Független Palesztina az álmunk – interjú Palesztina magyarországi nagykövetével

Az elmúlt húsz hónapban emberi ésszel felfoghatatlan borzalmakon ment keresztül a Gázai övezet lakossága. Több mint kétmillió ember élete és jövője ment tönkre az izraeli bombázások miatt. A példátlan mészárlás még a hetvenhét éve megszállás alatt élő palesztinokat is megdöbbentette. A nyugati médiumok teljes elhallgatása mellett zajlottak pogromok, főként a civil lakosság ellen. Erről: a palesztin nép jövőjéről, a szentföldi keresztények helyzetéről beszélgetett munkatársunk, Őexc. dr. Fadi el-Huszeinivel Palesztina magyarországi nagykövetével.

– Két év könyörtelen, a lakosságot nem kímélő háború után milyen állapotok vannak Gázában és Ciszjordániában? Milyen körülmények között élnek a palesztinok?

– Először is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a megszálló állam öldöklése, elnyomása és rasszista gyakorlata nem két évvel ezelőtt kezdődött. Bárki visszalapozhat a történelem könyvekben húsz hónappal korábbra, vagy akár több évtizedre visszamenőleg és megnézheti, mi is történt.

A Szentföldön sosem uralkodott béke. Sem a muszlim, de a keresztény palesztin sem élvezte szabadságát. Ehelyett mindennapos az öldöklés, rombolás, földlopás, telepépítés, vallási szimbólumok sértegetése, és a vallásgyakorlás korlátozása a muszlim és keresztény hívőkkel szemben.

A legutóbbi öldöklésre reagálva: a helyi lakosság nem volt felkészülve az ilyen mértékű mészárlásra.  Most hasonló helyzet alakult ki, mint a Nakba idején, amikor is több mint hétszázezer palesztint üldöztek el otthonaikból, több mint 500 települést pusztítottak el. Ez hetvenhét évvel ezelőtt történt. A mostani üldöztetés sokkal tragikusabb, mint a Nakba. 

Az izraeli megszállók azokat az embereket üldözték el Gázából akik 1948-ban már elmenekültek szülőföldjükről és menekülttáborokba kényszerültek.

A rombolás, a pusztítás és az áldozatok száma hatalmas. Mindez az emberiség szeme előtt játszódott le. A gázai lakosság lelkileg megtört. Nemcsak azért, mert mindenük odaveszett, hanem a nemzetközi tehetetlenség és érdektelenség miatt is elkeseredett.

Hogy lehet az, hogy azok, akik az emberi jogokról és egyenlőségről beszéltek, most csendben nézik végig a barbár pusztítást? A háború kitörése óta több mint ötvenhatezer ember halt meg és több mint százharmincháromezer ember sebesült meg az izraeli támadásokban. Az áldozatok többsége: nők, gyerekek és idős emberek. A férfi áldozatok és sebesültek többsége is civil, akik apák és férjek voltak. Semmi közük a fegyveres konfliktushoz.

A Gázai övezet hetven százalékban elpusztult. Vannak olyan települések, amelyeket a földdel tettek egyenlővé. Rafah város 95 százaléka Beit Hanun 90 százaléka megsemmisült az izraeli támadások következtében.

– Milyen veszteségeket szenvedett el a palesztin társadalom?

– A több tízezer civil áldozat magában foglalja értelmiségiek elvesztését is. Nincsenek még végleges adatok, de az áldozatok között van: háromszázötven egyetemista, százötven akadémikus, mintegy száz újságíró. Nem beszélve a tanárokról, orvosokról, ügyvédekről – és sorolhatnám. De nemcsak emberi veszteségek vannak. Ott van a Gázai Könyvtár, ami teljesen leégett. Az intézmény kétszer annyi idős volt, mint az Izraeli állam. Az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények, illetve a közüzemi hálózatok gyakorlatilag teljesen megsemmisültek.

De a palesztin nép erős és kitartó. Élő példa az a palesztin diák, aki a Stipendium Hungaricum ösztöndíjnak köszönhetően Magyarországon tanulhatott. Az idei tanévben az ösztöndíjasok között kimagaslóan a legjobb eredményt érte el. Tette ezt úgy, hogy hatalmas nyomás volt rajta, mivel szülei és családtagjai Gázában élnek és az elmúlt két évben borzasztó dolgokat kellett elszenvedniük. A magyarországi Palesztin Nagykövetség, kifejezetten büszke diákjainak eredményeire és különdíjjal jutalmazzuk őket. Omar Abu Szahmud palesztin diák élő példa arra, hogy minden fájdalom és veszteség ellenére reménykedünk a szebb jövőben. Ez az üzenete a diákok kitüntetésének.

