Összmagyar Ifjúsági Találkozót tartott a Mi Hazánk Ifjai

Összmagyar Ifjúsági Találkozót rendezett a Mi Hazánk Ifjai december 13-án Budapesten, ahol a szervezet külhoni tagjai tartottak beszámolót azon elszakított országrészek helyzetéről, ahonnan ők érkeztek. 

Először Binder Csaba elnök röviden köszöntötte a megjelenteket, valamint hangsúlyozta a kezdeményezés fontosságát. Őt Zolnai Imre, a Mi Hazánk Ifjai külhoni szervezője követte, aki szerint fontosak az önszerveződő fiatal közösségek minden elszakított területen, hiszen a magyar jövő az ő kezükben van. 

Kitért továbbá a magyar néplélek állapotára, kiemelve, hogy Mohács óta a közvetlen elnyomókon túl a Habsburg-kor miképpen építette le a magyar nemzet önbizalmát, melynek többek között Trianon is a következménye lett. Meglátása szerint hasonló folyamat zajlik ma is, egyebek mellett az oktatásban, ahol magyar büszkeségtudat helyett szégyentudatot nevelnek a fiatalokba. 

Kritikával illette a Fideszt, hangsúlyozva, hogy a kormánypárt elárulja a külhoni magyarságot és nem száll szembe a magyarellenes provokációkkal, bezzeg amikor Izrael területi integritásáról van szó, akkor azonnal haptákban állnak. 

Egyebek mellett a napokban Szlovákiában elfogadott vérlázító törvénymódosítás ellen sem tiltakoztak, ráadásul Orbán Viktor személyes jóbarátjának tekinti Robert Ficót. 

Külön kitért arra is, hogy szellemi elődjükhöz, az Antall-kormányhoz hasonlóan árulják el Kárpátalján is a magyarságot, miképpen meg sem említik az autonómia lehetőségét és az érvényes 1991-es népszavazás eredményét. A Mi Hazánk az egyetlen párt ma Magyarországon, amely valóban képviseli a magyarságot, a gúnyhatáron innen és túl is. Pozitívumként – Klebelsberg Kuno zseniális oktatási reformját is megemlítve – kiemelte, hogy Trianon után volt már egy korszak, amikor egy valódi nemzeti államvezetés hatékonyan kormányozta fejlődő pályára hazánk sorsát, és kezdte el kiküszöbölni a múlt századok csorbáját. „Az ő példájukat kell követnünk” – zárta gondolatait Zolnai Imre, majd átadta a szót határon túli magyar honfitársainknak.

Felvidék helyzetéről Pócs Ákos számolt be, aki Érsekújváron nőtt fel, jelenleg pedig a Pozsonyban tanul. 

„Felvidékiként magyarnak lenni azt jelenti, hogy egy olyan földön élünk, amely évszázadok óta a miénk, de ahol ma is küzdenünk kell identitásunkért. Büszke vagyok nyelvünkre, a kultúránkra, a történelmünkre – arra az ezeréves örökségre, amit Trianon sem tudott elvenni tőlünk” – fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy a baloldali szlovák kormány a koronavírus-járvány előtt be akarta tiltani a magyar himnuszt nyilvános rendezvényeken, holott a magyar kormány elvileg a szövetségese. Kiemelte, ez nem változtat azon, hogy a magyar kisebbség ügyei gyakran csak eszközök a hatalmi játszmákban. 

A fiatal úgy látja, a magyar többségű déli régiót szisztematikusan elhanyagolják. Infrastruktúra, oktatás, gazdaság – mindenhol lemaradás érzékelhető. 

„A Benes-dekrétumok egy része még mindig érvényben van, ami jogilag diszkriminálja a magyarokat, de amikor szóba kerül az eltörlésük, a válasz mindig az: »A két ország kapcsolata jó, ez most nem szükséges.« Mikor lesz szükséges? Amikor már nem leszünk itt?”

– hívta fel a figyelmet felháborodva Pócs Ákos.

Délvidékről András Károly tartott beszámolót, aki Zentán nőtt fel, de a tanulási és munkalehetőségek hiánya miatt csonkahonba kényszerült költözni. (Jelenleg a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje Bács-Kiskun vármegye 1. választókerületében) 

„Rendkívül szomorúan látom, hogy a magyarság lélekszáma a Délvidéken folyamatosan csökken. Ennek számos oka van, egyebek mellett a magyar kormány nemtörődömsége, hiszen lehet, hogy felújítanak egy-két iskolát, vagy templomot, ami jól mutat a tévében, de ezzel a valós problémát nem oldják meg” – fogalmazott. 

Úgy véli, hogy ha valóban érdekelné őket a probléma megoldása, akkor például abban kellene közbenjárniuk, hogy a magyar fiataloknak megélhetést és jövőképet tudjanak biztosítani a Délvidéken, de ez sajnos nem történik meg. Az elvándorlás szintén óriási probléma, hiszen a délvidéki magyar fiatalok többsége Csonka-Magyarországra, vagy Nyugat-Európába költözik a megélhetés miatt. 

„Felháborító, hogy a magyar kormány az állítólagos jó kapcsolatai ellenére sem képviseli a délvidéki magyarok sorsát” 

– hangsúlyozta András Károly.

Kárpátaljáról Sass Márk számolt be a finoman szólva sem rózsás helyzetről. Ukrajna 2014 óta – és különösen a háború kirobbanása óta – szinte büntetlenül hajt végre nyílt jogfosztást, nyelvi és kulturális etnikai tisztogatást a kárpátaljai magyarok ellen. Már nem csak „finomhangolásról” van szó. Ott már nemcsak azt mondják, hogy „tanulj meg ukránul, ha itt akarsz élni”, hanem elveszik az anyanyelvi oktatást, betiltják a magyar szimbólumokat az iskolákban, adminisztratív eszközökkel lehetetlenítik el a magyar pártokat, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséget. 

Sass kiemeli, hogy a mindenkori ukrán kormány 1991 óta nem érvényesítette azt a népszavazást, amelynek alapján Kárpátaljának autonóm területnek kellene lennie, és itt a magyar kormányok mulasztását is nyomatékosította. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok többsége – legyen az: magyar, ukrán, ruszin stb. – nem Kárpátalján tervezi az életét, nagyon sokan a háború óta elköltöztek. 

„Viszont, hogy valami pozitívat is mondjak, a kárpátaljai magyarság eddig minden kamu országot túlélt, Csehszlovákiát és a Szovjetuniót is – és én biztos vagyok benne, hogy Ukrajnát is túl fogja élni” 

– zárta gondolatait Sass Márk.

Erdélyről és Székelyföldről Székely Norbert számolt be a konferencián. Említette, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen megnövekedett a magyarverések száma, a román és a magyar diplomácia pedig ölbe tett kézzel ül, és nem tesz semmit. A mindenkori román kormány magyarellenességéről is szót ejtett. 

„Létezik egy olyan törvény, hogy ha egy lakos a házára, az utcára vagy közintézményre kiteszi a magyar zászlót, akkor kötelező mellé kiraknia a románt is. A hatóságok viszont ezt csak a magyarok esetében alkalmazzák, ha más nemzetiségű, például német teszi ki a német zászlót, a mellé nem kötelezik kitenni a románt” – emlékeztetett.

A román állam oktatása ugyanazokra a magyarellenes hazugságokra épít, mint Szlovákia. Román szélsőségesek előszeretettel hivatkoznak a románokra Erdélyben őslakosokként, a magyarokat pedig keletről, a mai Mongóliából érkezett bevándorlóknak tekintik. 

„Vérlázító, hogy senki nem képviseli érdemben a magyarok helyzetét. A Fidesz ugyan tett egy gesztust és megadta a kettős állampolgársághoz vezető kedvezőbb utat, de a magyarság jövője helyett saját pénzügyi érdekeltségébe fektetett az elmúlt 15 évben. Ráadásul szövetségesük, az RMDSZ is sokkal inkább a saját maga érdekeit helyezi előtérbe, ha kell, a románokkal kokettálva, már-már hagyományosan. Hűtlenségükre jó példa az is, hogy az EP-ben az Európai Néppárt-frakció tagjaiként Magyar Péterrel és a többi tiszás képviselővel ülnek együtt” – részletezte Székely Norbert.

Az esemény végén Lédeczi-Domonkos Márk videóüzenetét tekinthették meg a résztvevők, aki az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban él. Elmondta, hogy bár az USA-ban született, mindenképpen Magyarországon képzeli el a jövőjét.