Harcban a szavazókért – Tóth Gy. László helyzetelemzése I.

Közel nyolc hónap van hátra a 2026-os országgyűlési választásokig. Jól érzékelhetően beindult a kampány, amit az is mutat, hogy mindkét nagy esélyes – a Fidesz, illetve a Tisza Párt – igyekszik egyre nagyobb fokozatra kapcsolni a választók szavazatainak elnyerése érdekében. Tóth Gy. László politológus kétrészes interjúnk első részében Orbán Viktor szokatlanul erős nyilvános szerepvállalását, és a Fidesszel szembeni szimpátiacsökkenés okait elemzi.

– Orbán Viktor mostanában feltűnően sokat szerepel a legkülönfélébb megjelenési fórumokon, mi lehet ennek az oka?

– Az alapvető ok véleményem szerint, hogy a kegyelmi ügy kirobbanása után átrendeződött a magyar belpolitikai struktúra. Orbán Viktor korábban lényegében elzárkózott a nyilvánosság elől, csak számára biztonságos  helyeken lépett fel – elsősorban Tusványoson, Kötcsén, a Tranziton vagy  az évértékelőkön – így nem kellett valódi kérdésekre válaszolnia. Minden alap nélkül nyugodtan beszélhetett repülőrajtról, az áttörés évéről stb., a gondosan válogatott hallgatóság minden mondatát éljenezve fogadta. Ez helyzet a Tisza Párt és Magyar Péter megjelenésével megváltozott, mert szinte teljesen váratlanul támadt egy olyan kihívója, akinek reális esélye van megnyerni a választást.

E mellett a közvélemény-kutatási mérések is azt mutatták, hogy 

megváltozott a magyar társadalom hangulata, romlott a közszereplők megítélése. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz monopolhelyzete megszűnt, a lojalitás és az Orbán iránti rajongás gyors ütemben csökkent.

A helyzetet csak súlyosbította a gazdasági növekedés tartós csökkenése, az újra emelkedő infláció, a korrupciós ügyek nyilvánosságra kerülése, valamint a társadalmi közérzet romlása. Orbán Viktor még időben észlelte a veszélyt, ezért döntött úgy, hogy a további népszerűségvesztést megakadályozandó, ő maga is részt vesz a Fidesz kampányában, és ennek során új társadalmi csoportok felé is nyitott.

A szerepvállalás jelentőségét az adja, hogy a Fidesz–KDNP Orbán nélkül csak egy meglehetősen jelentéktelen szereplője lenne a magyar politikai közéletnek. Körülötte csak másod- és harmadrangú – kizárólag az utasítások végrehajtására alkalmas – politikusok vannak. Ez a mostani rendszer, Orbán Viktor egyszemélyi, gazdasági, politikai és szellemi-intellektuális vállalkozása, és ezt bizonyítja az Orbán körüli gazdasági és szellemi holdudvar tevékenysége is.

– Ezek szerint Orbán meglátott valami olyasmit, amit a többiek nem?

– Igen, ő időben észlelte a veszélyt. Miközben a többiek folytatták volna a korábban elkezdett politikát, ő ösztönösen megérezte, hogy ennek véget kell vetni, és neki szakítania kell azzal a gyakorlattal, hogy csak a támogatóit próbálja megszólítani. Felmérte, hogy fel kell adnia a fegyelmezett, zárkózott, tekintélyelvű, mindent látó és mindent megmondó politikusi karaktert. 

Mostani szerepkörében egy közvetlen, emberközeli személyiséget próbál alakítani, aki kedvelhető és szerethető és igyekszik kerülni a konfrontatív helyzeteket. De azért az igazi ellenzéki vagy ellenséges közeget még mindig kerüli.

– Ezek szerint ezt a kommunikációs változást az ellenzék erősödése váltotta ki?

– Egyértelműen igen. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy most csodálkozunk azon, hogy a miniszterelnök interjúkat ad különböző fórumokon, de még arra is rácsodálkozunk, hogy országgyűlési képviselők vagy miniszterek – mint például Lázár János – közvetlenül találkoznak a választókkal. Pedig egy demokráciában ez lenne a normális, és az volt az abnormális, hogy ez évekig nem így működött. Tehát azt világszenzációnak feltüntetni, hogy Lázár szóba áll a szavazókkal valójában egyrészt nevetséges, másrészt szánalmas.

– Orbán tehát manapság sűrűn megnyilatkozik. De ezeket az üzeneteket kikhez is szeretné eljuttatni valójában, s hogy állhat most a helyzet?

– A jelenlegi kommunikációs stratégia alapján még ott tartanak, hogy most a szimpatizánsaikat próbálják megnyugtatni. A magszavazók megtartása is létkérdés. Az nyilvánvaló, hogy olyan földindulásszerű változások zajlottak le, hogy a Fidesz stábja is rájött, a választási vereség sem zárható ki. 

Én nem hiszek a közvélemény-kutatási eredményeknek, nem hiszem, hogy a Tisza Párt 15 ponttal vezet, de ugyanúgy azt sem hiszem el, hogy a Fidesz vezet 15 ponttal.

Szerintem ez a két erő nagyjából azonos társadalmi támogatottsággal rendelkezik, éppen ezért nagyon kiélezett a verseny, s emiatt kiszámíthatatlan a végeredménye is.

– A Tisza Párt ezek szerint, meg tudta szólítani a programjával az embereket?

– A tömegdemokráciában az emberek nem programokra szavaznak. Sokkal fontosabb a gazdasági helyzet és a társadalmi közhangulat. Magyar Péter népszerűségének az az alapja, hogy a társadalom jelentős része elégedetlen az Orbán-kormány tevékenységével, és úgy gondolják, hogy Orbánnak mennie kell. Az Orbán-klán megmagyarázhatatlan gazdagodása – ideértve a közvetlen családtagokat is – joggal irritálja a közvélemény jelentős részét. S akkor még a kormányközeli oligarchák irracionális vagyonosodásáról nem is beszéltünk.

A nyilvános adatok alapján is követhető korrupciós ügyek sokaságának napvilágra kerülése nehéz helyzetbe hozta a kormánypártokat. Nevetséges, szánalmas és megmagyarázhatatlan, hogy Orbán Viktor a szabad szemmel is jól láthatóan minden luxussal ellátott hatvanpusztai uradalmat „mezőgazdasági központnak” nevezi. A miniszterelnök az ilyen ügyekkel teljesen hiteltelenné válik, hiszen az interneten az egész komplexum alaprajza is megtalálható, a drónfelvételek sokaságáról nem is beszélve. Az ilyen alaptalan állítások sok embert kiábrándítanak és elbizonytalanítanak, s ezzel a jól fizetett „tudatmódosítók” sem tudnak mit kezdeni. A Fidesznek szembe kell néznie azzal, hogy ilyen következményekkel jár az a politika, ahol a nemzeti tőkésosztály létrehozása együtt jár a korrupció egyfajta legalizálásával – ahogy arra Lánczi András udvari filozófus is utalt egyszer.

– Mi jellemzi ezt az újgazdag réteget?

– A nagyképűség, a kivagyiság, a félműveltség és az arrogancia. Ezek a neofitáknak, és nem a jómódú polgároknak a jellemzői. A luxusjachtok, a magánrepülőgépek, a százmilliós autók végeredményben státusszimbólumok. A társadalom többsége döbbenten nézi, hogy a gazdasági és politikai elit tagjai, illetve azok családtagjai vagyont érő ékszerekkel és órákkal hivalkodnak, milliókat érő divatos ruhákhoz szintén milliókat érő táskákat hordanak.

A magyar társadalom nemcsak a külsőségeket látja, de azzal is tisztában van, hogy ezek az emberek az irdatlan nagy vagyonukra nem a saját munkájukkal, a teljesítményükkel, esetleg a találmányaikkal, vagy a generációk óta felhalmozott, örökölt vagyonelemekkel tettek szert, hanem azért mert tizenöt éven át ők voltak az Orbán-kormány kedvezményezettjei.

A  társadalom jelentős része nem a tisztességesen megszerzett vagyonokat irigyli, viszont azon joggal csodálkoznak, hogy bizonyos emberek hogyan lettek milliárdosok, ráadásul ilyen rövid idő alatt.

– Erre a kérdésre nyilván titkon sokan sejtik a választ.

– Aki akarja, az láthatja a korrupciós mechanizmusok működését, a politika és a gazdaság összefonódását. A miniszterelnök hiába mondja, hogy ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik, miközben családtagjai, és az őt szolgáló klientúra emberei egyre gazdagabbak.

– A Fidesznek van egy törzsbázisa, amelyre mindig számíthat. De most úgy tűnik, hogy ennél több szavazóra lesz szüksége, honnan fog elvonni újabb szavazókat, hogyan tudja megszólítani, és a maga mellé állítani a bizonytalanokat?

– A helyzet viszonylag egyszerű. Vannak azok, akik azt mondják: történjen bármi, Orbán Viktornak mennie kell. Ők biztosan nem szavaznak a Fideszre. Ez egy olyan választói attitűd, ami részben érzelmi alapú, így ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. A másik oldalon vannak azok, akik szinte  vallási buzgalommal fordulnak Orbán Viktor felé, azt is mondhatnánk: ők alkotják a mozgósítható hívő tagozatot. Rajtuk kívül itt vannak a szétesőfélben lévő kis pártok szavazói, valamint a bizonytalanok. Ez utóbbiak azok, akik nem találják a helyüket, ezeknek a nagy része egyébként a korábbi baloldali pártokban csalódott emberek közül kerül ki.

Orbán Viktor az elsők között ismerte fel, hogy most már nem elég a Fidesz biztos szavazóinak a mozgósítása, tehát a magszavazókon túl kell nyúlni. Szerintem ő azért vetette bele magát a belpolitikai küzdelembe, hogy a személyes karizmája révén próbáljon meg plusz szavazatokat szerezni, és a saját pártját is mozgósítani.

Eddig az interjú első része, a második részben felvázoljuk a választási esélyeket – köztük a Mi Hazánk lehetőségeit –, a külföldi erők beavatkozásának valószínűségét, illetve azt, mi várható a választási eredmények kihirdetésének másnapján.