Németország történelmi keresztútnál áll, egy olyan demográfiai válsággal néz szembe, amely veszélyezteti társadalmi rendszerének stabilitását és nemzeti identitása alapjait. A „nagy őszülés” néven ismert jelenség a hosszú évtizedek alatt csökkenő születési arányok és az öregedő társadalom következménye. Az eredmény világos: csökkenő munkaerő, növekvő időskorú népesség, és egyre nagyobb terhelés a szociális védőháló rendszerein. Ez a válság nem csupán gazdasági, hanem kulturális probléma is, amely alapjaiban kérdőjelezi meg Németország identitását.
Németország szociális rendszerének alapját mindig is a generációk közötti munkamegosztás adta, ahol egy nagy, munkaképes népesség támogatta a kisebb, nyugdíjasokból álló, eltartott réteget. Azonban ez az egyensúly ma már a múlté. Egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, miközben a nyugdíjasok száma folyamatosan emelkedik, ezáltal a dolgozó réteg terhei egyre elviselhetetlenebbé válnak. Növekvő adók, csökkenő juttatások, és egyre inkább érzékelhető feszültségek jellemzik a rendszert. A jelenlegi modell már nem fenntartható.
A demográfiai visszaesés közvetlen kihívást jelent a szociális jóléti rendszer számára, amelyre Németország évtizedek óta épített. A kevesebb dolgozó és több kedvezményezett miatt a rendszer összeomlásának kockázata egyre nagyobbá válik, ami a következő generáció számára hatalmas terhet jelenthet. Ami egykor erős és hatékony szociális ellátórendszer volt, az mára időzített bombává vált.
Miközben a válság gazdasági következményei rendkívül súlyosak, ugyanolyan aggasztó a német nemzeti identitásra leselkedő veszély is.
Ahogy a helyi népesség csökken, Németország egyre inkább a bevándorlókra szorul, hogy pótolja a munkaerőpiacon keletkező hiányokat. Jóllehet egyesek úgy vélik, hogy ez átmenetileg enyhítheti a problémákat, valójában rendkívüli veszélyeket rejt magában.
Az ellenőrizetlen migráció, különösen olyan kultúrákból, amelyek alapjaiban különböznek a német kultúrától, fokozatosan aláássa nemzetük egyedülálló örökségét és egységét. A külföldi munkavállalók beözönlése társadalmi feszültségeket, kulturális ütközéseket generál és a nemzeti összetartozás gyengülését okozza. Idővel a német identitás fogalma egyre bizonytalanabbá fog válni, ahogy az ország homogén nemzeti közösség helyett multikulturális társadalommá alakul.
Egy ilyen társadalomban a németeket egykor összekötő erős kötelékek (a közös történelem, nyelv, hagyományok) fokozatosan meggyengülnek, és a jövő generációi teljesen gyökértelenné válnak.
Ez a demográfiai változás pedig azt a veszélyt hordozza magában, hogy Németország egy szétesett, megosztott társadalommá válik, ahol egy közös nemzeti narratíva egyre nehezebben körvonalazható. A legnagyobb kockázat pedig az, hogy miközben a bevándorlás központi témává válik, Németország kulturális és történelmi identitása fokozatosan háttérbe szorul.
Németország demográfiai válságának megoldása nem csupán a meglévő rendszer módosítását jelenti, hanem olyan bátor, átfogó intézkedések bevezetését, amelyek a német nép szükségleteit és a német kultúra megőrzését helyezik előtérbe.
Ehhez radikális politikai fordulatra van szükség, amely a csökkenő születésszám megállításával kezdődik.
A bevándorlás nem pótolhatja az egészséges, őshonos lakosság fennmaradását célzó törekvéseket.
Ennek érdekében Németországnak erőteljes családbarát programot kell bevezetnie, amely különösen a fiatalok számára biztosít olyan vonzó jövőképet, amely családalapításra és gyermekvállalásra ösztönzi őket. Ezeknek az intézkedéseknek magában kell foglalniuk a biztos megélhetést kínáló stabil munkahelyeket és oktatási lehetőségeket. Emellett fontos, hogy újraélesszék a német identitásba és kultúrába vetett hitet, hogy a fiatalok egy erősebb nemzeti összetartozás érzésével: múltjukra és történelmi hagyományaikra büszkén építve tekinthessenek a jövőbe. A jövő generációinak biztosított remény és lehetőség kulcsfontosságú ahhoz, hogy a családalapítást életük egyik fontos céljaként választhassák.
Mint Németország, Magyarország is szembesül az elöregedő társadalom és az alacsony születési arányok kérdésével.
Magyarország pénzügyi ösztönzőkkel, mint: adókedvezmények a családok számára, lakástámogatások és közvetlen pénzbeli segítség a szülőknek, próbálja ösztönözni a gyermekvállalást. Ezen intézkedések bizonyos mértékben sikeresek voltak a születésszám növelésében, és Orbán kormánya azt hangoztatja, hogy Magyarországnak saját erőforrásaira kell támaszkodnia a demográfiai problémák kezelésében, nem pedig a tömeges bevándorlásra.
Magyarország lépései minden bizonnyal pozitív irányba mutatnak, viszont önállóan nem elegendőek a demográfiai válság teljes megoldására. Orbán kormánya, miközben a családbarát intézkedések fontosságát hangoztatja, figyelmen kívül hagyja azt a mélyebb kulturális és erkölcsi válságot, amely a hagyományos családi értékek és a nemzeti identitás fokozott védelmét igényli. A gyermekvállalást ösztönző intézkedések ugyan dicséretesek, de azok önmagukban nem oldják meg a probléma gyökerét. A pénzügyi ösztönzők fontos szerepet játszanak, de amíg nem történik szélesebb körű kulturális változás, amely valóban a családi élet és a nemzeti összetartozás védelmére irányul, ezek az intézkedések nem hoznak tartós eredményeket.
Ráadásul Magyarország bevándorláspolitikája továbbra is ellentmondásos.
Miközben Orbán szavakban a kívülről érkező tömeges bevándorlás ellen küzd, kormánya mégis gyakran az olcsó külföldi munkaerőt részesíti előnyben és nem biztosít tisztességes bért a magyar munkavállalóknak. A mezőgazdaságban és az építőiparban tapasztalt „munkaerőhiány” valójában nem más, mint kapzsiság, hiszen a munkaadók inkább az olcsó munkaerő alkalmazását választják, ahelyett, hogy megfelelő bért biztosítanának a magyar munkavállalók számára.
Ez a helyzet ellentmondásos, mivel a kormány nem védi a hazai munkavállalók érdekeit, miközben a külföldi munkaerő alkalmazása újabb társadalmi és nemzeti kohéziós problémákat vet fel.
Orbán bevándorlásellenes politikája és a külföldi munkaerő alkalmazása közötti feszültség világosan mutatja, hogy a helyzet nem csupán politikai, hanem mélyebb társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekkel a kormánynak sürgősen foglalkoznia kellene.
Bár Orbán kormánya már tett lépéseket a demográfiai válság kezelésére, még számos feladat áll előttünk.
A valóban sikeres demográfiai fenntarthatóságot szolgáló megoldás átfogó, hosszú távú stratégiát igényel, amely túlmutat a rövid távú pénzügyi ösztönzőkön. Ehhez egy nemzeti kulturális fordulatra is szükség van, amely a családi élet fontosságát helyezi előtérbe, tiszteletben tartja a hagyományos család szerepét, és biztosítja, hogy Magyarország nemzeti identitása megmaradjon a jövő generációi számára.
Németország és Magyarország közös kihívásokkal néznek tehát szembe, ugyanakkor lehetőségük van arra, hogy egymástól tanuljanak.
Németországnak sürgősen el kell fogadnia egy családbarát politikát, amely ösztönzi a családalapítást és erősíti a nemzeti identitást, de Magyarországnak is bőven akad még tennivalója ezen a téren.
Végső soron mindkét országnak fel kell ismernie, hogy a demográfiai kihívások nem leküzdhetetlenek. Ehhez elsősorban erős vezetésre, világos politikai akaratra és a család, valamint a nemzeti identitás iránti határozott elköteleződésre van szükség. Az idő elérkezett.
Tormay László
(A Junge Freiheit nyomán)
Kiemelt kép: rentenbescheid24.de
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
