A hazafiak '88-as Erdély-tüntetésére emlékeztek a Hősök terén

Az 1988-as nagy Erdély-tüntetés helyszínén és évfordulóján, június 27-én a Hősök terén emlékgyűlést rendezett a Nemzeti Maximumért Alapítvány és a Pesti Srácok-csapat. Az eseményen felszólalt Tőkés László püspök és Zétényi Zsolt nemzeti jogvédő, az egykori tüntetés egyik szervezője, és felolvasták Csurka István gyújtó hangú beszédének részleteit. A két vezérszónok felidézte az első nagy, nemzeti megmozdulás körülményeit, és emlékeztetett rá: bár értünk el eredményeket a magyar nemzeti kisebbségek védelmében, de nem tettünk eleget. Az őshonos nemzeti kisebbség felszámolásának szándéka még mindig ott bujkál például az időnként felbukkanó, az erdélyi közigazgatási határokat átszabni akaró román rendelettervezetekben.

Az 1988-as tüntetés szórólapja (forrás:saját)

Az 1988. május 27-i, szeptember 12-i és 17-i, majd október 30-i bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetések mellett az erdélyi falurombolás elleni tiltakozás volt ennek az évnek két fő eseménye, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy a szocialista rendszer végnapjait éli. A tömeges, százezres megmozdulások megértették a hatalommal, hogy megfélemlítéssel 

már nem lehet hallgatásra és tétlenségre kényszeríteni az elnyomás és a pusztító gazdasági intézkedések ellen fellázadó társadalmat.

(Megjegyzés: Bős–Nagymarosra ma is oda kell figyelnünk, mert a kormány a nyilvánosság kizárásával valamilyen megállapodást készít elő Szlovákiával, amelynek gazdasági és környezeti hatásai károsak is lehetnek országunkra nézve. Egy „víz helyett áramot”– típusú megegyezés nem megfelelő számunkra, mert annak haszna az áramkereskedőknél csapódik le, miközben a magyar föld kiszárad. Nekünk most víz kell, a magyar kormány csak több vizet biztosító szerződést köthet Szlovákiával, amennyiben az ország elsőrendű szükségleteire tekintettel van.)

Az 1988-as tüntetés (forrás: magyarnemzet.hu)

A népirtó román Ceausescu-rezsim már a nyolcvanas évek közepétől belevágott őrült tervébe, amely a háromezer főnél kisebb települések felszámolását célozta meg szisztematizáció néven, és kiemelten irányult az erdélyi magyar és székely vidékek évezredes településhálózatának szétrombolására. A Kádár-rezsim nem vett tudomást a román elvtársak reformtervéről, nem szólt egy szót sem az őshonos magyar kisebbség érdekeinek védelmében.

Szászavinc települést elönti a mellette megnyitott rézbánya mérgező zagytározójának tartalma (forrás: erdekesvilag.hu)

Ezért a formálódó civil szervezetek tüntetést szerveztek. Az aláírók között volt az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, a Magyar Demokrata Fórumon át a Szabó Dezső Emléktársaság is, a Forrás Körrel és az Erdély Művészetéért Alapítvánnyal együtt, de a Szabad Kezdeményezések Hálózata (a későbbi SZDSZ magja) és a Bibó István Szakkollégium (későbbi Fidesz-alapítók) is a felhívás aláírói között szerepeltek. Szent László napjára tüntetést hirdettek. A tüntetést bejelentő levelet Nagy László és Zétényi Zsolt ügyvédek írták meg a rendőrségnek, a szórólapos felhívás és a negyven perces beszéd szövegét pedig Csurka István. 

Ezen a tüntetésen hangzott el először Szabó Dezső híres jelmondata, amit azóta oly sokszor emlegetünk: „Minden magyar felelős minden magyarért!” A '88-as tüntetésnek mai napig tartó aktualitást ad az erdélyi magyarság lélekszámának folyamatos csökkenése, és a román gazdaságpolitika ma is képes felelőtlen intézkedéseivel óriási környezeti pusztításokat okozni. Gondoljunk csak a 2000. januári tiszai ciánszennyezésre, vagy az idei tavasz szörnyű parajdi sóbánya katasztrófájára.