8.6 C
Budapest
2021. október 23., szombat
Magyar Jelen
Kiemelt Vélemény

Demográfiai tévútra visz az apák nélküli családpolitika

A családsegítés mellett elkötelezett szakpolitikusként örömmel üdvözlöm, hogy a kormány továbbra is gyermekvállalásra ösztönözné a magyar embereket.

Ez az öröm azonban nem felhőtlen, látva a hazánkban lezajlott demográfiai csúcs summázataként Orbán Viktor miniszterelnöknek a legnagyobb közösségi oldalon közétett bejegyzését a magyar családpolitika öt pilléréről, melynek harmadik pontja szerint “a családpolitikát az édesanyákra kell alapozni“. Egyetértek az anyák megbecsülésének szükségességével, ugyanakkor kifejezetten aggodalmat keltőnek tartom mind a végeredmény, mind a szülők közti egyenjogúság szempontjából azt, hogy Magyarország miniszterelnöke az édesapákat ismételten és sokadik ízben hagyja ki a családpolitikai megfontolásokból.  

Orbán Viktor és a Kabinet több alkalommal is kinyilvánította, hogy védeni és támogatni kívánja a hagyományos családmodellt, az apa, anya és gyermekek alkotta szeretetközösséget, mely társadalmunk alapját képezi. Azonban az eddigi intézkedések nem mindenkit segítenek egyformán: az édesanyákkal ellentétben az édesapák nem jogosultak a diákhitel- kedvezményre, csak 5 nap szülői szabadságra mehetnek (180 nap helyett) és ha az anya elhagyja a családot, vagy ha ők maradnak otthon a gyermekkel az anya helyett,  akkor az apák csak a CSED- nél lényegesen alacsonyabb összegű GYED-re jogosultak az első félévben, mely a gyermekeikkel szemben is diszkriminatív. Az apák jogi státuszának megállapítása is modernizációra szorul, hiszen a rendelkezésre álló tudományos módszerek helyett még mindig a múlt századi, „vélelmezett apaság” joggyakorlata van érvényben, számtalan apasági pert és válópert eredményezve. Mindezeken felül a férfiak- a leendő apák és nagyapák – eleve rosszabb kilátásokkal indulnak az életnek, mert amellett, hogy várható élettartamuk 7 évvel kevesebb,

2012 óta ők nem jogosultak a 40 év munkaviszony utáni korkedvezményes nyugdíjra, még az igazán megterhelő foglalkozásokban sem.

Ennek köszönhetően csak feleannyi férfi éri meg a nyugdíjas évei elejét, mint nő, a többi férfi gyakorlatilag a munkahelyről kerül a temetőbe. Ezeket és a többi, apákat, férfiakat hátrányba hozó tényt és rendelkezést is figyelembe véve- melyeket sajnos túl hosszú lenne ezen írás keretein belül maradéktalanul felsorolni – nem csodálkozhatunk azon, hogy a Központi Statisztikai Hivatal „Mikrocenzus” kutatása már 2016 -ban rámutatott arra a súlyos, drámai tényre, hogy a 40 év alatti férfiak 70 százalékának nincsen gyermeke.

Köztudott, hogy Magyarország lélekszáma folyamatosan csökken. A kormányzat alapvető célkitűzéseivel, a demográfiai probléma megoldására irányuló cselekvés szükségességével teljes mértékben egyetértek, azonban mindenképpen szükséges rámutatni arra, hogy az elmúlt 10 esztendő családpolitikája nemhogy megfordítani nem tudta, de még csak megállítani sem volt képes a népességcsökkenést. A sikertelenség egyik okaként könnyen megjelölhető a férfiak, apák következetes kihagyása a családpolitikából. Ha a kormány ezután is a korábbi utat kívánja járni, akkor nincsenek kétségeim, hogy sajnos az eredmény is igen hasonló lesz az eddig tapasztaltakhoz. Magyarország jelenlegi demográfiai helyzetét látva úgy gondolom, hogy nem engedhetjük meg újabb évek, évtizedek elpocséklását, nem végezhetünk további „társadalmi kísérleteket” arról, hogy lehet-e sikeres családpolitikát folytatni a férfiak, apák bevonása, egyenlő félként kezelése nélkül. Tudjuk, hogy nem lehet- és nem is kell.

Ezek alapján kérem és javaslom, hogy a kormány végre tekintse szövetségesnek a férfiakat is, ahogy kéri ugyanezt  petícíójában öt férfi-és apajogi civil szervezet. Leendő és gyakorló apákként azt várjuk, hogy az édesanyák megbecsülése mellett jusson hely az édesapák elismerésének is, a nők mellett a férfiak szempontjait is vegye figyelembe a családpolitika és őket is segítse a szülővé válásban, annál is inkább, mert ezáltal lehet elérni a gyermekek számára legjobb körülményeket biztosító teljes családmodell felvirágzását. Ehhez a jelenlegi erősen felemás jogi környezet egyensúlyba hozásán keresztül vezethet az út. A férfiellenes családjog és jogalkalmazói rendszer, a nem kellően családközpontú és a fiú tanulók terhére elfogult oktatás-nevelés, az apák terhére diszkrimináló családtámogatási rendszerek, a súlyosan diszkriminatív foglalkoztatást támogató rendszerek egyaránt jelentős reformokra szorulnak. Ahhoz pedig, hogy Magyarország sikeres társadalompolitikát építsen fel a jövőben, a férfiakkal és a férfiak érdekvédelmi szervezeteivel is szövetséget kellene kötnie a kormányzatnak.

A férfijogi mozgalom, az apaszervezetek, a férfiak helyzetével is foglalkozó esélyegyenlőségi csoportok méltó együttműködő partnerek lehetnének a demográfiai problémáink megoldásához szükséges társadalompolitika kidolgozásában és az ismeretterjesztő és segítségnyújtó rendszerek létrehozásában, annak a fontos célnak is örömmel alárendelve munkájukat, hogy a családalapítás, az apaság, a nagyapaság örömeire is ráirányítsák a férfiak figyelmét.

Csak az apákkal együtt van jövője a családoknak és Magyarországnak.

Halász Géza

A szerző a Mi Hazánk családjogi szakpolitikusa és képviselőjelöltje,
valamint a Férfihang Civil Társaság alelnöke.

Halász Géza korábbi írása:

Az azonos neműek házasságának vitás kérdései

További híreink

Elmarad a Genfi Autószalon

Dunai Tibor

Ellentmondanak egymásnak George Floyd boncolási eredményei

Dunai Tibor

Ahol tizenhatszor villant a penge – helyszíni riport a festői szépségű Pilismarótról

Kemény János

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben

Magyar Jelen