A napokban jelent meg a hír, miszerint várhatóan március-áprilistól indul az az új rendszer, amelyben naponta 25-30 vidéki mentőegység segíti ki Budapesten az Országos Mentőszolgálatot. Erre állításuk szerint azért van szükség, mivel a fővárosban nagyon megemelkedett az esetszám, amit már nehezen tudnak ellátni, ezért lesz szükség arra, hogy a vidéki mentállomásokon dolgozók is részt vegyenek a budapesti sürgősségi ellátásban. Ezzel kapcsolatban kerestük meg Vidó Attilát, a Mi Hazánk Rendvédelmi Kabinetjének vezetőjét.
– A tűzoltók után tehát a mentősöket is ide-oda vezényelhetik az országban. Igaz, utóbbiak esetében – egyelőre – ez kimerül a vidékről Budapestre küldésben. Ezzel kapcsolatban mit lehet tudni?
– Egyelőre több a kérdőjel, mint a válasz. Annyit tudunk, hogy vidékről kell majd a mentősöket felvezényelni, mivel Budapesten nincs elég mentős. Már ezzel kapcsolatban is felmerülnek kérdések, mivel az még nincs tisztázva, hogy nekik azt az időt, amíg felutaznak, azt elszámolják-e munkaidőnek? Mert, például Gyuláról vagy Békéscsabáról eljutni Budapestre alsó hangon 3 óra hossza. Ha pedig a MÁV csodálatos működését vesszük alapul, nem túlzás 5 órával számolni. Már olyan hírek is eljutottak hozzám, hogy az átvezénylésnél követelmény lesz, hogy mindenki autóval menjen. Itt viszont akkor felmerül a kérdés, hogy az útiköltséget ki fogja megfizetni? Az sem mindegy, hogy ha lesz egyáltalán kompenzáció, azt hogyan számolják majd el? Mert, ha NAV norma szerint történik, vagy a mentőszolgálatnál éppen most hatályban lévő kilométerpénz alapján, akkor alig a töredékét fogják visszakapni a költségeiknek.
– A tanárok, orvosok, háziorvosok mellett tehát már a tűzoltókból és a mentősökből is hiány van. Eddig úgy tudtuk, előre megy az ország, nem hátra. Akkor mégis hogyan jutottunk el idáig?
– Ez már az én fejemben is megfordult, hiszen régen szinte elképzelhetetlen volt, hogy ezeken a területeken emberhiány legyen. Valószínűleg a mentőszolgálat dolgozói esetében a probléma ugyanott gyökerezik, ahol a tűzoltóké is. Vagyis, hogy az elmúlt 15 évben a kormány valamiért elhanyagolta ezen ágazat dolgozóinak megbecsülését, mind anyagi, mind erkölcsi értelemben. Több mint egy évtized alatt így juthattunk el oda, ami korábban elképzelhetetlen volt, azaz, hogy létszámhiány alakuljon ki ezen szférákban. Először csak megyén belül kellett különböző szolgálatai helyekre átvezényelni a kollégákat, most pedig már a fővárosba is.
Amit most csinál a kormány, az csak játék a számokkal. Lehet itt trükközni, hogy el tudjuk látni a feladatainkat, de nem véletlenül lett annak idején kitalálva, hogy hova hány ember kell. Pontosan meg van határozva, egy mentőállomásnak, vagy akár tűzoltóparancsnokságnak a működéséhez mennyi emberre van szükség annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és legbiztonságosabban ellássák a feladatukat.
A Fidesz-kormány idején elharapódzó létszámhiányt úgy oldották meg, hogy a korábban meghatározott minimális készenléti létszámot lecsökkentették.
Közérthetően: ahol volt mondjuk egy tűzoltóságon minimálisan előírt 12 fő, akinek bent kellett lennie szolgálatban, az mostantól 10 fő, és hopp, máris nincs akkora létszámhiány!
Persze, meg lehet oldani egy adott problémát kevesebb emberrel is, meg a mentőre is lehet várni egy kicsit többet, csak én nem gondolom, hogy egy „előrefele tartó országban” tényleg ez lenne az ideális állapot.
Illetve, arról se feledkezzünk meg, hogyha például Gyuláról vagy Békéscsabáról embereket vezényelnek Budapestre szolgálatba, vagy tűzoltók esetén mondjuk Gyuláról Orosházára, Szarvasra, Békéscsabára, stb. – az az ember az onnantól kezdve az eredeti szolgálati helyéről hiányzik.
– Te a Mi Hazánk Rendvédelmi Kabinetének elnöke vagy, aki magad is rengeteget foglalkozol a rendvédelmi dolgozók helyzetével. Van esetleg a pártodnak megoldási javaslata erre a problémára is?
– Természetesen. A Mi Hazánk álláspontja szerint nulladik lépésként jelentős béremelésre lenne szükség. Ezt követően a kormánynak vissza kellene adnia az elmúlt 15 évben elvett juttatásokat. Olyan területről beszélünk, ami nem is igazán szakma, sokkal inkább hivatás. Ennek ellenére egyáltalán nincs megbecsülve. A béremelés, a juttatások és a megbecsülés helyreállítása nélkül hogyan várhatjuk a fiataloktól, hogy erre a pályára lépjenek?
– Mik voltak azok a források, amiket elvettek?
– Először is kezdjük ott, hogy a fizetések aránytalanul lassan emelkedtek, és még most is nagyon alacsonyak. Most megint csak a tűzoltók példáját említem: 2023-ban, 2024-ben, illetve még 2025-ben is nulla, azaz nulla százalékos bérfejlesztés volt a tűzoltóknál, illetve, az egész rendvédelmi szférában. Az egyik ez. Az alacsony bérek. A másik, régen voltak olyan plusz juttatások ezen szférák dolgozóinak, amikkel elismerték, és úgymond kompenzálták, azt a plusz követelményt, amit tőlük – teljes joggal egyébként – elvártak. „Életem árán is” – ugye a tűzoltók egyik jelmondata. Sajnos az elmúlt évtizedekben volt is rá példa, hogy egy-egy tűzoltó mentés közben életét vesztette, hősi halált halt.
Ezt ugyanúgy rá lehet vetíteni a mentősökre is, hogy nagyon alacsonyak a bérek, és ezért egyre kevesebb a mentős. Számukra szintén vissza kéne azokat az elvett juttatásokat adni, amiket valójában azt sem tudom, hogy miért kellett elvenni. Arról se feledkezzünk el, hogy ezek az emberek az év 365 napján, ünnepekkor, minden éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek. Tehát nem lenézve a többi munkavállalót, azért ez egy sokkal extrémebb munkahely, sokkal extrémebb hivatás. Eleve, aki 0-24-ben bent van, adja a szolgálatot, az azért nem egy hétköznapi dolog. Tehát ezeket a plusz juttatásokat kellene visszaadni, és ezzel tudná kifejezni az állam a megbecsülését feléjük, s ezzel tehetné vonzóbbá a pályát a fiatalok számára. Amikor már a Belügyminisztérium is bevall egy 9 százalékos létszámhiányt, akkor ott képzelhetjük mekkora a baj. A tűzoltóknál például biztosan tudom, hogy a beavatkozói állománynál legalább 20 százalékos a hiány. A statisztikákat persze a parancsnokok szép számával lehet kompenzálni.
Ami nem véletlen, ha csak azt nézzük, hogy elvették a szolgálati nyugdíjat, a korkedvezményes szolgálati nyugdíjat. Korábban volt például a tűzoltóságnak, tehát a belügyminisztériumnak, saját kórháza, ahol nagyon magas szintű és nagyon jó ellátást kaptak ezek az emberek. Ma már ez sincs.
Kaptak valamit a plusz terhelésért cserébe. És itt nem csak fizikai megterhelésre kell gondolni, hanem lelki, szellemi terhelésre is akár a tűzoltóknál, akár a szféra egyéb dolgozóinál. Eme óriási terhelés elismeréseként pl. a tűzoltóknál 1 ledolgozott év 1,2 évnek számított. A Fidesz ezt is megszüntette.
– Ennek mi lehet az oka? Bérszakadék tátong a vezetők és az úgymond „egyszerűbb hivatásosok” között? Aránytalanul többet keresnek az előbbiek?
– Azt szoktam mondani: én soha nem a másét sokalltam, én a sajátomat keveselltem mindig. Mi a sok, mi a kevés? Ez mindig relatív. Evidens, hogy egy parancsnokot, beleértve a szolgálatparancsnokokat, rajparancsnokokat, városi parancsnokokat, sokkal nagyobb felelősség terhel. Őket ezért meg kell fizetni. De én úgy gondolom, és akkor most induljunk el az elejéről, hogy egy egyszerű tűzoltó, mentős is keressen annyit, amiből kényelmesen meg tud élni, és ne legyen ráutalva arra, hogy a szabadnapján is pluszban még el kelljen mennie mondjuk kőműves mellé másodállásban dolgozni. Vagy például a tűzoltó kollégák nagyon sokan másodállásban mentőznek a két szabadnapjukon. De mikor pihennek? Nap, mint nap az életüket kockáztatják, vagy életeket mentenek, és aztán a szabadnapjukon még el kell menniük dolgozni, mert egy fizetésből nem tudnak megélni. Főleg a nyugati végeken, Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye, Budapest, Fejér megye, ahol ez a probléma jelentős.
Visszautalva a korábban elhangzottakra, egy kollégám például hősi halált halt, mint tűzoltó, egy mentés közben. Ő is éveken keresztül Budapesten az egyik mentőállomáson másodállásban mentősként dolgozott. Egy nagyon szép gesztus volt, hogy egy emléktáblát is avattunk egy jó pár évvel ezelőtt az ő emlékére, tiszteletére a mentőállomáson, ahol dolgozott. Tehát jelen pillanatban ezek a körülmények állnak fönt. Én úgy gondolom, hogy ez így nem jó, ezen sürgősen változtatni kellene, és ezt kormányzati szinten kéne megoldani.
– Ugye említetted, hogy 2010 után lépett fel ez a probléma. Ezek szerint akkor előtte nem volt létszámhiány, illetve meg voltak becsülve az állomány tagjai? És hogyha igen, akkor mi változott?
– Nos, hát a megbecsülés, ahogy mondtam, két dologból áll: az egyik az anyagi, a másik az erkölcsi. Az erkölcsi megbecsülés az előtte sokkal magasabb szinten állt, én úgy gondolom, még kormányzati részről is. Lehetett volna még nagyobb is, de legalább a hosszú évtizedekkel, tehát 20-30 évvel korábban, kiharcolt jogokat nem csorbították.
Az anyagi akkor sem volt tökéletes. Már akkor is sajnos minden tűzoltó, illetve tudok mentős kollégákat is, akik a szabadnapjukon másodállást voltak kénytelenek vállalni, hogy a családjukat vagy önmagukat el tudják tartani. Viszont ez 2010 után nagyban változott, mert mondom, azokat a plusz juttatásokat is elvették, amikkel korábban kompenzálták a plusz követelményeket a szféra dolgozói számára.
Vagy, megint csak kitérve a tűzoltókra, az sem esett jól sokaknak, mondhatni valódi arculcsapásként élték meg, hogy beintegrálták őket a katasztrófavédelme alá, ami teljesen indokolatlan, és nagyon rossz lépés volt.
Mi azért küzdünk, mármint a Mi Hazánk Mozgalom, illetve a tűzoltó szakszervezet is, hogy ezt visszacsinálják. Sokkal jobb lenne, ha a tűzoltóság önálló rendvédelmi szerként volna Magyarországon, és a katasztrófavédők meg csinálnák a saját maguk dolgát.
– Gondolom, ezek az intézkedések nem csak a morálon, de a létszámon is meglátszódtak.
– Meg bizony! A ’80-as, 90-es, 2000-es években sorban álltak a tűzoltóságok előtt a fiatalok, és azt várták, mikor megy valaki nyugdíjba, hogy a helyükre állhassanak. Mert az, hogy valaki leszereljen, ritkább volt, mint a fehér holló. Tíz év alatt jó, ha egyszer fordult elő. Inkább megörökölni lehetett a pozíciót, semmint felmondás következtében megszerezni. Jómagam is annak idején három évet vártam, mire egy idős kolléga elment nyugdíjba, és akkor bementünk hárman-négyen, elbeszélgetett velünk a parancsnok, utána ő kiválasztotta, hogy ki az, akit fel szeretne venni. És utána elmentünk felvételizni. Akkoriban még igen komoly felvételi volt az akkor még létező BM kórházban. Egy egész napos procedúra volt, orvosi, pszichológiai vizsgálatok, stb. Ellentétben azzal, ami most van. Én nem akarok senkit nagyon megbántani, de most eljutottunk egy olyan szintre, hogy aki bekopogtat az ajtón, az jöhet. Régen ez nem így működött, mert teljesen mások voltak a feltételek. Ma pedig ott tartunk, ha valaki beesik az ajtón, az fel van véve. Ez egyébként igaz mind a rendőrségre, mind a börtönőrökre. Halljuk folyamatosan, hogy a honvédséghez is toboroznak, ha kell, ha nem. Sok esetben egy év múlva, másfél év múlva otthagyja a szervezetet a derék újonc. Ez nálunk is így van.
Közel 4 százalékos fluktuációt a BM is bevall, de ez a valóságban jóval magasabb. Csak hát ugye a statisztikajavítók… hiszen nem a parancsnokok fognak leszerelni, meg a tábornokok, hanem a beosztotti állományból, hogyha kap valaki egy jobb lehetőséget, mondjuk pizzafutárként, ahol azért nem kell az „életem árán is”, meg ott mégsem parancsuralmi rendszerben dolgozik.
– Amióta Donald Trump nyert, ismét „példaértékű lett” az Egyesült Államok. Lehet-e esetleg tudni, hogy ott a rendvédelmi dolgozókkal hogyan bánnak, illetve az lehet-e egy példa a magyarországi viszonyokra?
– Hát ez most egy nagyon jó kérdés, és aktuális is. A hétfőn beiktatott elnök úr első intézkedése az volt, igaz, nem a tűzoltókra, hanem a katonákra kihegyezve, hogy akiket a Covid alatt kirúgtak, mert nem voltak hajlandók felvenni az oltást, azokat most azonnali hatállyal, (aki akar, természetesen) visszaveszik a seregbe. Ha tűzoltó szempontból nézzük a dolgot, hát a tűzoltók, és most tényleg nem akarok nagy szavakat használni, nem tudok kisebbet, Amerikában félistenek. Főleg 9/11 óta. Előtte is nagyon megbecsültek voltak az amerikai tűzoltók, de 9/11 óta ők ott félistenek. Ezt egyszer már egy cikkemben leírtam, hogyha Amerikában megpróbálnák azt a csúfságot elkövetni a tűzoltókkal, vagy akár a mentősökkel – mert ott is a mentősök is elég magas szinten állnak -, amit nálunk elkövettek, illetve úgy megkurtítani a jogaikat, vagy mondjuk megpróbálni őket beintegrálni valami más szervezet alá, hát én megreszkírozom azt, és ezt komolyan is gondolom, hogy abból lehet, hogy Amerikában még egy polgárháború is kipattanhatna. És a többség az a tűzoltók vagy mentősök mellé állna. Tehát ennyit az amerikai dologról.
Én nagyon örülnék, ha most már akkora nagy itt a barátság az elnök úrral, a magyar miniszterelnök úr részéről, meg óriási az egyetértés, akkor jó lenne, ha ebben is egy kis egyetértés lenne, és elkezdené úgymond a tűzoltókat, mentősöket olyan szintre emelni a miniszterelnök úr, mint amilyen szinten mondjuk az Egyesült Államok vannak. De még csak messzire sem kell mennünk, hiszen én már azzal is kiegyeznék, ha olyan szintre emelnének bennünket mondjuk, mint Szlovákiában. Szlovákiában még mindig van szolgálati nyugdíj, illetve ott évente lehetőséget biztosít az állam a szférában dolgozók számára egy hosszú pihenésre, regenerációra, amit természetesen a BM fizet. Tehát ingyen és bérmentve mennek a szlovák tűzoltó kollégák éves szinten több hétre pihenni. Rekreációs szabadságnak hívják ezt. Ez csonkahonban is felmerült, hogy egyszer be fogják vezetni, de nem tudom, mikor lesz az az „egyszer”.
Becsüljük meg azokat, akik akik naponta éberen őrzik álmunkat és ha kell, akkor életüket is áldozzák az emberekért!
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
