Mint arról mi is beszámoltunk, a VIII. kerületi Losonci téri Általános Iskola igazgatója – viselkedésük miatt – kitiltaná több roma diákját az intézmény ballagási ünnepségéről. Az iskola tantestülete szerint a cigány tanulók olyan szinten sértették meg a házirendet, hogy nem maradt más eszközük, csak a kitiltás, amit viszont a tankerület nem enged.
A hír lényegében ennyi, azonban több állítást is megfogalmazhatunk az eset kapcsán. Először is azt, a liberálisok számára ez megint jó alkalom arra, hogy ezredszerre is feltegyék a „rettegés lemezét”, ami módfelett unalmas már és sokakat nem is érdekel.
– Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen diszkriminatív és jogszabálysértő döntéssel bármelyik diákot és szüleiket kizárják az iskolai ünnepségekről. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy az Orbán-kormány tankerületei által vezetett iskolákban nem lépnek fel megfelelően a társadalmi előítéletek csökkentéséért és az önkényeskedő, alapjogokat sértő döntések ellen. A magyar oktatási rendszer ezer sebből vérzik, ezért sürgős változtatásokra van szükség, de ennek megoldására a parlament elé kerülő státustörvény nem megoldást kínál, hanem a problémák elmélyítését jelenti. Amíg Orbán Viktor marad, addig tovább romlik az iskolák helyzete és továbbra sem védik meg a roma diákokat a jogsértésektől – siránkozott Bősz Anett, Budapest humán-területekért felelős főpolgármester-helyettese és Herfort Marietta, az „árnyékkormány” romaügyi főtanácsadója.
Herfort Marietta és Bősz Anett (Javasoljuk, vegyék magukhoz a szóban forgó öt roma diákot a tolerancia jegyében)
Nem is ezzel kell igazán foglalkozni, de rendben, kapaszkodjunk bele abba, amit írnak, és tegyük meg második állításunkat.
Az iskola eljárása vélhetően jogos, és nem előítéleten, hanem kőkemény tapasztalaton alapszik.
Bőszék szerint az iskolákban nem lépnek fel kellően a „társadalmi előítéletek csökkentéséért”. Fordítsuk ezt meg, és közelítsünk a valóság oldaláról.
Adott Magyarországon egy bűnözői szubkultúra, melynek gerincét a hazai cigányság adja. Lehet ezen kijelentésre különböző címkéket dobálni, csak értelme nincs, a tényekkel kellene vitatkozni. S hogy melyek ezek a tények? Az, hogy ebben a bűnözői szubkultúrában az erőszak nem eszköz, hanem öncél, a börtönviseltség nem szégyen, hanem dicsőség. Sőt, amolyan „férfi próba”, akkor nő fel igazán a cigány gyerek, ha már megjárta a sittet. Természetesen az ilyen környezetben felnövő fiatalok hírből sem látták azt, hogy szüleik dolgozni járnának, ellenben azt igen, hogyan kell bűnözni, mitől lesznek „rajok” – ahogyan ők nevezik. Többek között az is rendkívül „rajnak” számít, ha túlerőben a gyengébbet, a védtelenebbet verik meg, rabolják ki, vagy pusztán csak szórakozásból megalázzák.
Nem kell nagy fogadásokat kötnünk, hogy ebben az iskolában is ez történhetett, mint ahogyan az ország bármely iskolájában ez tapasztalható, ahol a cigányság számaránya egy bizonyos szint felé emelkedik!
Erre lépett egyet az iskola, pusztán abból a teljesen logikus megfontolásból, hogy nem szeretné, ha az odaérkező – hasonszőrű – rokonság miatt botrányba fulladna a ballagás. Ez tehát nem előítélet, hanem kőkemény tapasztalat. De rendben, nevezzük akkor egy pillanatig előítéletnek, csakhogy akkor tegyük fel a kérdést,
ki az, aki ez ellen az „előítélet” ellen tudna tenni? Nem az, aki kiváltja antiszociális, beilleszkedésre képtelen életmódjával?
„Kedves liberális jogvédők” és „roma jogvédők”! A cigányság úgy tudna tenni azért, hogy ne érje „diszkriminatív” (valójában önvédelmi jellegű) intézkedés, ha fogná magát, és az emberi együttélés alapvető szabályai szerint kezdene el viselkedni.
Kérdezem én, mi volna a roma vezetők feladata, ha nem ez? Sőt, mi volna az igazán roma érdek, ha nem ez?
