7.1 C
Budapest
2021. december 2., csütörtök
Magyar Jelen
Kiemelt Vélemény

Átfogó reform küszöbén áll a magyar családjog, de a radikális feminista szervezetek útját állhatják a jogfejlődésnek

Jelentős társadalmi vitákat kavar a dr. Varga Judit igazságügyi miniszter által nem régen bejelentett családjogi törvénymódosítási javaslat, amely a válás után a gyermekek feletti szülői felügyeleti jog kérdését szabályozza újra. A különböző radikális feminista szervezetek (NANE, PATENT) éles hangvétellel kritizálják a törvénymódosítási javaslatot és annak visszavonását követelik, miközben az apaszervezetek-férfiszervezetek örömmel üdvözlik a most bejelentett törvénymódosítási tervezetet, de csak mint első lépést, ők további jogfejlődést várnak.

A magyar férfijogi aktivisták már régen küzdelmet folytatnak azért, hogy kieszközöljék az általuk különösen elavultnak tartott családjog reformját. Ma a jogi és jogalkalmazói környezet megengedi a válóperes feleknek, hogy a végsőkig eszkalálják a válás kapcsán felmerülő érdekvitáikat illetve hosszú évekig akadályozhassák a vita rendezését. A válóperekben csak járulékos kérdésként kezelt gyermekek kérdése így évekre függő helyzetet jelent és a gyermekeket akár erőszakkal magánál tartó szülő (az esetek nagy részében az anya) nevelheti, amely az ítéletben is állandósult helyzethez vezet. A válás utáni gyermekelhelyezésre vonatkozó törvény egy “győztes-vesztes” típusú vitarendezési mintát ösztönöz, amikor úgy rendelkezik, hogy a szülők közös megegyezése hiányában a gyermeket jogi erővel az egyik szülő felügyelete alá helyezik, miközben a másik felet megfosztják a gyermekhez fűződő felügyeleti jogától, így ő kizárólag a másik fél kontrollja alatt tarthat egyáltalán kapcsolatot a gyermekével az úgynevezett “láthatásokon”. Ezt a klisét alkalmazza a jog még akkor is, ha korábban soha egyik félnek sem kérdőjeleződtek meg a szülői képességei, kompetenciái.

A válóperes ügyek jelentős részében az apától megvonják a gyermekhez fűződő felügyeleti jogát, jogi nyelven szünetel a joga. Mindez nem csak a “másodlagos szülő” szerepébe kényszerített félnek okoz jogsérelmet, de határozottan megsérti a gyermekeknek mindkét szülőhöz fűződő jogait és veszélyezteti lelki, mentális egészségüket is. A fennálló joggyakorlat egyébként szögesen ellentmond az alaptörvényünknek, a több nemzetközi egyezményeken alapuló kötelezettségvállalásunknak (ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, Európai Emberi Jogi Egyezmény), illetve Európai Uniós elvárásnak is, nem is beszélve a gyermekek és a családok jogairól és érdekeiről.

A magyar kormány felismerve a változó társadalmi viszonyokat és a gyermekek érdekeit is felülvizsgálva észlelte a jogfejlődés szükségességét a családjog terén, ezért életre hívta a Családjogi Szakértői Munkacsoportot és a Családjogi Civil Munkacsoportot, hogy minél szélesebb körben vonjanak be szakjogászokat és civil érdekképviseleteket a szükséges jogreform előkészítő munkálataiba. A Családjogi Civil Munkacsoportban pont úgy helyet kaptak a férfiszervezetek, mint ahogyan a nőszervezetek is. A munkacsoport munkája során egy olyan helyzet bontakozott ki, amelyben a férfiszervezetek-apaszervezetek örömmel üdvözölték és támogatták az Igazságügyi Minisztérium jogreformra vonatkozó felvetéseit, azonban a nőszervezetek, a közéletből már jól ismert radikális feminista szervezetek (NANE, PATEN, Női Érdek) megkérdőjelezték a közreműködő szakértők, jogászok szakértelmét, kompetenciáját és alapjaiban vetették el a tervezett jogszabály változások teljes koncepcióját. Amikor pedig az Igazságügyi Minisztérium a parlament elé terjesztette a teljes jogreform egy részét képező Polgári Törvénykönyv módosítási javaslatait, akkor kiterjedt sajtóháborúba kezdtek a kormány és személyesen dr. Varga Judit Igazságügyi Miniszter ellen. Nyilatkozataikban megkérdőjelezték mind a közreműködő jogi szakértők, mind a Családjogi Civil Munkacsoport kompetenciáját és legitimitását.

Megkerestem a Családjogi Civil Munkacsoport munkájában is szerepet vállaló Apaszív Gyermekjogi és Családvédelmi Egyesület elnökét, Dr. Kiss Csaba jogászt, hogy az ügy részleteiről kérdezzem őt.

Pontosan milyen törvénymódosítási terveket mutatott be korábban a minisztérium a civileknek?

Egy átfogó, többpontos csomagot, amely új szemléletmódot adhat a magyar családjognak és joggyakorlatnak. Egy régen várt családjogi reform körvonalazódott a munkaanyagban. Az új jogi keretek között már az egyik szülő kérelmére is elrendelhető lenne a szülői felügyelet közös gyakorlása és ennek nyomán automatikusan megnyílna a lehetőség a gyermek váltott elhelyezésére is, akár egyoldalú szándék esetén is.  Mindennek a célja az, hogy a szülőknek azonos jogai és kötelezettségei legyenek minden körülmények között a gyermekükkel szemben. A peres eljárások is felgyorsulhatnak a jogreform nyomán, hiszen a családjogi perekben a bíróság általános intézkedési kötelezettségének határidejét harminc napról tizenöt napra, továbbá a tárgyalások kitűzésére vonatkozó határidőt négyről két hónapra szándékoznak a jogalkotók lecsökkenteni. Felgyorsulhat az azonnal jogvédelmet igénylő ideiglenes ügyekben is a bírósági ügymenet. Ez egyébként összhangban áll nemcsak a peres felek és a gyermekvédelem által támasztott elvárásokkal, hanem az Emberi Jogok Európai Bírósága által megfogalmazott követelményekkel is.

További nagyon fontos reformfelvetés a Gyermekjogi Ügygondnok intézményének bevezetése is, akinek a közreműködését szintén bármely fél kérésére – beleértve a gyermeket is – elrendelhetné a bíróság. A polgári eljárások mellett a gyámhatóság előtti eljárásokban is lehetőség lenne az ügygondok kirendelésére. A gyermekjogi ügygondnok tagja lenne a gyermekvédelmi jelzőrendszernek is, és köteles lenne jelzéssel élni a kiskorú veszélyeztetettségének észlelése esetén. A gyermekjogi ügygondnok további tervezett feladatai között megfogalmazódott, hogy a kiskorú érdekeinek képviselete mellett ő is előmozdítsa a per ésszerű időn belül történő befejezését is, ami különösen fontos a gyermekek érdekében is. A gyermekjogi  ügygondnok tulajdonképpen a gyermeket képviselné, kifejezetten a gyermek meghallgatásával dolgozna és mintegy felerősítené a gyermek hangját a gyermekelhelyezési eljárásban. Köteles lenne tájékoztatni a bíróságot minden olyan körülményről, amely jelentőséggel bírhat a gyermekre vonatkozó döntés meghozatalánál, továbbá javaslatot tehetne a bíróság számára a kiskorú gyermek érdekét szolgáló intézkedés, bírói rendelkezés tartalmára is.

Nagyon fontos és előremutató célok ezek, de akkor mégis miért tiltakoznak a radikális feminista szervezetek?

Állásfoglalásaikból, nyilatkozataikból az olvasható ki, hogy szerintük egy válóper kizárólag a családon belüli erőszak problémájáról szólhat, illetve tévesen úgy gondolhatják, hogy minden gyermekelhelyezést érintő törvényt annak a szempontnak kellene alárendelni, hogy előfordulnak ilyen ügyek is. Azonban ez teljesen téves megközelítés, hiszen a válóperes ügyeknek csak egy kis százalékát teszik ki azok az ügyek, ahol ilyen probléma is felmerül. Értelmetlen és felelőtlen dolog emiatt ellehetetleníteni a jogfejlődést. A PATENT és a NANE olyan messzire ment, hogy kijelentették, hogy a minisztérium “a kapcsolati erőszakot elkövetők kezébe akart többletjogokat adni”. Dr. Varga Judit Igazságügyi Miniszter Asszonynak sajnos külön is meg kellet szólalnia, hogy visszautasítsa az efféle elvakult vádaskodásokat. Ahogyan azt ő is leszögezte,  teljességgel komolyan vehetetlen a nőszervezetek kritikája, hiszen nyilvánvaló, hogy a bíróságoknak mindenek előtt a gyermek érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Ezt az érvelést mi is megerősítjük és felhívjuk a figyelmet, hogy édesapák, és különélőnek minősített szülők (apák, anyák) tízezrei kívánnak együttműködni a szülőtársukkal, azonban az ok nélküli elutasítás esetén is a bíróságok miatt és a most hatályos Ptk-ra épülő joggyakorlat miatt nem nyílt erre lehetőségük. Ezek a polgártársaink nem kapcsolati erőszak útján kerültek kifosztásra és a gyermekek nem azért nélkülözik őket. A rendszer tartja fenn a jogellenes állapotot, a kizárt szülők részéről elkövetett erőszak nélkül is. Az erőszakos családtag megfelelő kivizsgálást követően eddig sem gyakorolta érdemben a szülői jogokat, ezt nem érinti a jelenlegi szabályozás.

