A CÖF szóvivője plagizálással vádolja a Mi Hazánkat

– Az elmúlt hetekben arról tartottam sajtótájékoztatót – már nem először egyébként -, hogy összefogásra van szükség a munkavállalói érdekképviselet területén, ennek jegyében együttműködést szorgalmaztam a Mi Hazánk és az arra nyitott szakszervezetek között. Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója és szóvivője sérelmezte ezt, és „Plagizálni innovációs szegénységet jelent” címmel véleménycikket jelentett meg (IDE kattintva), melyben többek között kijelentette, egy párt ne „akarjon itt bábáskodni”. Ez az érv finoman szólva is nevetséges annak tükrében, hogy a CÖF, mint a békemenetek fő szervezője, gyakorlatilag ezer szállal kötődik a Fideszhez, a kettő együtt értelmezhetetlen is. Még élesebben fogalmazva: a Fidesz nélkül a CÖF létre sem jött volna és nem is működhetne – fogalmaz válaszcikkében Lantos János, a Mi Hazánk munkaügyi kabinetjének elnöke. Folytatás alább.

Csizmadia úrnak vannak érvényes megállapításai. Joggal kárhoztatja, hogy léteznek szakszervezeti vezetők, akik mélyen be vannak ágyazva a balliberális oldalba, ezek a pártkötődések valóban gátjai a teljeskörű és hatékony érdekképviseletnek. Csakhogy ezt mi sem látjuk másként, ezen ellen magam is több alkalommal szót emeltem már.

Valós az a megállapítása is, hogy a nagy szakszervezeti konföderációk elszakadtak a tagságtól, de ez szintén olyan terület, amelyet már mi magunk is szóvá tettünk, éppen nemrégiben, amikor arról beszéltem, hogy a bértárgyalások rendszerét át kell alakítani (IDE kattintva), ki kell szélesíteni, mert azt tapasztaltuk, hogy éppen magyar dolgozókat nem kérdezték meg arról, milyen álláspontot képviseljenek a szakszervezeti konföderációk vezetői a kormánnyal folytatott tárgyalásokon.

A CÖF elnöke azt is jól látja, hogy gátat jelent az erős érdekképviselet tekintetében, hogy anyagilag függő viszonyban vannak a vezetők, csakhogy hónapokkal korábban már erről is beszéltem. Szükség van egy független anyagi és jogi alapra, a szakszervezeti vezetők ne közvetlenül a munkáltatótól kapják a fizetésüket, ugyanis – ismerve az emberi természetet – naiv elképzelés azt gondolni, hogy keményen az asztalra csapnak, ha az szükséges. Mert így nem beszélhetünk függetlenség szakszervezetiségről.

Csakhogy kinek kezében lenne a változtatás lehetősége, ha nem a 13 éve kétharmaddal kormányszó Fideszében? Innen nézve teljességgel hiteltelenek ezek a felvetések egy olyan szerveződéstől, mely csak nevében civil. Valójában a Fidesz soha nem látott mértékben nyirbálta meg a szakszervezeti jogokat, és rendre a multik szája íze szerint módosítgatja a Munka Törvénykönyvét.

S akkor most térjünk rá tulajdonképpen a lényegre, mert Csizmadia László elkövette a szalmabábérvelés iskolapéldáját!

Olyan gondolatokat tulajdonít nekünk, melyeket mi sohasem mondtunk. Szó nem volt soha arról, hogy mi egyfajta – ahogyan ő nevezi – kádári felfogást alkalmazva egypárti szavazatszedési koncepciót erőltetnénk. Nagyon tévúton jár, ha ezt gondolja, bár elképzelhető a szándékos ferdítés is, de itt szintén emlékeztethetek korábbi megszólalásunkra (IDE kattintva).

Amikor arról beszélünk, hogy új irányt szabunk a dolgozói érdekképviseletnek, nem azt mondtuk és mondjuk, a szakszervezeteknek egyet kell értenie mindenben a Mi Hazánkkal. Amikor felkarolunk egy ügyet, ahol jogtalanság éri a magyar dolgozókat, amikor kiálltunk a makói Continental (IDE kattintva) vagy éppen az FKF dolgozói (IDE kattintva) mellett, sohasem kérdeztük meg, jobb- vagy baloldali vagy-e, mert a munkavállalói érdekképviselet területén nem ez a fontos. Ez egy nemzetstratégiai kérdés. Speciel ebben a kérdésben már valóban nincs létjogosultsága a hagyományos jobb- és baloldali felosztásnak, egészen máshol vannak a törésvonalak.

Hogy hol?

A Mi Hazánk egy organikus és szociális társadalmat képzel el, ahol a magyar dolgozó az első, ahol a munkának van becsülete, ha úgy tetszik, ez a valódi munkaalapú rendszer. Ezzel szemben áll a globális kapitalizmus és kiszolgálói, ahol kizárólag a globális vállalatok profitja az egyetlen értékmérő, ahol a magyar ember másodlagos.

Csizmadia László számára az a rossz hírünk, hogy e törésvonal túloldalán helyezkedik el nemcsak a globalista balliberális tömb, hanem a Fidesz is. A Mi Hazánk felismerve ezt a problémát, mint egyetlen népi alapokkal rendelkező párt, természetes, hogy változtatni szeretne.

A Mi Hazánk munkaügyi kabinetje ettől még nem vált szakszervezetté, és amint fentebb kifejtettem, nem is tűzte ki célul, hogy átvegye helyüket, azonban csendben sem maradhatunk, és azt akarjuk, hogy katalizátorai legyünk annak a folyamatnak, amely megújítja a dolgozói érdekképviseletet. Aki ezzel egyetért, őket hívtuk együttműködésre.