Emlékezzünk! – Rácz Sándorra (1933-2013)

1956. december 11-én Kádár János tárgyalásra hívta a Parlamentbe Rácz Sándort, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökét, miután a tanács tiltakozását fejezte ki a legvéresebb leszámolás, a salgótarjáni sortűz miatt, valamint sztrájkot hirdetett Nagy Imre szabadon bocsátásáért. Rácz Sándort azonban nem tárgyalódelegáció várta. Letartóztatták, bebörtönözték, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult amnesztiával, de a rendszer nem felejtett, később balesetnek álcázott sikertelen merényletet követtek el ellene. Esküvőjén a Mátyás-templomban az eskető pap egykori rabtársa volt, Faddy Othmár, aki a rendszerváltozás után 12 évig töltötte be a Szent Korona Társaság elnöki posztját. A forradalom évfordulóján – 1973. október 23. – megtartott esküvőn óriási tömeg jelent meg, és az esemény néma rendszerellenes tüntetéssé vált.
Rácz Sándor a következő szavakkal jellemezte a kommunista mentalitást: Nagy Imre miniszterelnököt az a Kádár János akasztatta fel, akit 1953-ben maga Nagy Imre engedett ki Rákosi Mátyás börtönéből.
Rácz Sándor a rendszerváltozásig több mint száz illegális előadást tartott a forradalomról, a kommunista gépezetről, a kommunizmus embertelenségéről. 1988-ban megvétózta a Történelmi Igazságtételi Bizottság Göncz Árpád és Litván György által szerkesztett alapító nyilatkozatát, mivel az dehonesztáló mondatot tartalmazott Horthy Miklósról, valamint az igazságszolgáltatás kezdő időpontját nem 1945-től, hanem 1948-tól datálta. 1989-ban ő mondta a magyarság búcsúbeszédét Márai Sándor temetésén, és ugyanabban az évben Nagy Imre és társai újratemetésén is, amelynek helyszínét is ő javasolta. Rácz titokban énekeseket szervezett a színpadra és beszéde közepén, 40 év után először elénekeltette Magyarország régi himnuszát, a Boldogasszony Anyánk egyházi éneket, amelyről a legtöbbször azóta is mélyen hallgat a sajtó, amikor erre a napra emlékezik. 2003-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke lesz, majd 2005-ben Brüsszelben elsőként szól a felvidéki magyarság 60 évvel azelőtti jogfosztása ellen, a kollektív bűnösség elve ellen, valamint felveti az Európai Unió felelősségét abban, hogy a magyar nemzetet máig sújtó trianoni békeparancs következményeinek felszámolását nem támogatja.