Kilencven éve avatták fel a Mária Terézia császári és királyi 32. gyalogezred hősi emlékművét Budapesten. Csarnai Márk írása.
A magyar hősök tiszteletének az első világháborút és az országcsonkítást követően különösen nagy jelentősége volt. A hősök kultusza a történelmi Magyarország integritásáért folytatott harcot jelképezte, míg a „Nagy háború” heroikus küzdelmei példaértékkel bírtak a trianoni bilincsben gyötrődő Magyarország feltámadásáért folytatott munkában.
Az 1920-as és 30-as években Csonka-Magyarország szerte emelték fel a monumentális műalkotásokat. Budapest kilencven évvel ezelőtt egy ilyen grandiózus eseménynek volt a színhelye.
1933. május 14-e délelőttjén avatták fel Szentgyörgyi István szobrászművész alkotását, a 32. gyalogezred hősi emlékművét.
Szentgyörgyi nevéhez olyan alkotás fűződik, mint a Szabadság téren felállított Irredenta szobrok közül a Délt szimbolizáló mementó. A Szabadság térről azonban az ország szovjet megszállását követően száműzték az ezeréves Magyarországot jelképező szoborcsoportot, az itt felállított szovjet emlékmű pedig nyomatékosította a magyarság egykori kegyhelyének a kisajátítását.
Az avatóünnepségen megjelentek a kormány delegáltjai, a Vitézi Rend küldöttsége, a honvéd díszszázad, az egyházak képviselői, az ezred első világháborús veteránjai, az elesett hősök családtagjai, a székesfőváros emlékező lakossága, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és maga József főherceg is, aki emlékező beszédet mondott:
„Itt dobog egész Budapest szíve, itt egyesül ma minden hívő magyar lélek, hiszen a hajdan nagy Magyarországnak szépséges fővárosa hős fiainak emlékét ünnepli. A mozgósításkor – úgymond – 32-esekkel együtt tettem le az esküt a Mária Terézia-laktanya udvarán, velük utaztam a harctérre, velük együtt részesültem a tűzkeresztségben. Tanúja voltam dicsőséges küzdelmeiknek és keserves szenvedéseiknek. (…) Budapest lakosai, gyertek ide gyakran, nézzetek fel a szoborra és véssétek szívetekbe hőseitek emlékét. Ők egységbe forrva küzdöttek hazánkért, és csak a halál tudta elszakítani őket tőlünk. Ez örökség számunkra. Nekünk is egységbe olvadva kell élnünk, dolgoznunk a hazáért. (…) Ez a szobor hirdesse a magyar igazságot, a nemzet ezeréves jogait.”
A méltóságteljes szoboravatást követően nevezték el a Baross utca – Kis Stáció utca – Kisfaludy utca találkozásánál lévő területet Harminckettesek terének.
Az emlékműállítás ötlete 1929-ben merült fel abból a célból, hogy Budapest fejet hajtson mindazon több ezer hősi halott előtt, akik a világháborúban az ezred kötelékében harcoltak.
A megvalósulást az 1917. évi VIII. törvénycikk tette lehetővé, amely előírta, hogy minden magyarországi település méltó módon örökítse meg mindazok nevét, akik a világháborúban életüket áldozták a haza oltárán.
Maga a szobor külső jegyeiben egy első világháborús katonát jelenített meg – rohamsisakban, jobb kezében kézigránáttal, bal kezében pedig szuronyos puskával. Az alkotást azonban nem csupán a „Nagy háborúban” hősi halált haltak emlékének szánták. Az emlékezést az alakulat fennállásának 1741 és 1918 közötti történetére is kivetítették. Az ezred felállítása az 1741-es pozsonyi országgyűlésig nyúlik vissza, ahol Mária Terézia a magyar rendek segítségét kérte az osztrák örökösödési háborúban.
Ez a színmagyar ezred 177 éven át Európa valamennyi csatatereit megjárta – az osztrák örökösödési háborútól kezdve a napóleoni háborúkon át egészen az első világháborúig. Utolsó ütközetét 1918-ban az olasz fronton, Vittorio Venetonál vívta.
Az emlékmű keleti oldalon az 1741-es pozsonyi országgyűlés híres jelenete látható, amikor a magyar rendek kardjukat kivonva „életüket és vérüket” ajánlották fel Mária Teréziának. A dombormű alatt a híres felkiáltás szerepel: „VITAM ET SANGUINEM!” A talapzat nyugati oldalán a háborúba vonuló, családtagjaiktól búcsúzó katonák szerepelnek. Alatta a világháború évszámai: „1914 – 1918.”
Az alaptest hátoldalán annak a híres tizenöt ütközetnek a nevét és évszámát tüntette fel a művész, amelyek az ezred történetéhez kapcsolódtak. Elől az alakulat neve és működési ideje olvasható: „32-es Mária Terézia Budapesti Háziezred 1741 – 1918.”
1945 után kezdetét vette az szoborrombolások korszaka. A történelmi Magyarország és hőseinek emlékét őrző műalkotásokat „a múltat végképp eltörölni” szellemében semmisítették meg. A 32-esek emlékműve azonban – a Fővám téren álló IV. Károly Király 1. honvéd és népfelkelő gyalogezred szobrával- és a Hősök terén „Az ezeréves határokért” felállított Hősök Emlékkövével ellentétben – túlélte a kommunista diktatúra évtizedeit.
Csarnai Márk
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
