Egy sikerágazat végnapjai- idén sincs elég ember a gyümölcs leszedésére

Magyarországon évek óta súlyos probléma, hogy a mezőgazdaságban a nyári munkákra lehetetlen megfelelő munkaerőt találni, ennek következtében a gyümölcsök betakarítását egyre több gazda gépesíti, ami súlyos bevételkiesést okoz. 

A fő problémát az jelenti, hogy alapvetően egy nehéz, kimerítő, monoton munkáról van szó, legyen az szilva, dinnye, vagy kajszi, a perzselő meleg és a szárazság állandó tényezők.

Ennek megfelelően a munkaerő ára sokat emelkedett. Jelenleg egy idénymunkás napi bére 15.000 forint körül alakul, ehhez még természetesen a napi ellátása hozzáadódik a védőital, az étel, de esetenként a cigaretta tekintetében is. A gazdáknak kalkulálniuk kell még a napi munkások napi bejelentésével is, ami emberenként 1000 forintba kerül. Ehhez jönnek még hozzá az ezzel kapcsolatos adminisztratív terhek.

A termőföldek, gyümölcsösök gazdáinak kétszer is meg kell gondolniuk, hogy kit, hogyan és milyen bérrendszer szerint dolgoztatnak. Amennyiben napi bérben (napszám) állapodnak meg, akkor a munkás minden esetben megkapja a saját fizetését, így nem érdeke sem gyorsan, sem jól dolgozni. Sőt! Tekintve, hogy a tulajdonos az összes gyümölcsöt le akarja szedetni,

a dolgozók inkább abban érdekeltek, hogy minél több napig (napi bérig) tartson a munka.

A másik megoldás a teljesítmény bérezése, ahol a leszedett gyümölcs mennyiségét fizetik meg kilogrammonként. Ebben az esetben a szedő rengeteg gyümölcsöt képes leszedni, de például szilva, vagy meggyszüretnél ez azt is jelenti, hogy a munkások a nehezebben elérhető, fa tetején lévő termést már nem szedik le. Rendszertelenül, össze-vissza rohangálnak az ültetvényben oda, ahol a legtöbb termés van, munkájukkal rossz minőségű, romlott állagú "élelmiszert állítva elő".

Van még egy további faktor, amiről keveset szoktak beszélni, ugyanis aki idénymunkást alkalmaz annak felelősséget is kell vállalnia az "embereiért".

Az ilyen munkákat elvállalók jellemzően Romániából érkeznek, sok esetben magyarul szinte egyátalán nem tudó cigányok, akik május végétől október közepéig a települések határain lévő konténerekben élnek, szemetelnek, hangoskodnak és a fizetés után bemennek a faluban lévő kocsmába, inzultálják, zaklatják a lakosságot, vagy családostól "rajoskodnak" a dohánybolt előtt.

Ez pedig nagyon hamar népszerűtlenné teszi a gazdát, akinek elemi érdeke lenne, hogy az ültetvényei környékén élők inkább potenciális szövetségesei legyenek az év minden napján.

A fenti kellemetlenségek miatt egyre többen gépesítik a betakarítást. A meggyet hosszú évek óta rázógéppel "szedik le", de már a szőlőt is számos alkalommal szőlőkombájnnal takarítják be.



Ezek a megoldások kevesebb élőerőt igényelnek, de könnyen belátható, hogy egy géppel a fáról a ponyvára lerázott meggy nem olyan minőségű áru lesz, mint a kézzel és a szárával együtt leszedett versenytársa. Éppen emiatt a felvásárlási árak is egyre alacsonyabbak. Az étkezési céllal, nagy tételben "előállított" meggy gyakorlatilag már nem is létezik a magyar piacon.

A megoldás egyértelműen az árvédelemben, a felvásárlási árak szabályozásában lehet. A végnapjait élő ágazatnak gyors és hatékony megoldásra van szüksége, legyen szó szakképzett, megfizethető munkaerőről, vagy a hazai feldolgozóipar talpra állításáról.

(A szerző gazdálkodó, a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje - illusztráció:mfor)

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!