Ezüstfa a lángok között – mit üzen egy zürichi szabadkőműves betörés napjainkban?

Amikor a szabadkőművesség szó elhangzik, a legtöbben legyintenek. „Konteó”, „19. századi maradvány”, „internetes rémtörténet” – halljuk gyakran. Pedig a valóság jóval prózaibb, és egyben jóval nyugtalanítóbb is. A szabadkőművesség nem múlt idő: ma is létező, működő, befolyással rendelkező szervezet, amelynek története, hálózata és szimbolikája a mai napig része az európai közélet szövetének.

Ezt a tényt most egy egészen hétköznapi, mégis sokatmondó esemény hozta újra felszínre Svájcban.

Zürich óvárosában, egy történelmi épületben működő szabadkőműves páholyban tűz ütött ki. A lángok nem csupán falakat rongáltak meg: a beszámolók szerint értékes, erősen szimbolikus tárgyak tűntek el. Egy ezüstből készült „fa”, valamint ceremoniális sétapálcák – olyan eszközök, amelyek nem pusztán díszek, hanem a szabadkőműves rituálék és hierarchia részei.

A hivatalos vizsgálat még folyamatban van. A hatóságok nem zárják ki a betörést és a szándékos gyújtogatást sem. A történet azonban már önmagában is túlmutat egy egyszerű bűneseten.

Egy „nem létező” szervezet, amelytől mégis van mit ellopni

Ha a szabadkőművesség valóban csak egy túlmisztifikált legenda lenne, aligha őriznének titkosított tárgyakat zárt páholyokban, és aligha beszélnénk ma is aktív logékról Európa szívében. A zürichi eset éppen arra világít rá, amit sokan nem szeretnek tudomásul venni: a szabadkőművesség nem fikció, hanem intézmény.

Nem egységes világösszeesküvés, ahogy azt a leegyszerűsítő konteók állítják – de nem is ártatlan önképzőkör. A páholyok évszázadokon át kapcsolódtak politikai, gazdasági és kulturális elithez. Államférfiak, bankárok, értelmiségiek tartoztak soraikba, és bár a mai világ nyíltabb, a szervezet működése továbbra is zárt, szimbolikus és hierarchikus.

Miért fontos ez ma?

A modern társadalom hajlamos minden rejtett struktúráról azt mondani: „nem számít”. Pedig éppen a rejtett hálózatok azok, amelyek túlélnek rendszereket, kormányokat, ideológiákat. A szabadkőművesség ereje nem abban áll, hogy mindent irányít, hanem abban, hogy összeköt, gondolkodásmódot ad át, és kapcsolatokat épít generációkon keresztül.

A zürichi tűzeset és a feltételezett betörés ezért nem szenzáció, hanem jelzés. Jelzés arra, hogy ezek a közösségek ma is léteznek, értékeket őriznek – és igen, sebezhetők is. Ha pedig sebezhetők, akkor valósak.

Legyintés helyett kérdések

A legkényelmesebb reakció továbbra is a legyintés. A legfelelősebb azonban a kérdezés. Kik alkotják ma ezeket a páholyokat? Milyen eszméket képviselnek? Hogyan hatnak a nyilvános politikán túli döntésekre? És miért vált egy zürichi loge tárgyainak eltűnése hírértékűvé egész Svájcban?

Az eredeti hírről szóló cikket itt tudják elolvasni.