak, hiszen elmondása szerint tavasszal tökéletesen működött a kocsma korlátozások mellett is. – Az emberek betartották az előírásokat, mondani sem kellett nekik, hogy tartsanak távolságot. Abszolút jogkövető magatartást tanúsítottak, még olyan helyen is, ahol a vendégközönség másféle. Még arra is figyeltek a bolt előtti fogyasztásnál, hogy ne is lépjenek be. Nagy udvarunk van, egymástól tisztes távolságra voltak az asztalok, elfogadták.
Szóval valamilyen kompromisszumra szükség volna most is, és működne is
– szögezi le.
Természetesen vannak leleményes emberek is, akik bögrecsárdát, más néven fekete kocsmát üzemeltetnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a fizető vendég egy családi házba tér be, ahol pénzért megkapja a pálinkát, vagy a sört. Létezik olyan bögrecsárda, ahova még hajnali 3-kor is be lehet térni egy pohárkára. – Ezeknek az illegális ivóknak a léte nyílt titok, adót, járulékot nem fizetnek, de soha nem kapnak ellenőrzést – mondta Bettina.
Szajlai János, a Mi Hazánk Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vk elnöke is úgy látja, a kis kocsmák és kis kávézók, amelyek minden településen megtalálhatók sok esetben teljesen bezártak, mivel nincs más tevékenységük. – Itt általában a tulajdonos és egy két alkalmazott és családja megélhetése kerül veszélybe, hiszen az elvitelre történő italfogyasztás itt nem járható út. A járványügyi intézkedések kettőssége és észszerűtlen alkalmazása feltételezhető, mikor azt látjuk, hogy egy olyan hely, ahol egyszerre és összességében is kevés ember tartózkodik, zárva van, ellentétben egy élelmiszer üzlettel, vagy a bevásárlóközpontokkal és a körülöttük üzemelő vendéglátóhelyekkel – fogalmazott. Ráadásul – mint mondta –
ezek az intézkedések a kistelepülések kis, még megmaradt- közösségi tereit rombolják le, ahol reggel egy kávé, délután egy sör mellett elbeszélgettek az emberek egy-két órát.
– Azért is érthetetlen ez a helyzet, mert tavasszal működött az, hogy a pultnál maszkban kikérte mindenki amit akart, majd az akkori előírásoknak megfelelően elfogyasztotta. Ez nyárra teljesen megszűnt, majd ismét a teljes bezárás volt a „megfelelő”. Mivel az ország településeinek kétharmada 2000 fő alatti település, nyugodtan mondhatjuk, hogy a kistelepülések közösségi élete is veszélyben van – hangsúlyozta Szajlai János.
(Fotó: Legenda Pub/Facebook)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