– A Gázai övezet elleni háború elterelte a figyelmet Ciszjordániáról és Kelet-Jeruzsálemről. Mi történik most ott?

– Valóban nem szabad elfeledkezni Ciszjordániáról. Jelenleg a térségben szó szerint etnikai tisztogatás zajlik. Amit csendben és távol a nemzetközi figyelemtől hajtanak végre. 

A palesztinok ellen elkövetett mészárlások szisztematikusak és előre tervezettek.

Ciszjordániában lerombolták azokat a menekülttáborokat, ahol az 1948-ban elüldözött palesztinok leszármazottai éltek. Erről fontos beszélni, hiszen pont a Nakba napján, a palesztinok elüldözésének emléknapján a dzseníni menekülttábort támadták meg a megszálló erők. Ciszjordániában már több tízezer palesztin vált földönfutóvá, mivel az izraeli erők lerombolták otthonaikat és megtiltották, hogy hazatérhessenek.

A történelem során látunk népeket éhezni, szenvedni aszályok és járványok miatt. A Gázai övezetben több tucat palesztin gyerek hal meg nap mint nap csak azért, mert nincs megfelelő élelmiszerük. Ez nem azért történik, mert a térségben nincs elég ivóvíz vagy élelmiszer, hanem mert egy gyilkos erő pusztítja el őket. Már csak emiatt is számos nemzet áll ki népünk mellett, mert nem akarják elfogadni, hogy értelmetlenül halnak meg emberek Palesztinában.

– Viszont hol van az arab és iszlám világ? Miért nem gyakorolnak nagyobb nyomást Izraelre?

– Ezt hallom mindazoktól, akik szolidárisak velünk. Ezt a kérdést teszik fel azok, akik kiállnak az emberi jogok mellett és elítélik azokat a bűncselekményeket, amelyeket hetvenhét éve követnek el ellenünk, és amely teljesen nyilvánvalóvá vált az elmúlt húsz hónapban.

Egy ilyen felvetésben az igazi kérdés: Hol volt a keresztény világ, amikor mindenki tanúja volt a keresztények megaláztatásának Jeruzsálemben, amikor csak imádkozni akartak a saját templomukban?

Hol volt a keresztény Nyugat, amikor a megszálló erők megakadályozták a keresztényeket abban, hogy megünnepeljék a vallási ünnepeiket? 

Hol volt a keresztény világ, amikor izraeli mesterlövészek palesztin keresztény nőket öltek meg egy templomban? Ott lelték halálukat, ahol éppen menedéket kerestek a bombázások elől. Abban a hitben voltak, hogy a Nyugat biztosan nem fogja engedi, hogy a keresztényeket bántalmazás érje saját templomukban.

Mit tett a Nyugat, amikor egy izraeli mesterlövész három évvel ezelőtt Dzsenínben lelőtt egy keresztény újságírót, akin rajta volt az összes láthatósági öltözet? 

Hol volt a keresztény világ, amikor templomokat bombáztak és romboltak le Palesztinában. Az izraeli légierő a világ harmadik legrégebbi templomát vette célba Gázában.

Hol volt a keresztény világ, amikor látta, hogy az őshonos palesztin keresztények száma évről évre riasztóan csökken?

Kérdezem: Jézus Krisztus földje nem Palesztina? A Szentföld nem a kereszténység eredete? Nem kötelessége és joga a kereszténységnek megvédeni a keresztények jelenlétét? Nem jogosak ezek a kérdések?

Az arab világról kérdeznek, és mi a helyzet Európával? Vezetői etikát és alapelveket hirdetnek. Beszélnek az emberi jogokról, egyenlőségről, méltóságról és igazságosságról. Hol vannak ezek az értékek amikor Palesztináról van szó?

Amikor ezekkel a kérdésekkel szembesülök, úgy érzem, mintha ilyenkor számítana a bőrszín, a rassz vagy a vallás. Ez hatalmas hiba.

