Toroczkai László: még mindig van akarat és szándék a magyarságban, hogy megmaradjon

„Bár az elmúlt évtizedekben rengeteg magyart hurcoltak meg a Kárpát-medence különböző pontjain azért, mert kiállt magyarságáért, jogaiért, még mindig van akarat és szándék a magyarságban, hogy megmaradjon” – jelentette ki Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, országgyűlési képviselő csütörtökön Sepsiszentgyörgyön – írja az MTI. 

A Sepsiszéki Székely Tanács 35. alkalommal szervezett Trianon-megemlékezést csütörtökre a székelyföldi város központjába, és ezen több mint százan vettek részt. Toroczkai László beszédében közölte: nem „a határon túli magyarokhoz” érkezett, hanem nemzettársaihoz, családtagjaihoz, testvéreihez. És ahogy egy család szétszakítása sem örömünnep, számára a Trianon-évforduló is gyásznap – mondta.

Trianon sebeit minden küzdelem ellenére a mai napig nem tudták orvosolni, „eleven, lüktető sebek” – mondta, majd a marosvásárhelyi fekete márciust és az 1991. decemberi, Kárpátalján megtartott, az ukrán parlament által azóta sem ratifikált népszavazást idézte fel.

Rámutatott: lehet azt mondani, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással megváltozik a kisebbségek helyzete, de valójában nem sok változott. Felidézte, hogy 2006-ban elvitte őt a szlovák rendőrség, amikor tüntetést szervezett Malina Hedvig védelmében, és több utódállamból is kitiltották. Ennek ellenére a magyarok nem adják fel, meg fognak maradni a Kárpát-medencében, őseik földjén.

Annak ellenére nem szabad feladni, hogy az önrendelkezés kérdésében nem sikerült előrelépni Romániában és Szlovákiában, és a jelképhasználat terén a szerbiai magyaroknak több joga van, mint a két uniós tagállamban élőknek – mondta.

A külhoni magyar közösségek helyzetéről szólva felhívta a figyelmet a szabadkai zászlóégetésre, és arra, hogy Kárpátaljáról elmenekülnek a magyar fiatalok, mert nem akarnak „golyófogók” lenni egy számukra idegen háborúban. Hangsúlyozta: a nehézségek mellett viszont az eredményeket is számba kell venni, a szabadkai zászlóégetés kapcsán látni kell, hogy a magyar fiúnak volt bátorsága a magyar zászlóval vonulni. „Lássuk meg a magyar hősöket! Lássuk meg az eredményeket!” – intette közönségét Toroczkai László.

Ilyen eredménynek nevezte, hogy a Magyar Országgyűlésben jelenleg már nincs olyan politikai erő, amely a külhoni magyarok ellen uszítana, mint anno Gyurcsány Ferencék tették. Végül kérte a jelenlévőket: utódaikat neveljék őseik tiszteletére, és akkor megmarad a magyarság a Kárpát-medencében.

Gazda Zoltán, a szervező Sepsiszéki Székely Tanács elnöke beszédében az erdélyi magyarság sérelmeire is kitért, ezek között említve az úzvölgyi katonatemetőben kitűzött román kereszteket, a temetőt védő magyarok által elszenvedett sérüléseket. Kitért a nagyváradi premontrei rendház falának áttörésére és az olyan szimbolikus ingatlanok visszaszolgáltatásának akadályoztatására, mint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és Fogolyán-ház, vagy a több ezer hektárnyi székelyföldi közbirtokossági erdő.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy Erdélyben most először emlékeznek meg közterületen a Trianon-évfordulóról, de sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselője nincs jelen az eseményen. 

Kijelentette, hogy az emlékezők nem a nemzeti összetartozás napját ünneplik, hanem a trianoni diktátumra emlékeznek, annak következményeiről szólnak. Külön köszöntötte a jelenlévő Fodor Tamást, Magyarország csíkszeredai vezető konzulját és Kulcsár Terza József romániai parlamenti képviselőt.

Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) részéről Kádár Imola beszédében a Trianon előtti és utáni eseményeket idézte fel, és azt hangsúlyozta, hogy a magyaroknak nem szabad lemondaniuk jelképeikről, anyanyelvükről.

A Magyar Polgári Erő (MPE) képviseletében Erős Bulcsú Juhász Gyulát idézte, aki azt tanácsolta: a magyarok ilyenkor nézzenek egymás szemébe, és esküdjenek a munkára és a küzdésre. Kérte: a fájdalomból erőt merítve, egymás kezét szorosabban fogva kell rakosgatni egymásra a megmaradt építőkockákat, és találják meg a hangot a másik magyarral, nem téve különbséget határon belüli és határon túli, Kárpát-medencei és a nagyvilágban élő magyar között.

A sepsiszentgyörgyi rendezvényen Balázs Gergő diák katonadalokat adott elő, majd Incze Zsolt református lelkész mondott imát és áldást. A megemlékezés a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével ért véget.

Kapcsolódó: