Jeruzsálemi egyházi vezetők közös nyilatkozatban ítélik el a keresztény cionizmust

Jeruzsálem történelmi egyházainak vezetői nyilatkozatot adtak ki, amelyben fellépnek a Szentföld keresztény közösségeit érő politikai és ideológiai nyomással szemben. A jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők január 17-én hozták nyilvánosságra dokumentumukat, amely elsősorban egyházi és pásztori szempontból a térség keresztényeinek helyzetére és az őket érő külső kényszerekre irányítja a figyelmet. Az aláírók között szerepel Pierbattista Pizzaballa katolikus bíboros, a jeruzsálemi latin pátriárka is.

A térségben élő hívők számára a keresztény cionizmus térnyerése mára létüket közvetlenül fenyegető veszéllyé vált. A nyilatkozat szerint ez az irányzat olyan káros ideológia, amely félrevezeti a nyilvánosságot és sérti az egyházi egységet. A jelenség tágabb összefüggéseit vizsgálva megállapítható, hogy ez az irányzat döntően nyugati evangéliumi keresztény körökből ered, és Izrael állam politikai és területi céljait vallási szóhasználattal igyekszik igazolni. Ennek során a Szentírást szó szerint, az egyházi hagyománytól és az Újszövetség értelmezési rendjétől elszakítva alkalmazza. A jeruzsálemi egyházfők megítélése szerint mindez nem pusztán teológiai tévedés, hanem olyan eszmei konstrukció, amely a hitet hatalmi célok alá rendeli, és igazságtalanul járul hozzá a Szentföld őshonos keresztény közösségeinek háttérbe szorításához.

Ebből következően a dokumentum egy alapvető állítást is világosan rögzít. A cionizmus, mint kizárólagosságot és felsőbbrendűséget hirdető politikai ideológia, nem egyeztethető össze a keresztény tanítással. A keresztény hit nem szolgálhat igazolásként olyan állami vagy világnézeti törekvésekhez, amelyek más népek és történelmi közösségek jogait és tényleges jelenlétét korlátozzák, amire a nyilatkozat egyházi szempontból figyelmeztet.

A nyilatkozat Pál apostol szavaira hivatkozik, „egy test vagyunk Krisztusban”. Ez a keresztény hit egyik alapigazsága, amely kizár minden Krisztus utáni etnikai, politikai vagy területi kiválasztottságot. 

A keresztény emberről alkotott felfogás és a természetjog rendje szerint a népek és történelmi közösségek nem személytelen tömegek, hanem saját méltósággal bíró, történelmileg gyökerező közösségek. A nemzeti és közösségi önrendelkezés ebben az értelemben nem ellentéte, hanem szerves része a keresztény igazságosságnak, amennyiben nem mások jogainak rovására valósul meg.

Ebben a történelmi és erkölcsi összefüggésben különös jelentőséget kap az apostoli egyházak szerepe, amelyek évszázadok óta szolgálják a Szentföldet. Jelenlétük megszakítatlan volta olyan mércét jelent, amelyet sem pénz, sem politikai hatalom, sem kívülről átvett hittani értelmezések nem írhatnak felül, ahogyan azt a nyilatkozat egyértelműen rögzíti.

„A keresztény cionizmus nem a bibliai próféciák beteljesedése” – áll a dokumentumban. 

Az irányzat elsősorban az Egyesült Államokban és néhány európai országban terjedt el, helyi gyökerekkel nem rendelkezik, amit a jelenség ismert háttere is alátámaszt. Sok követője az úgynevezett „jóléti evangéliumot” vallja, amely szerint Izrael politikai támogatása személyes és anyagi áldást eredményez. Ez a felfogás szervezett adományozásban és célzott politikai nyomásgyakorlásban ölthet testet, amely közvetlenül vagy közvetve Izrael telepespolitikáját erősíti, a nyilatkozatban elutasított ideológiai szemlélet gyakorlati következményeként.

A nyilatkozat szerint mindez egy kirekesztő kiválasztottságeszmére épülő ideológiát ruház fel vallási igazolással. Ez az eszmei szemlélet saját jogigényeit más népek és közösségek rovására érvényesíti, és szembefordul a keresztény tanítással, az emberi méltósággal és a természetjog rendjével.

A dokumentumban megfogalmazott elvi bírálat értelmezési keretet ad azoknak a konkrét eseményeknek is, amelyek az elmúlt időszakban váltottak ki tiltakozást a helyi egyházak részéről. 2025 decemberében több mint ezer amerikai evangéliumi keresztény vezető látogatott Izraelbe, és vallási szertartásokat tartott az al-Aksza-mecset területén. A látogatást helyi egyházi vezetők elítélték, mivel azt a vallás elfogadhatatlan felhasználásának tekintették egy olyan politikai rend igazolására, amely más népek és közösségek, köztük keresztények rovására érvényesül. Ezek az események nem a nyilatkozat részei, hanem annak hátterét világítják meg.

A jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, III. Teofil különösen élesen fogalmazott. Korábban már izraeli telepesek támadásaival is szembesült, akik keresztény tulajdonban lévő épületeket vettek célba az óvárosban. 