Azt láthatjuk, hogy a jelenleg benyújtott törvénymódosítási javaslat az eredeti törvénymódosítási céloknak csak egyetlen részletét tartalmazza. Mi történt például a Gyermekjogi Ügygondnok intézményével? A törvényalkotási csomag további részei a radikális feminista szervezetek tiltakozásának hatására kerültek ki a parlament elé terjesztett törvénymódosítási javaslatból?   

Sajnos ezt nem tudjuk. De erre is van esély, hiszen a nőszervezetek kijelentették, hogy semmi szükség a gyermekjogi ügygondokra, ők a gyermek minden képviseletét az “elsődleges szülő” vagyis lényegében az anyák kezébe akarnák helyeztetni, ahogyan a régi kifejezéssel “gyermekelhelyezéssel” kapcsolatos minden javaslattételi illetve döntési jogkört csakis az anyáknak vindikálnának. Lényegében ők a korábbi, elavult, rossz rendszernek a fenntartásában érdekeltek.

Az Apaszív Egyesület az Emberi Jogi Munkacsoport titkárságához fog fordulni tájékoztatásért, hogy miként maradhatott ki a módosítások közül a gyermekjogi ügygondok intézményének létrehozása. Pedig az intézmény valóban nagyon fontos lenne, mi szeretnénk, ha a tervezethez képest is egy kicsivel kiterjedtebb jogkörrel dolgozhatna, olyan módon, hogy a gyermekjogi ügygondnok a gyámügyi (és nemperes bírósági, kapcsolattartási ügyeket érintő) munkában is közvetlen kapcsolatban lenne az ítéletet hozó bírósággal.

A joggyakorlat változásának és a családi együttműködés kialakításának elősegítésére javasoljuk külön városi (vagy kerületi) és járási (vagy városi) Szülői Irodák (közös felügyeletet és váltott gondoskodást segítő irodák) felállítását, ahol szakképzett és elfogulatlan, tisztességes, minőségi munkát végző pszichológusok, gyermekjogi szakemberek, dolgoznának közvetlen kapcsolattal az ügyekben eljáró bírósággal. A Szülői Irodák észlelhetik az esetleges szülői játszmázást, az együttműködés hiányát jelzik a bíróságnak, így késedelem nélkül megfelelő lépések történnek a gyermek és a szülői együttműködés megvalósulása érdekében.

Miután napvilágot látott a törvénymódosítási javaslat a sajtóban egy radikális nőszervezet jogásza “városi legendának” minősítette, hogy a váltott elhelyezés és az azzal járó költségmegosztás miatt az apáknak nem kell majd gyermektartást fizetniük. Kinek kell ilyen esetben gyermektartást fizetnie?

A városi legendák mellőzésével a jelenlegi gyakorlat szerint a bíróság akkor is ítélhet meg tartásdíjat az egyik szülőnek, ha közös a felügyelet, és a szülők például heti váltásban nevelik a gyereket. Az új jogszabálytervezet tartalmazza, hogy váltott gondoskodás esetén is dönteni kell a tartásdíjról. Várhatóan a nagyságrendileg magasabb jövedelmű szülő fog fizetni az alacsonyabb bevételűnek, ugyanis az új javaslat abból indul ki, hogy mindkét szülőnél közel ugyanazon az életszínvonalon élhessen a gyermek. Azonban alapelvi szabály a gyermek tényleges és indokolt szükséglete. A hétköznapi élet költségein felül a nem rendszeres kiadásokat (például a ruházkodás, a szünidei kiadások, a különórák, edzés és sportkiadások, a tanszerek) a bíróság – miként egyezség hiányában most is – a vagyoni helyzet ismeretében határozza meg.