Egy gyermek, akinek elveszik az életét, akit megfosztanak a játékaitól, aki átéli anyja vagy apja, esetleg mindkettő elvesztésének gyászát, ő akkor is gyermek marad függetlenül attól, hogy milyen a bőrszíne, melyik néphez tartozik vagy épp mi a vallása. Az erkölcs oszthatatlan, az elvek oszthatatlanok, és nem változik attól függően, hogy az áldozatnak milyen etnikai és vallási háttere van.

Először is meg kell állítani a népirtást, majd véget vetni a megszállásnak. Utána fel kell szabadítani a palesztin népet. Csak ezután beszélhetünk békéről.

Ez mindenkinek a kötelessége lenne, aki hisz az emberiség értékeiben. Aki viszont úgy dönt, hogy hallgat – a hallgatás bűnrészessé teszi az embert –, annak a jövőben se lesz joga felszólalni, ha más népet ér atrocitás.

– Négy évvel ezelőtt több arab ország sorra írta alá az Ábrahám-egyezményt. Most, hogy újból Donald Trump az elnök, mi várható az arab vezetőktől?

– A Palesztin Államnak világos állásfoglalása van ebben az ügyben. Bármilyen megegyezés, ami a megszálló állammal történik és nem felel meg a „Földet a Békéért” nevű béketervnek az nem szolgálja a palesztinok ügyét.

Létezik egy kezdeményezés. Az arabok béketerve, amelyet az arab és muszlim országok állítottak össze még 2002-ben. A béketerv a földet a békéért elven alapul. Ezt ötvenhét ország támogatja.

Vagyis, ha az izraeliek elismernék a független Palesztin Államot és kivonulnának a megszállt területekről – amire ENSZ határozat is van –, akkor automatikusan közel hatvan ország kötne békét Izraellel.

De továbbmegyek. Hiába köt Izrael békeszerződéseket egyenként az arab országokkal, ha a terület jogos tulajdonosaival nem egyezik meg. Mindig is fenn fog állni a konfliktus. Hiába lobbiznak különböző fővárosokban reménytelenül. 

Ameddig nem fogadják el, hogy más népnek is joga van a Szentföldön élni, addig fenn fog állni  a konfliktus.

Ma Izraelnek egy szélsőséges vezetése van. Az izraeli kormány megmaradása összefügg a gázai és ciszjordániai konfliktus továbbgerjesztésével. A mostani kormánynak érdeke, hogy tovább folytatódjon a pusztítás és öldöklés. Amint Netanjahu a békésebb megoldást választaná, megszűnne a koalíciós támogatás a kormányon belül.

– Vagyis az izraeli kormányban lévő frakciókat az tartja össze, hogy háborút vívnak a palesztinok ellen?

– Nemzetközi és arab szakértők és elemzők vallják ezt. De izraeli lapok is arról beszélnek, hogy ha valamilyen megállapodás születne a palesztinok és az izraeliek között a Netanjahu kormány azonnal megszűnne. Benjámin Netanjahu csak azért küld tárgyalásokra delegációkat, hogy időt nyerjen. De a valóságban nem áll érdekében, hogy leállítsa a háborút.

– Ezzel a tudattal, hogy a háború nem fog véget érni – mi lesz a gázai lakossággal? Milyen jövőkép elé nézhetnek a palesztinok?

– Nekünk a legfontosabb, hogy méltóságban éljünk. Azért küzdünk, szenvedünk, hogy megtartsuk a méltóságunkat. Különben több mint kétmillió gázai lakos már rég más megoldást keresett volna. A palesztinok és az egyiptomi vezetés is részletes tervvel állt elő miként építené újjá a Gázai övezetet. Ezeket a terveket számos térségbeli ország támogatja. Csak Izraelen múlik, mikor ér véget a háború és mikor ér véget az emberek szenvedése.

A háborús körülmények ellenére az emberek nem akarják elhagyni Gázát. Nem hagyják el szülőföldjüket soha.

– Ön szerint az európai és azon belül a magyar médiumok többsége miért csak Izrael álláspontját közvetíti, miközben elhallgattatja a palesztinokét? 

– Sajnos a palesztin média nagyon korlátozottan tudja bemutatni álláspontját, különösen a nyugati platformokon. Nem tudják széles körben terjeszteni a híreket, bemutatni valóságot. A nyugati médiumok többsége pedig néhány, jól behatárolható tulajdonos kezében van. Emiatt az európai sajtóorgánumok kizárólag az izraeli álláspontot visszhangozzák. Azt is fontos megjegyezni, hogy a legtöbb európai médium mögött hatalmas anyagi erőforrás van, emiatt óriási versenyelőnnyel rendelkeznek. 

A legtöbb nyugati médium nemcsak elfogultan áll a palesztin–izraeli konfliktushoz, hanem egyenesen az Izraelt támogató propaganda gépezeteként működnek.

Például azt a hazugságot terjesztik, hogy Gázában mindenki fegyveres harcos, vagy támogatója valamelyik szervezetnek. Ez éppolyan valótlanság, mint az „emberi élőpajzs” elmélete. Amit sosem tudtak bizonyítani, viszont addig-addig ismétlik ezt a koholmányt, míg az emberek elhiszik. Az effajta hírek az Izraeli álláspontot erősítik.

– Hasonló módon viselkednek a közösségi oldalak? Engem egy hónapra letiltott a Facebook csak azért, mert egy meggyilkolt palesztin gyerek fényképét osztottam meg.

– A sajtóorgánumok többsége sosem állt mellettünk. Mondom erre példákat. Ha meghal egy palesztin, akkor a sajtó úgy írja le, hogy levadásztak egy palesztin fegyverest. Viszont, ha egy izraeli katona hal meg, akkor kapásból nevén nevezik az illetőt és felsorolják a rokonait, akik siratják. Ez nem új keletű dolog. A sajtó világa mindig is kettős mércét használt a palesztinokkal szemben. Ez annak a jele, hogy a legtöbb nyugati médiatulajdonos érdekei szorosan kapcsolódnak a megszálló Izraelhez. Ezért a hagyományos sajtótermékek többsége Izrael-párti.

A közösségi oldalak, amelyek sajtóorgánumokként is működnek újdonságot hoztak a hírek közvetítésében. Emiatt a nyomtatott sajtónak csökkent a befolyása. Az internetes portálok sem tudnak érvényesülni, ha nincs profiljuk a közösségi oldalakon.

A palesztin álláspont korábban sikeresen tudta felvenni a versenyt az izraeli nézőponttal és széles körben ismertette meg a világgal népünk ügyét. Viszont ezen közösségi oldalak tulajdonosainak is hasonlóan szoros kapcsolatuk van Izraellel, mint a többi sajtóorgánumoknak. Emiatt kontrollálják és letiltják az esetleges palesztinokat támogató írásokat. De nem tudnak mindenkit elhallgattatni.

– A nyugati politikusok és médiumok többsége Izrael-párti. Milyen állásponton van a nyugati társadalom, azon belül a civil szervezetek, közösségek? Hogyan viszonyultak a legutóbbi háborúhoz?

– Az elmúlt két évben két-három alkalmat kaptam, hogy elmondjam a palesztin álláspontot és kifejtsem a háborús borzalmak következményeit palesztin szemszögből. Ez nagyon kevés. A másik oldal napi szinten fejthette ki véleményét. Ezért kénytelenek voltunk saját eszközeinket megerősíteni és felhasználni. Csatornákat nyitottunk a közösségi oldalakon azért, hogy megismertessük a világgal, mi is zajlik valójában Gázában. Ennek következményeként, egyre több emberhez jutottak el a valós hírek, akik őszinte megdöbbenéssel reagáltak.

Úgy vélem, a magyarok többsége mellettünk van, legalábbis akikkel találkoztam, azok mind kifejezték szolidaritásukat a palesztinok felé. Az emberek zöme nem érzelmi alapon dönt, hanem a meggyőződése vezérli. Többségüktől az tapasztaljuk, hogy kiállnak az emberi jogok mellett, ami minden nemzetet megillet. Emiatt a palesztinok széles körű társadalmi támogatásban részesülnek. Hiszen minden népnek joga van az önrendelkezésre – így a palesztinoknak is. 

– Mit gondol a palesztin menekültek sorsáról? Valóban nem lesz más választásuk, mint hogy elhagyják szülőföldjüket?

– Őszintém mondom, hogy jómagam azt hittem, ebben az ügyben egy állásponton leszünk a magyar politikával. Hogy miért? Mert Magyarország vezetésének egyértelmű a menekültügyi politikája. 

Számomra megdöbbentő az a tény, hogy Magyarország teljes mértékben egyetért Netanjahuval. Nem gondolná az ember, hogy kétmillió palesztin elüldözésére lehet találni támogatót.

A logikus és értelmes hozzáállás az lenne, hogy tiltakozz mindenféle üldözés és kitelepítés ellen, ami egy népet érint. Ha valóban meg akarod őrizni az országod etnikai és kulturális identitását, akkor az az első dolog, hogy ellenezz bármiféle kitelepítést és üldöztetést. 

Ezért is gondoltam úgy, hogy Magyarország álláspontja ebben a kérdésben világos és egyértelműen ellene lesz a palesztinok üldözésének.

Európa – legalábbis a kultúra terén – kereszténynek vallja magát. Magyarország és annak kormánya elviekben ennél sokkal erélyesebben kiáll a kereszténység mellett és támogatásáról biztosítja a közel-keleti keresztény közösségeket. Ennek ellenére a keresztény palesztinok túlnyomó többsége már nem a Szentföldön él. Vajon miért?

Fölöttébb szomorú, hogy nagyon sokan el sem hiszik, vannak keresztény palesztinok. A ciszjordániai Dzsenín menekülttáborban sok keresztény él. Jómagam Gázában nőttem fel, és muszlim létemre egy keresztény egyházi iskolában tanultam.

A Szentföldön az 1948-as Nakba, vagyis a palesztin üldöztetés előtt a keresztények aránya tizenegy százalék volt. Mostanra arányuk alig éri el az egy százalékot. 

Amikor a keresztények kivándorlásának okát elemezzük, mindig az üldöztetés jön szóba. Ezért nagyon fontos megnevezni, hogy kik és miért üldözik el a keresztény palesztinokat. 

A keresztény palesztinok kivándorlásának fő oka a megszálló erők jelenléte a Szentföldön. Izraelnek az a célja, hogy teljesen kiürítse a térséget a keresztényektől.

Ez megváltoztatja Palesztina demográfiáját. Ez az üldöztetés napjainkban is folytatódik Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, ahol rendszeresek a keresztény közösségek elleni támadások. Legutóbb a jeruzsálemi örmény negyedben élőket érte atrocitás. A megszállók megpróbálják erőszakkal felvásárolni a keresztények ingatlanjait. Gázában ugyancsak drámai a helyet. A térségben ma már mindössze ötszáz keresztény palesztin él. Ez a szám a mostani háború előtt ennek kétszerese volt. 

Az izraeliek mindig is kisebbségként bántak a keresztényekkel, amit mi teljesen elutasítunk. 

A keresztény palesztinok egyenrangúak mindenkivel és nemzetalkotó részei a palesztin népnek. Ez annak a bizonyítéka, hogy a palesztinok évezredek óta itt élnek és joggal követelik a földjeiket, attól függetlenül, hogy mi a vallásuk: keresztény, muszlim vagy éppen zsidó.

A gázai keresztény palesztinokat ugyanúgy lövik és megtámadják a megszálló erők, mint a muszlim nemzettársaikat. A legutóbbi háború kezdetén a gázai keresztények a templomokban leltek menedéket, de az izraeli erők azt is megtámadták, és 18 ártatlan keresztény halt meg egy támadás alatt. Egy másik eset, amikor izraeli mesterlövészek célzott fejlövéssel megöltek két keresztény palesztin asszonyt.

Fontos tudatnom a magyar néppel, hogy kötelességük lenne kiállni a palesztinok mellett, hiszen ők is emberek. Amiket a megszállók művelnek a palesztinok és azon belül a keresztények ellen: az népirtás.

Megpróbálnak eltörölni minket a föld színéről. Ettől függetlenül sokan kiállnak értünk, mellettünk. Ferenc pápa is sok segítséget nyújtott nekünk. Mindig érdeklődött és aggódott a gázai és ciszjordániai közösségekért.

A keresztény palesztinok elsősorban azt várják el, hogy emberként és palesztinként tekintsenek rájuk. Ne azért támogassák őket, mert keresztények hanem azért mert palesztinok és joguk van a saját földjükön, egy saját országban élniük. Ez ellentétes Tel-Aviv érdekeivel, az ő céljuk, hogy Jeruzsálemben, Betlehemben és egész Palesztinában ne maradjon egyetlen egy keresztény sem.