A pátriárka hangsúlyozta: az erőszak nem elszigetelt esetek sorozata, hanem rendszerszintű gyakorlat. Ez a kirekesztő, kiválasztottságon alapuló szemléletmód tudatosan törekszik a keresztény jelenlét felszámolására, igazolva a nyilatkozatban megfogalmazott súlyos aggályokat.

A politikai szerepvállalástól hagyományosan távolságot tartó jeruzsálemi egyházak számára a közös nyilatkozat kiadása elkerülhetetlen kényszer volt. Rámutattak: a történelmi keresztény közösségek kiszorítása nem politikai nézeteltérés, hanem rendszerszintű igazságtalanság, amely mellett a hallgatás egyet jelentene a cinkos mulasztással.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a keresztények száma Jeruzsálemben és a környező területeken.

Míg az 1948-as arab–izraeli háború előtt a lakosság közel egyötöde vallotta magát kereszténynek, mára ez az arány két százalék alá zsugorodott. A gazdasági kilátástalanság, a földtulajdon körüli viszályok és a rendszerszintű méltatlanságok elvándorlási hullámot indítottak el, amely a Szentföld évezredes keresztény jelenlétét fenyegeti. A közös nyilatkozat vészjósló szavai éppen erre a drasztikus folyamatra irányítják rá a figyelmet.

Január 15-én egy palesztin egyházi testület tiltakozott amiatt, hogy izraeli hatóságok 171, Ciszjordániából érkező tanár és iskolai dolgozó munkavállalási engedélyét korlátozták. A döntés különösen súlyosan érinti a jeruzsálemi keresztény oktatási intézményeket, és tovább gyengíti a helyi közösségek önfenntartásának feltételeit, a nyilatkozatban jelzett tágabb veszélyek gyakorlati megnyilvánulásaként.

A nyilatkozat végén az aláírók a nemzetközi közösséget, különösen a nyugati keresztény egyházakat és intézményeket szólítják fel arra, hogy vállalják felelősségüket mindazért a politikai, anyagi és teológiai támogatásért, amely eddig elfogadhatóvá tett kirekesztő, a keresztény tanítással össze nem egyeztethető gyakorlatokat. Hangsúlyozzák, hogy a Szentföld kereszténysége az apostolok korától kezdve megszakítás nélkül jelen van a térségben, és ez a történelmi folytonosság nem csupán örökség, hanem kötelező erejű tanúságtétel is.

A dokumentum imádsággal zárul. Az Úr, a lelkek pásztora adjon bölcsességet népe védelméhez, és erőt ahhoz, hogy a keresztény tanúságtétel a Szentföldön az evangélium igazságában maradjon, és ne világi eszmék szolgálatába kerüljön.

A teljes nyilatkozat magyar fordítása:

„A JERUZSÁLEMI PÁTRIÁRKÁK ÉS EGYHÁZFŐK NYILATKOZATA A SZENTFÖLDI KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGEK EGYSÉGÉRŐL ÉS KÉPVISELETÉRŐL

2026. január 17.

A szentföldi pátriárkák és egyházfők megerősítik a hívők és a világ előtt, hogy Krisztus nyája ezen a földön az apostoli egyházakra van bízva, amelyek évszázadokon át rendületlen odaadással végezték szent szolgálatukat. Egyes helyi személyek közelmúltbeli tevékenységei, akik káros ideológiákat – például a keresztény cionizmust – hirdetnek, félrevezetik a nyilvánosságot, zavart keltenek és sértik nyájunk egységét. E kezdeményezések bizonyos izraeli és nemzetközi politikai szereplők körében találtak pártfogásra, akik olyan politikai célokat követnek, amelyek veszélyeztethetik a keresztény jelenlétet a Szentföldön és a tágabb Közel-Keleten.

A Szentírás arra tanít minket, hogy noha sokan vagyunk: »úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk« (Róma 12,5). Az Egyház közösségén kívüli tekintély igénylése sebzi a hívők egységét, és megnehezíti azt a pásztori küldetést, amely a történelmi egyházakra bízatott azon a földön, ahol Urunk élt, tanított, szenvedett és feltámadt a halálból.

A pátriárkák és egyházfők továbbá aggodalommal állapítják meg, hogy ezeket a személyeket helyi és nemzetközi szinten is hivatalos körökben fogadják. Az ilyen intézkedések beavatkozást jelentenek az egyházak belső életébe, és figyelmen kívül hagyják a jeruzsálemi pátriárkákra és egyházfőkre ruházott pásztori felelősséget.

A jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők ismételten hangsúlyozzák, hogy a Szentföldön kizárólag ők képviselik az egyházakat és azok nyáját a keresztény vallási, közösségi és hitéleti kérdésekben.

Az Úr, a lelkek Pásztora és Őrzője, adjon bölcsességet népe védelméhez és tanúságtételének megőrzéséhez ezen a szent földön.

— A jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők”

(Az al-Dzsazíra, Quds News Network, Palestinian News Network, The Times of Israel, Custodia di Terra Santa nyomán)

Kapcsolódó: