Az EP-választásokkor már kipróbált cenzúrával avatkozott be az amerikai választásokba a Facebook és a Twitter. A tengerentúlon ezúttal nem csak Trump szimpatizánsait tiltogatták mindenféle indok nélkül, hanem republikánus képviselők, sőt, még maga az Egyesült Államok elnöke is az önkény áldozata lett. Tehették mindezt büntetlenül, hiszen az amerikai szövetségi Kommunikációs Etikett Törvény 230-as szakasza minden büntetőjogi felelősség alól mentesíti őket.
Ez az állapot mindkét párt szerint tarthatatlan, ám megegyezés mégsem született a két fél között, ugyanis míg a republikánusok a törvényekben lefektetett szólásszabadságot szeretnék érvényesíteni a techóriások önkényével szemben, addig a demokraták még szigorúbb cenzúrát követelnek.
Noha a három óriás fejét, Mark Zuckerberget (Facebook), Jack Dorseyt (Twitter), és a Google fejét, az indiai Sundar Pichait már a választások előtt is többször beidézték, akkoriban a republikánusok meglehetősen finoman bántak velük, hiszen attól féltek, hogy ha túl ellenségesen lépnek fel, azzal saját választási esélyeiket csökkentik. A techóriások cenzorainak „ban-kalapácsai” nem győzték kifejezni hálájukat a finom bánásmódért.
Közben a demokraták folyamatosan még szigorúbb cenzúrát követeltek, hogy a végén csak olyan vélemény jelenhessen meg az oldalakon, melyekkel egyetértenek.
Ennek a totális cenzúrának az élharcosai a Demokrata Párt radikális balszárnyához tartozó jamaikai-india szülők gyermeke, Kamala Harris, a Puerto Rico-i származású Alexandria Ocasio-Cortez és a szomáliai Ilhan Omar. Utóbbi kettőnek korábban Donald Trump azt javasolta, ha ennyire utálják Amerikát, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.
Ők azonban nem akarnak hazamenni, e helyett inkább az USA-ban követelik a legszigorúbb fellépést a nacionalisták, a konzervatívok és a republikánusok ellen. Hadjáratukat úgy állítják be, mint harc a „gyűlöletbeszéd” és a „fehér felsőbbrendűség” ellen, melyet szerintük a Facebook és a Twitter cenzorai nem büntetnek kellőképpen.
Kései republikánus ébredés
A választások után végre felismerték a republikánusok, hogy hiába a finomkodás a szilícium-völgyi milliárdosokkal, azok a legcsekélyebb hálát sem mutatták irányukba, sőt, olyan kemény cenzúrát alkalmaztak velük szemben, amilyet korábban csak Európában láthattunk az EP, majd a magyar önkormányzati választások kapcsán.
A kijózanító vereség után már a meghallgatáson sem olyan emberek vettek részt, akik számára a legnagyobb talányt az jelentette, hogyan működhet a Facebook, ha a használata ingyenes. Ezúttal olyan felkészült és energikus szenátorok hallgatták meg az érintetteket, akiknek volt is fogalmuk arról, amiről kérdeztek.
Ezzel viszont az a probléma, hogy a videók tanulsága alapján a két techóriás vezetője, Mark Zuckerberg és Jack Dorsey vagy teljesen inkompetensek, akiknek fogalmuk sincs mi folyik a vállalatuknál, és hogyan működik a saját platformjuk, vagy egyszerűen hazudnak. Eskü alatt, következmények nélkül.
Jack Dorsey szenátor Ted Cruz előtt
„Be kell látnunk, hogy ma a techóriások uralják az online teret. Erejük meghatározó a közvélemény alakításában. Éppen ezért hallgattam aggódva demokrata képviselőtársaimat, akik azt követelik a Facebooktól, a Twittertől és a Googletől, hogy még keményebben cenzúrázzanak. Erélyesebben használják fel a hatalmukat, hogy elnémítsanak minden olyan hangot, amivel a demokrata szenátorok nem értenek egyet” – kezdte beszédét szenátor Ted Cruz. Hozzátette:
Ez egy rendkívül veszély út, ha meg akarjuk őrizni demokratikus berendezkedésünket, és a szólásszabadságot.
Volt idő, mikor a demokraták elősegítették és védelmezték a szólásszabadságot. Volt idő, mikor a demokraták elősegítették és védelmezték a szabad sajtót.
Most azonban mélyen hallgatnak, mikor szenátorokat és állampolgárokat cenzúráznak. Sőt, követelik a techóriásoktól a még erélyesebb fellépést. Ez egy nagyon veszélyes, totalitárius gondolkodás.
Ted Cruz rámutatott, ezen cégek nem restek visszaélni hatalmukkal. Tetteik semmilyen következményeket nem vonnak maguk után, hiszen a törvényeink is őket védelmezik. A kongresszus olyan kiváltságokkal ruházta fel ezeket a cégeket, ami egyedülálló a földön.
A bevezető után a szentáor megkezdte a Twitter fejének, Jack Dorseynak a meghallgatását. Egy fogalomtisztázással indított: afelől érdeklődött, kiadó-e a Twitter? Miután Dorsey „nem”-mel válaszolt, Cruz felvilágosította, hogy az amerikai törvények értelmében igenis kiadónak minősül a Twitter.
– Had kérdezzem máshogy: kiadóként viselkedett-e a Twitter, mikor cenzúrázta a New York Post cikkét? (Korábban a New York Post egy oknyomozóanyagot tett közzé, amely Joe Biden és fia, Hunter Biden kétes ukrajnai ügyleteiről szóltak. Az összes ilyen cikket a Twitter cenzúrázta, a New York Post hivatalos oldalát pedig egyszerűen felfüggesztette – a szerk.)
– Nem. Nekünk nagyon világos és jól körülír közösségi irányelveink vannak, amelyek be nem tartása szankciókat von maga után. Akik regisztrálnak az oldalunkra, elfogadják ezeket a szabályokat – állítja Dorsey.
– Kivéve, hogy ezeket a szabályokat önök meglehetősen szelektíven használják. Példának okáért „hackelésből származó adatoknak” minősítették a New York Post cikkét, ezért törölték, ám a New York Times bejegyzése, ami Trump adóvisszatérítését hozta nyilvánosságra, máig elérhető a Twitteren, holott az amerikai törvények tiltják bárki adóvisszatérítésének nyilvánosságra hozatalát az illető beleegyezése nélkül.
Ezt követően Ted Cruz számos példát hozott fel, ahol a Twitter aktívan fellépett minden tweet ellen, ami Joe Biden és fia kétes üzleti ügyeivel foglalkozott, kontextustól függetlenül.
– Azt látjuk, hogy a Twitter gond nélkül elnémítja, tiltja és szankcionálja az ország negyedik legolvasottabb lapját, de akár az ország legnépszerűbb politikai elemzőcégét is. Megkérdezem tehát, kiadóként viselkedik-e a Twitter, mikor eldönti, milyen tartalmat jelentet meg, és milyen nem?
– Nem, mi csak a közösségi irányelveinket követjük – hangzott a felelet.
– Jó, tehát a „hackelésből származó anyagokat” és a „hamis híreket” törli az oldal. Akkor hadd kérdezzem meg, mr. Dorsey, történtek-e választási csalások?
– Nem tudom biztosan.
– Ön választási csalás szakértő?
– Nem, nem vagyok.
– Akkor miért jelöl meg a Twitter minden bejegyzést, ami választási csalásokról ír?
– Mi nem megjelöljük, hanem egy diskurzusra irányítjuk át…
– Nem, ez nem igaz – szakította félbe Cruz. – Szó szerint ez van ideírva: a választási csalás nagyon ritka az Egyesült Államokban. Ön egy politikai állásfoglalást fogalmaz meg, kiadóként.
Kiadós tereléssel bár, de végül Dorsey elismerte, valamennyi választási csalásokról szóló értekezést „valószínűleg” megjelölnék, mint félrevezető tartalom.
– Tehát önök szerint a választási csalás nem létezik, hiszen „félrevezető tartalomnak” bélyegeznek minden erről szóló értekezést. Ezzel szembehelyezkednek egy korábbi elnök, a demokrata Jimmy Cartel álláspontjával. De akkor egy példa: két héttel ez előtt a texasi bíróság vád alá helyezett egy nőt választási csalás miatt. Ön tudott erről?
– Nem.
– Ha most erről kitennék egy cikket, azt is megjelölné a Twitter, mert a demokrata párt azt mondta, a választási csalás nem létezik?
– Nem tudom.
– Akkor kipróbáljuk, merthogy tweeteltem a cikket. Megnézzük, engem is szankcionálnak-e. De menjünk tovább. Korábban mr. Dorsey azt mondta, fontos számára az átláthatóság. Szóval szeretném feltenni a kérdést, amit már számtalanszor feltettem a Facebooknak és a Twitternek: Hány alkalommal blokkoltak vagy tiltottak republikánus, és hány alkalommal demokrata képviselőket 2016 és 2020 között? A Twitter eddig minden alkalommal megtagadta a válaszadást.
Dorsey ezúttal is terelni próbált, nem adva egyenest választ, így Ted Cruz leszögezte: A Twitter megtagadja az információk átadását. Zuckerberg ezzel szemben egy meglehetősen gyenge „igennel” felelt, bár hozzátette, „nem biztos benne, hogy birtokukban vannak ilyen adatok”.
Mark Zuckerberg szenátor Josh Hawley előtt
„Nem ismeretlen számunkra, hogy vállalatok és üzletemberek a maguk tisztességtelen, kegyetlen módszereivel váltak milliárdosokká. Ilyen rablóbárókkal volt tele a XIX. századunk második fele, és most is efelé tartunk, bár jelen esetben a rablóbárók ön, és az önhöz hasonlók, mr. Zuckerberg” – kezdte Josh Hawley. A szenátor elárulta, a napokban kapcsolatba lépett vele egy korábbi Facebook alkalmazott, aki beszélt egy „Task” nevű alkalmazásról, melyen keresztül az oldal moderátorai egymással egyeztettek a minél hatékonyabb és eredményesebb cenzúra érdekében.
– Mr. Zuckerberg önnek nem kell bemutatni ezt az alkalmazást, igaz?
Zuckerberg terelni próbált, ezért a szenátor konkrét képernyőmentéseket mutatott neki, amit az egyik alkalmazott készített egy ilyen belső beszélgetésről. Ezekből kiderül, hogy a Facebook cenzorai együttműködnek a riválisaik (Twitter és a Google) moderátoraival a minél hatékonyabb, és egységesebb cenzúra érdekében.
– Hadd kérdezzem meg önt, és ne feledje, eskü alatt vall: A Facebook folytat-e bármiféle kordinációt a riválisaival a tartalmak moderálását illetően?
Zuckerberg azt állította, csak néhány esetben van kordináció a Twitterrel és a Googlelel, ezek pedig a terrorista támadások, a gyermekek kizsákmányolása, és az Egyesült Államokat ért külső beavatkozások elhárítása.
– Remek, de én nem erről kérdeztem. Én a tartalmak moderálásáról beszéltem. Összehangolják-e a kulcsszavak, a weboldalak, hírportálok és a személyek névsorát, akiket tiltani kell? Azt állítja, ilyen egyeztetés nem zajlik a techóriások között?
A Facebook feje szerint ilyenről szó sincs, és nem is tud olyanról, hogy alkalmazottai megbeszélnék ezt a többi cég moderátoraival, „ugyanakkor előfordulhat ilyen” – ismerte el.
– Rendben. Akkor átadná-e nekem azon Task-on folytatott beszélgetések listáját, melyekben bármilyen kontextusban említésre kerül a Twitter, vagy a Google?
Zuckerberg attól tart, ezek a beszélgetések tartalmazhatnak „érzékeny információkat”, így nem szeretné átadni.
– Ön korábban azt mondta szenátor kollégámnak, nem tudja, van-e nyilvántartás arról, milyen tartalmakat kell tiltani. Most azonban elismerte a Task alkalmazás létét, és hogy ezt valóban használják a moderátorai – mutatott rá Josh Hawley. – Szóval végre van egy kézzelfogható adatbázisunk, ezért én is megkérdezem: Átadja-e azon kifejezések, kulcsszavak, weboldalak és személyek névsorát, melyek tiltásáról a Task alkalmazáson belül döntöttek a moderátorok?
Zuckerberg erre azt felelte, nem szeretné ezeket kiadni, mire Josh Harwey vidáman csak annyit mondott: Nem baj, kötelezhetjük is erre önt. Én szerettem volna, ha ezt önként megteszi, de mint hallható, mr. Zuckerberg rendre megtagadja az együttműködést a szenátussal.
Ezt követően a szenátor egy Facebookba rejtett programról kérdezett, ami arra szolgál, hogy a felhasználók teljes interneten folytatott tevékenységét nyomon kövesse és az alapján profilozza őket.
Zuckerberg eskü alatt azt állította, nincs tudomása ilyen program létezéséről.
– Mr. Zuckerberg, hány embert figyel meg a Facebook az Egyesült Államokban ily módon?
– Nem tudom, mert ezt az alkalmazást nem ismerem, de ígérem, utánanézek.
Tudják, uraim, mindig lenyűgöz engem, hogy egy-egy ilyen meghallgatáson mennyi ember lesz amnéziás. Biztos a terem levegőjében van valami
– jegyezte meg gúnyosan a szenátor, majd folytatta: Hadd kérdezzem meg, ha egy Facebook alkalmazott betekint egy felhasználó privát beszélgetéseibe, vagy személyes adataiba, arról készül-e jegyzőkönyv?
– Azt hiszem, készül.
– Akkor kaphatnék erről egy listát, ez hányszor történt meg? Nem érdekel a terelés, kapunk-e egy listát arról, hogy egy-egy Facebook alkalmazott hányszor olvasott bele a felhasználók privát beszélgetéseibe az ő beleegyezésük nélkül? Igen, vagy nem?
Zuckerberg ismét csak annyit ígért, utánanéz.
Josh Hawley ezt követően összegezte az elhangzottakat: Uraim, itt vannak a kezünkben a bizonyítékok, melyek szerint a Facebook összehangolja moderálási alapelveit a riválisaival, illetve létezik egy alkalmazás, ami nyomon követi a felhasználóit a teljes világhálón, ám ezeket mr. Zuckerberg nem hajlandó elismerni. Zuckerberg semmire nem emlékszik, mindent tagad, és még az alapvető információk átadását is megtagadja. Azt kell mondjam önöknek, ez a fajta viselkedés teljesen elfogadhatatlan, ugyanakkor előre megjósolható volt. Ezek a modernkori rablóbárók évek óta azt tesznek, amit akarnak, és ennek tudatában is vannak. Ennek kell véget vetnünk, amíg még lehet.
Összegzés
Hiába bántak az elmúlt négy évben kesztyűs kézzel a techóriásokkal a republikánusok, azok mindvégig Trump és pártja megbuktatásán dolgoztak, amit a párt elitje nem mert, vagy nem akart felismerni. Noha a kampány hajrájában, de főleg az elbukott elnökválasztás óta már a szenátorok is jóval keményebb hangot ütnek meg a magukat egyre inkább istennek képzelő techbirodalmak vezetőivel, a nagy kérdés, hogy ez vajon mire lesz elég?
A republikánusoknak szűk két hónapjuk maradt, hogy törvényi keretek közé szorítsák a Facebook – Twitter – Google triumvirátust, és véget vessenek az önkényes, liberális cenzúrának. Esély van rá, hiszen csodák történhetnek, ám ha kifutnak az időből, akkor a Biden-adminisztrációra vár a közösségi oldalak szabályozásának kidolgozása, és akkor biztosra vehetjük, hogy nem csak a nacionalistákat „darálja le” végleg a három techóriás, de a konzervatívabb, jobboldali republikánusoknak sem lesz maradása ezen platformokon. Ez esetben pedig végérvényesen beköszönthet a tech-diktatúra kora, ahol Jack Dorsey és Mark Zuckerberg döntik el a választásokat.
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