Vajon nem kell attól tartaniuk a férfiaknak, hogy a váltott gondoskodás szélesebb társadalmi elterjedése után a korábbi gyermektartási díj bizonyos módon asszonytartássá lényegül át, akképpen intézményesül majd?

A két jogintézmény között a jogviszonyok rendezettsége szempontjából nincs releváns kapcsolat. Az új Ptk. 2014. óta a gyermek indokolt, tényleges szükségleteit veszi alapul a gyermektartásdíj vonatkozásában. A bujtatott „asszonytartás” a gyermek javára ítélt tartásdíjból akár elő is fordulhat, de a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás fenntartásával ezek az egyébként sem mindennapos esetek száma is csökkenésnek kell hogy induljon. Az együttműködésre kényszerülő, addig kizárólagos hatalommal bíró gondozó szülő (többnyire az édesanya) a jogintézmény (közös felügyelet) sajátja miatt nem rendelkezhet a jövőben olyan túlhatalommal és a tartásdíj is érdemben a rendkívüli kiadásokra szorítkozik, hisz váltottan nevelkedhenek a gyermekek a szülőknél, közel azonos időben.

Mi akadályozhatja a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás sikerét hazánkban? Mi lehet a siker záloga?

Összefoglalva megállapítható, hogy a jogszabálytervezet valós társadalmi reformot hivatott ösztönözni a nemi szerepfelfogásokról, és elsősorban lehetőséget akar adni azoknak az apáknak, akik eddig is közvetlenül szerették és tudták volna nevelni a gyermekeiket, illetve a gyermekeknek. Az egyenjogúsítás megvalósulása során a bíróságok kiemelt szerepe hangsúlyozandó. A futószalagon gyártott sablon-ítéletek kora a reményeink szerint a végéhez közeledik – számunkra ezt sugallja a Ptk. javaslat. Nagy hiátust, 60-70 éves lemaradást próbál a jogalkotó így pótolni.

Fontos azonban, hogy a bíróság a szülők jogegyenlőségét vegye alapvetésnek. Emiatt vannak kétségeink. Kiszűrve az erőszakoskodó és együttműködést akadályozó szülőket. Érzelmileg, pszichésen, fizikailag, és infrastrukturálisan alkalmas szülők között pedig nem lehet tovább különbségtétel.

Az eddigi joggyakorlat nem kérte számon és biztosította a polgári jogot alapelvi szinten átható együttműködési kötelezettséget a szülőkön. A bíróság a gyermek legmagasabb érdekét előmozdítva kell, hogy eljárjon és ebben a körben az alapvető szülői kötelességet, a szülők egymással történő együttműködését, illetve annak hiányának okát is alaposan vizsgálni lenne köteles. Amennyiben ezt továbbra is elmulasztja sok bíróság, úgy a jogszabálytervezet nem tudja kifejteni érdemi hatását. Ha vitázik az egyik szülő, a másik együttműködése ellenére sem tud békés, együttműködő szülőpárként megjelenni, mivel a viszály és a vita provokálásával a közös szülői felügyeletet lehetetleníti el a szülőtársa. Ennek azonnali és objektív vizsgálata, az együttműködési képesség és készség részrehajlás nélküli megítélése lesz a bíróságok legkiemelkedőbb feladata és ezen múlik majd a joggyakorlat átalakulása, és a tervezet sikere.

Véleményünk szerint mindkét szülő-gyerek kapcsolat egyformán fontos és egyik szálat sem lehet nemi diszkrimináció alapján aláásni, mivel minden gyermek alapvető érdeke, hogy azonos hozzáférése lehessen mindkét szülőhöz, valamint ezáltal a két szülői ág rokonsághoz és szeretteikhez. Kéthetenként 30-40 órás kapcsolatra kényszerített, emberileg, anyagilag ellehetetlenített és megalázott édesapák évtizedes harca válik így a jogegyenlőség megvalósulásának lehetősége alapján feleslegessé és a válási árvák megszűnésével a boldog és kiegyensúlyozott gyermekek a társadalmunk megújhodásához járulhatnak hozzá.

Csuzi AttliaFérfihang

https://www.ferfihang.hu/author/csuzi-attila/

További híreink

Mobiltelefon és pénz is a kezükhöz tapadt a tolvajoknak Szegeden

Varga Lilla

Gyűjtésre szólít a Mi Hazánk alelnöke: neked kis lépés, neki az élet!

Varga Lilla

Üzleteket fosztottak ki és rendőrökre lőttek Chicagóban

Dunai Tibor

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben