Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. Gazdag István véleménycikke.
Ugyanakkor a feketéket a fehérellenes politikai és médiarendszer minden lehetséges módon felülértékeli, előnyben részesíti és segíti. A baloldal és a fősodratú média a fehérek állítólagos „rendszerszintű” rasszizmusával magyarázza a fehérellenes erőszakot, bagatellizálva és mentegetve azt. Valójában az, amit a baloldal „rasszizmusnak” nevez, nem más, mint a fehér „törzsiség” maradványa, vagyis a közös ősökkel rendelkező fajtársak összetartása és szolidaritása fajközi konfliktusok esetén (ami természetes norma volt a történelem folyamán). Ellentétben a fehér törzsiséggel, amely mára csaknem teljesen elenyészett, a fekete, a muszlim és a zsidó törzsiség (etnikai nepotizmus) továbbra is virágzik, és sokféle módon megnyilvánul, különösen a fehérekkel szemben.
Mindeközben a fehéreket nap mint nap gyilkolják, erőszakolják, fosztogatják, bántalmazzák, megalázzák őseik földjén az afrikai és ázsiai betolakodók, akiket az emberi jogok nevében befogadtak. Az emberi jogokat most ürügyként használják az európai népek lecserélésére, a fehér országok földbe döngölésére és a nyugati fehérek elleni népirtás előkészítésére. Az elvont és egyetemes elveken (emberi és polgári jogok) alapuló univerzalista logika az invázió és az agresszió népirtás előtti helyzetéhez vezet a „minden fehér rasszista” szlogen szellemében, amely ha igaz lenne, akkor a fehér országokba nem lenne bevándorlás. De pontosan az ellenkezője történik.
A 80 évnyi „antináci” propagandának alávetett fehérek a legkevésbé rasszisták a világon, és egyelőre többnyire még zokszó nélkül befogadják országaikba az egész harmadik világot, amelynek konkvisztádor-népessége a fehér országokban akarja megvalósítani azt, amire otthon képtelennek bizonyult.
A 80 évnyi „antináci” propagandának alávetett fehérek a legkevésbé rasszisták a világon, de vannak arra utaló jelek, hogy ez előbb-utóbb meg fog változni, már csak azért is, mert az intézményesített fehérellenes rasszizmus egyre kevésbé lesz diszkrét – ennek minden lehetséges ellenhatásával.
Az Egyesült Királyságban a börtönben lévő gyerekek 51%-a fekete, pakisztáni vagy más faji kisebbséghez tartozik, egy olyan országban, ahol ezek a csoportok a teljes lakosságnak csak 14%-át teszik ki.
Franciaországban az afrikai bevándorló hátterű fekete fiatalok azonos társadalmi feltételek mellett háromszor-négyszer gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményeket, mint az őshonosok, az észak-afrikai (arab) családokban nevelkedettek pedig kétszer nagyobb valószínűséggel.
Az Egyesült Államokban a bűnügyi statisztikák által alátámasztott „szélsőjobboldali városi legenda” szerint a feketék követik el az erőszakos bűncselekmények 60%-át, holott a népességnek csak 13%-át teszik ki. Noha kisebbségben vannak, a feketék és meszticek közül kerül ki az erőszakos bűncselekmények (lövöldözések, nemi erőszakok, gyilkosságok) tetteseinek túlnyomó többsége. Ha például New York teljesen fehér lenne, akkor a nemi erőszakok száma 83 százalékkal, a gyilkosságoké 91 százalékkal, a lövöldözéseké 96 százalékkal csökkenne. Vajon az amerikai kultúra agresszív hagyománya elegendő-e a jelenség magyarázatához, ahogyan arról az antirasszista széplelkek próbálják meggyőzni önmagukat?
Nem, mert a nyugati országok afrikai bevándorló népessége körében is ugyanez a jelenség érvényesül a kábítószerre, nemi erőszakra és bűnözésre vonatkozó statisztikák szerint.
A fehérek iránti gyűlöletre hergelő rapzene drogozással párosítva, az erőszakos hollywoodi filmek dömpingje és a média fehérellenes propagandája egyaránt szerepet játszik a feketék erőszakosságában. Ezek a tényezők azonban önmagukban nem magyarázzák meg, hogy miért nem okoznak ugyanolyan hatásokat a fehérek és az ázsiaiak körében. Valójában ugyanis a kultúra és a környezet szerepe jóval kisebb a természetes, vagyis genetikai tényezőkénél.
Richard Lynn, korszakunk egyik legjelentősebb (mert nonkonformista) pszichológusa Race Differences in Psychopathic Personality (Faji különbségek a pszichopata személyiségben: egy evolúciós elemzés, 2019) című könyvében empirikusan kimutatja, hogy a pszichopata személyiségek gyakorisága fordítottan korrelál az intelligenciával faji szinten. A magasabb IQ-val rendelkező populációkban (kelet-ázsiaiak, európaiak) alacsonyabb a pszichopata személyiségek gyakorisága, míg a kevésbé intelligensebbekben (afrikaiak, ausztrál őslakosok stb.) magasabb az ilyen problémás személyiségek előfordulása. Lynn az Amerikai Pszichiátriai Társaság „pszichopata (vagy antiszociális) személyiség” definícióját használja.
Az ilyen személyiséget az alábbi 11 tulajdonság markáns jelenléte jellemzi:
1) Képtelenség a következetes munkavégzésre
2) Képtelenség megfelelni a törvénytiszteletre vonatkozó társadalmi normáknak
3) Ingerlékenység és agresszivitás, gyakori fizikai támadások
4) Pénzügyi kötelezettségek ismételt elmulasztása
5) A jövő tervezésére való képtelenség és impulzivitás
6) Az igazság iránti tisztelet hiánya és gyakori hazugságok
7) A saját és mások biztonságának figyelmen kívül hagyása
8) Felelős szülői magatartásra való képtelenség
9) Hosszabb monogám kapcsolatot fenntartására való képtelenség
10) Lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat hiánya
11) Viselkedési problémák jelenléte gyermekkorban
Richard Lynn azt is kimutatja, hogy a pszichopátiás tulajdonságok előfordulási gyakoriságának faji hierarchiája figyelemre méltó módon változatlan, mivel e faji eltérések okai nem annyira kulturális, mint inkább genetikai jellegűek. Konkrétan a MAO-A gén agresszív viselkedésért „felelős” allélja ötvenszer nagyobb arányban fordul elő a fekete férfiakban, mint a fehérekben, vagyis az előbbiek ötvenszer hajlamosabbak az erőszakos bűncselekményekre, mint az utóbbiak – ahogyan azt a bűnügyi statisztikák is világszerte visszaigazolják.
Márpedig ezt az emberi törzsfejlődés több százezer éves folyamata során rögzült konstans és kogens biológiai beidegződést semmilyen vallási (Isten előtt „egyenlőség”) vagy világi (emberijogizmus) babona nem képes semmissé tenni.
Ahogyan a művelt hottentotta mondja Horatiust idézve: Naturam expellas furca, tamen usque recurret. (A természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el.)
Ezért számíthatunk a fehér rasszizmus mint faji önvédelmi reflex elkerülhetetlen feltámadására a multikulturalizmustól sújtott minden fehér országban.
Gazdag István
“A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
