A franciák eddig is elkövettek mindent, hogy a történelem legszégyenteljesebb olimpiájának legyünk tanúi, ám ami a „női” boxban történik, az mindennek a legalja.
Az egyenlőség hamis mítosza a francia forradalom óta mérgezi társadalmunk. Ennek kiteljesedését napjainkban láthatjuk, ahol már nem csak az utolsó drogos bűnözővel, anyagyilkos pszichopatával és munkakerülő élősködővel vagyunk mind „egyenlőek”, hanem tényleg mindenki mindenkivel. És ha mind ugyanolyanok vagyunk, akkor miért ne indulhatna egy férfi a női sportágakban? Akár az olimpián is? Hiszen, ha egyenlőek vagyunk, nincs köztünk különbség, ami ezt kizárná.
Így gondolkodhattak az olimpia szélsőliberális döntéshozói is, mikor engedélyezték az algériai férfinak, hogy a nők között indulhasson. (A liberális, kulturmarxista újságok szeretnek úgy fogalmazni, hogy „férfinak született”, de ez a szófordulat számomra teljesen értelmezhetetlen. Aki férfinak született, az haláláig az marad, teljesen mindegy, milyen műtéteknek és kezeléseknek veti alá magát. Az ilyet az újbeszélben „transznőnek” hívják, ami lefordítva a normálisok nyelvére egyszerűen „nőnek öltözött férfit”, azaz „transzvesztitát” jelent, semmi többet.)
Ez a férfi aztán alig 45 másodperc alatt rommá verte olasz ellenfelét, aki – saját bevallása szerint – veszélyben érezte az életét, ezért fel kellett adnia a mérkőzést. El sem tudom képzelni, mit érezhet Andrea Carini, aki gyakorlatilag (mint minden olimpikon) a gyerekkorát, a fiatalkori bulikat és könnyed tiniéveket áldozta fel az álmáért, hogy élsportoló legyen, és ott lehessen az olimpián. Csak azért, hogy ott egy transzvesztita porrá zúzza álmait. Mindezt egy beteg, hamis egyenlőséget hirdető, életellenes ideológia jegyében, melyet még csak nem is kritizálhat, különben teljesen kicsinálják.
Képmutató és hiteltelen a feministák és férfigyűlölő leszbikusok felháborodása
Az elképesztően igazságtalan mérkőzés után a közösségi médiumokat ellepték a felháborodott bejegyzések és kommentek tömkelegei, illetve a kiállások Andrea Carini olasz boxoló mellett. Ezek jelentős részével csak egyetérteni lehet, ám fontos megemlíteni két kicsi, ám annál hangosabb és agresszívebb csoportot, melyek hisztije teljesen hiteltelen és nevetséges. Ezek a feministák és a férfigyűlölő leszbikusok, akik az algériai transzvesztita győzelmében a „hímsovinizmust”, a „nőellenességet” és a „nők elleni erőszak legitimációját” látják, úgy beállítva az egészet, mintha a „nőelnyomó” fehér férfi miatt történhetett volna meg ez a gyalázat.
Nem pont az LMBT-lobbi volt az, mely elkezdte a társadalomi normál aláásását? Nem a frankfurti iskola kulturmarxista tanai hirdetik a hamis egyenlőséget és terjesztik a devianciákat a könnyen befolyásolható fiatalok körében? Ez a két kis, marginális csoport tevékeny részt vállalt társadalmunk alappilléreinek kidöntésében, ünnepelve a dekadenciát, ám mikor az épület rájuk szakad, akkor máris „nőelnyomást” és „férfierőszakot” kiáltanak. Ha még mindig a fehér férfi irányítana, ilyen gyalázat nem történhetett volna meg, mint ahogyan az elmúlt évszázadokban sem történt meg.
De a feministáknak és leszbikusoknak nem a normalitás, a hagyományok és az egészséges értékek felszámolásával van bajuk, csupán azért problémáznak, mert a szekér túlszaladt, s immáron ők is elszenvedői saját aknamunkájuk következményeinek. Ők azok, akik a női sportágak sírját ássák, és akik miatt a tisztességes, normális nőknek egyre több nehézséggel kell szembenézniük. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert általános emberi hozzáállás, hogy „ellenségem ellensége a barátom”, így sokan abba a hibába eshetnek, hogy ezek mellé a csoportok mellé állnak, mint ahogy Nyugaton J. K. Rowlingot is piedesztálra emelték, miután arról beszélt, hogy egy férfinak semmi keresnivalója a női wc-kben, amivel kivívta a lobbi haragját. Pedig ő is egy lelkes LMBT-lobbista, aki kiátkozásáig lelkesen harcolt a normalitás ellen.
Ha nem akarunk nőket megalázó transzvesztitákat az olimpián (meg egyébként máshol se), akkor épp úgy kell harcolnunk az életellenes liberalizmus és az LMBT-lobbi ellen is, hiszen ezek nélkül sohasem fajulhattak volna idáig a dolgok. Láttuk, a konzervativizmus képtelen útját állni a fertőnek, erre csak a nacionalizmus lehet képes, melyet annak idején a Szövetségesek tömegsírba lőttek, ám most végre úgy tűnik, vissza fog térni a halálból.
Éreztessük a travival, hol a helye
Az eset magyar szemszögből is érdekes, hiszen a transzvesztita következő ellenfele Hámori Luca lesz majd. Én őszintén bízom benne, hogy a magyar közönség tudtára adja majd az algériai degeneráltnak, mit is gondol róla, meg a fajtájáról csonkahon normálisabb fele (egy szurkolói csoport mindenesetre már indult). Egyébként, ha a magyar szövetségnek lenne humorérzéke, keresnének egy 120 kilós szupernehézsúlyú boxolót, aki magát pehelysúlyú lánynak, sőt, egyenesen Hámori Lucának identifikálja, és arra az egy meccsre majd ő száll ringbe.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