– Értesültünk egy Magyarország és Palesztina közötti politikai konzultációs találkozóról. Mesélne bővebben erről?

– Ez a fontos találkozó több mint nyolc év szünet után került megrendezésre. Magyar részről Balajthi Henrietta asszony, a Külgazdasági és Külügyminisztérium politikai igazgatója, palesztin részről pedig a Palesztin Külügyminisztérium Európai Ügyek Főosztályának igazgatója, Adel Attia nagykövet között történt a megbeszélés.

A találkozó jó alkalom volt arra, hogy helyreállítsuk a csatornákat és kapcsolatokat a két baráti ország között. Magyarország és a magyarok Palesztina barátai, és sok közös tapasztalatunk van.

Ezt nem kellett volna ilyen sokáig halogatni. Egészséges dolognak tartom, hogy továbbra is eszmecserét folytatunk minden kérdésben. Minél több ilyen találkozót tartunk különböző diplomáciai szinteken, annál közelebb kerülnek egymáshoz az álláspontjaink, és jobban megértjük a nézőpontokat olyan kérdésekben, amelyek távolról ellentmondásosnak tűnhetnek. Így végül kialakíthatunk egy közös, mindenkit kielégítő álláspontot.

Természetesen a megbeszélések nagy része zárt ajtók mögött történt. Azt elmondhatom, hogy ez egy nagyon fontos lépés, hogy hidak épülhessenek a két baráti ország között. Magyarország és Palesztina között több a közös vonás, mint azok, amelyek elválasztják a két nemzetet.

– Mit lehet tudni a magyarországi palesztin közösségről?

– A palesztinok egy büszke nép. Büszkék a gyökereikre, a földjükre és a történelmükre. Bárhol találnak új otthonra, mindig egy pozitív lenyomatot hagynak maguk után.

Szeretném megjegyezni, hogy a magyarországi palesztin közösség, jóllehet kis létszámú: alig éri el a nyolcszáz főt, mégis aktív részt vállal a magyar társadalmon belül. A magyarországi palesztin orvosoknak külön egyesületük van és számos szolgáltatást, támogatást nyújtottak szociális intézményeknek. 

A palesztin üzletemberek jelen vannak a magyar gazdasági életben. Megannyi palesztin ügyvéd és egyetemi tanár dolgozik az országban. Ami fontos, hogy egyetlen palesztin származású ember sincs börtönben és egyikük ellen sem zajlik büntetőeljárás. Szerintem ezek fontosak egy befogadó társadalomnak, hogy egy külföldi nép támogatja és előre viszi a társadalmat és nem hátráltatja a fejlődésben.

A fent említett szám magában foglalja azokat a diákokat is, akik vagy magyar állami ösztöndíjjal, vagy saját költségükön vesznek részt a magyar oktatásban. A diákokról szólva: a palesztin diákok nagy elkötelezettségről és odaadásról tettek tanúbizonyságot. A tanulmányaikban elért kiválóságukkal kezdik – korábban említettem, hogy Omar Abu Szahmud palesztin diák nyerte el a Magyarország legjobb külföldi diákja díjat, amelyet a legértékesebb ajándéknak tartott, amit hazájának és szüleinek adhat, akik most katasztrofális körülmények között élnek a Gázai övezetben.

A palesztin diákok elsajátították a magyar nyelvet, alkalmazkodtak a magyar kultúrához és megismerték ennek az ősi népnek a történelmét.

– Végül, zárszóként, mit üzenne a Magyar Jelen olvasóinak?

– A palesztin nemzetnek saját történelme van. Hetvenhét éve szenved a megszállástól. Sokat kellett elviselnie, sokat szenvedett. Többet, mint amit az emberi elme és szív felfoghat.

A palesztin ember szereti az életet. A méltóságteljes életet. Amiről fiataljaink és időseink álmodnak, az a szabadság. Egy független államról álmodoznak, mint minden nemzet ezen a földön.

Amit követelünk az csak az, hogy szabadon élhessünk a saját földünkön, az őseink földjén és az unokáink földjén.

Továbbra is jelen leszünk ezen a földön, amíg be nem teljesedik az igazság. Kitartunk mindaddig, míg nem valósul meg Palesztina szabadsága.

(Képek forrása: Kassab Adonis/Magyar Jelen)