Az USA sikerpropagandájával ellentétben Irán is komoly eredményeket ért el

Csaknem egy hete tart az Irán (és az iszlám világ) elleni háború. Kezdeti sokk volt, hogy gyakorlatilag lefejezték az egész államukat, megölve a vallási, spirituális vezetőjüket is a teljes vezérkarral. Amerikai (és izraeli) részről ezt nemcsak a precíz hírszerzéssel és tervezéssel sikerült elérni, hanem megtévesztéssel is, hiszen előrelépéseket színleltek a tárgyalásokon, ezért a perzsák sem gondolták, hogy lecsapnak rájuk – írja a Szent Korona Rádió. Vegyük számba az eredményeket, amelyeket az irániak elértek, ugyanis a fősodrú médiában kizárólag az USA sikerpropagandáját lehet olvasni, az Irán okozta károkat láthatóan elhallgatják.

Túlélés

Egyik legnagyobb eredménye az iráni államnak, hogy hiába fejezték le, úgy tűnik, hogy nem omlott össze, sőt, egyes források szerint meg is választották a meggyilkolt Hámenei utódját, az egyik fiát, Modzstaba Hámeneit. Ezzel az Iráni Forradalmi Gárda közelsége is megmaradt az államhoz, sőt, még erősödött is. Mindenesetre maga a döntéshozás megléte is bizonyítja, hogy semmiféle alkotmányos vagy egyéb válság nincs az országban.

Abszurd, de ezt a gyors és zökkenőmentes hatalmi átadást pont az amerikai és izraeli, 2024-es csapások idézték elő: az akkori likvidálások során megölték azokat is, akik potenciális kihívói lehettek volna a Hámenei családnak, illetve mérsékeltebb vonalhoz tartoztak. Irán túlélőképességének növekedését mutatja, hogy hiába bombázták le Kom városában azt az épületet, ahol állítólag a vallási vezetők 88 fős tanácsa megválasztotta az új ajatollahot, a perzsák már nem tartózkodtak ott.

A Hezbollahot pedig már mindenki temette, és valóban meg is roppant a politikai ereje és befolyása Libanonon belül, de ahogy sejteni lehetett: a szárazföldi, katonai erejének potenciálja fennmaradt, hiszen az izraeliek 2024 őszén is csak néhány kilométerre tudtak benyomulni a területükre.

Ezt mutatja az a tény is, hogy az ötödik napja tartó, Dél-Libanon megszállását kihirdető offenzívából kisebb határátlépések történtek csak (lásd a térképeket), de a siíta szervezet szerint öt Merkavát (magyarul: harci szekér, az Izraeli Védelmi Erők általánosan rendszeresített nehézharckocsi típusa – a szerk.) már kilőttek, és az Izrael által megszállt területeken is tűz alá vették az izraeli egységeket, például Metullában. Ez is azt támasztja alá, hogy pusztán légicsapásokkal nem lehet semmiféle hatalmat megdönteni.

Irán hadviselése

Irán rakétaerői és drónképessége az Iráni Forradalmi Gárda kezében összpontosul, amit az elmúlt évtizedben már szintén többször is lefejeztek, illetve az elmúlt öt napban is több parancsnokukat megölték. Ennek ellenére Irán folyamatosan tud rakétákat és drónokat indítani a térség amerikai támaszpontjaira, radarállomásokra és természetesen Izraelre. Talán a drónok még sikeresebbnek bizonyulnak. De vannak felvételek a diszfunkcionális Vaskupoláról, több elfogó rakétával sem tudnak elfogni minden célt:

És a Patriotról is – itt három elfogó rakéta sem volt elég az iráni rakéta semlegesítéséhez. Rakétatípustól függően csak itt 16–24 millió dollár semmibe való ellövését láthatjuk:

A történésekből az látszik, hogy a perzsák felkészültek arra, hogy a központi irányítás megszűnik, és az egységeknek maguktól kell működniük. A hegyvidéken felépülő, titkos „rakétavárosok” és a szétszórt egységek önállóan is tudnak tevékenykedni. Ezen kisebb, néhány indítóállomással rendelkező, szerteágazó hálózatot képező, sejtszerű szerveződés felszámolása igen nagy fejtörést okozhat a cionista erőknek.

Irán legnagyobb gyengesége: a kémelhárítás

Információk szerint a Moszad elhárításáért felelős kémelhárító főnök is a Moszadnak kémkedett, de most egy újabb bizarr eset látott napvilágot. Miután már korábban egyszer gyanúba keveredett Iszmáil Kaánit, az IRGC elit alakulatának parancsnokát – de nevét akkor tisztázták –, a napokban ismét letartóztatták. Egy sor vezető halála száradhat a lelkén.

Kiderült, hogy Iránnak valóban van egy potens szövetségese: Kína. Ugyanis a kínai hírszerzés jelezte a perzsáknak ezt az esetet, ahogy vélhetően a kínai műholdas rendszer miatt működőképes még az iráni célmeghatározás. Valószínűleg célkoordinátákat is kapnak a kínaiaktól.

Konkrét veszteségek

Irán veszteségei viszonylagosan ismertek. Megsemmisített parancsokságok és központi épületek, likvidált vezetők. A nagyobb hadihajóikat is kilőtték már, ahogy nyilvánvaló, hogy a rakétaerőket is érte nagyarányú veszteség. Hiába ül körülbelül 3000 rakétán Irán, ha azok többségét a földön megsemmisítik, vagy ráomlasztják a barlangok bejáratát.

Viszont amerikai oldalról is úgy tűnik, hogy vannak veszteségek. Az Iráni Forradalmi Gárda rögtön 200 közeli jenki halottról beszélt, ami biztosan túlzás, de a hivatalosan elismert 6–10 főnyi katonai veszteség is túlzottan alacsony. Az viszont biztos, hogy ezt a háborút nem a halottak száma fogja eldönteni, ezt a fázist legalábbis biztosan nem.

Irán sikerrel okozott káoszt az Öböl menti országokban lévő amerikai érdekeltségek megtámadásával. A térség szinte összes amerikai nagykövetségét érte kisebb-nagyobb csapás, a rijádi például egész látványosan égett le.

Napi szinten éri támadás az iraki kurdisztáni erbíli katonai támaszpontot, amit azért érdemes kiemelni, mert azt is az iráni központi vezetéstől függetlenül működő, „iraki ellenállás” támadja folyamatosan drónokkal és amivel csak éri, sőt, a környék hoteljeibe menekítettek sincsenek biztonságban, mert ezen épületeket is lövik.

Legnagyobb veszteséget mégis a csúcstechnológiás radarrendszerben szenvedte el a cionista koalíció: a katari mélységi radarrendszer (AN/FPS–132 UEWR) kiütése talán a legfájdalmasabb, de a TAN–TPY–2 radarból is rögtön négyet veszített Amerika a térségben. Ezek a radarok elengedhetetlenek a ballisztikus rakéták jelzésére és lelövéséhez, ugyanis a THAAD-rendszer (Terminal High Altitude Area Defense) „szemeinek” tekinthetőek. Emellett újabb megsemmisített radaregységekről jöttek információk. A katari radarállomás és a négy THAAD-radar önmagában 1,5–2 milliárd (!) dolláros veszteséget jelent, illetve az anyagi veszteségen túl azt is szolgálja, hogy az újabb drón- és rakétaindítások észlelése még nehezebbé válik.

Érdekes, hogy az iráni légvédelmet nem nagyon látni, de már körülbelül 35 izraeli Hermes 900 csapásmérő drón lelövését jelentette be Irán, amiből legalább tizenötöt dokumentáltak is. A Hermes-drónok lelövéséből minden bizonnyal a jemeniek is kivették a részüket.

MQ–9 Reaper amerikai drónból is dokumentáltan leszedtek párat, állítólag négyet is (ebből a jemeniek sokat lelőttek). Ezek a drónok a jelek szerint könnyű célpontnak minősülnek.

A három F–15-ös vadászbombázót állítólag a kuvaiti légvédelem véletlenül lőtte le, más források szerint iráni hackerek avatkoztak be. Mind a két verzió hihetetlenül hangzik… Az irániak egy újabb F–15-ös lelövését is bejelentették, ezzel négyre nőtt ezen vadászbombázók vesztesége. Csak haditechnikai eszközben tehát 2,2 milliárdnál jár az amerikai veszteségi lista, és ezek csak a tényleges eszközök, gazdasági hatások és egyéb költségek nélkül.

A Hormuzi-szoros lezárásának gazdasági hatását nem kell magyarázni. A biztosítók nincsenek meggyőzve arról, hogy az USA meg tudja védeni az áthaladó hajókat, ezért a biztosítási költségek olyan irreálisan nagyra nőttek, hogy jobban megéri kerülni. Ez a helyzet gyakorlatilag csak napokig fenntartható, aztán a világgazdaságot teljesen átrendezi, nem csupán megemeli egy kicsit az olajárakat.

Ki húzza tovább?

És itt jön képbe az időtényező. Ha Irán még 2–3 hétig ki tudja húzni ezt a fajta nyomásgyakorlást, amit a térség amerikai érdekeltségeinek lövésével ér el, zárva tartja a légtereket és a szorost is, akkor tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az amerikaiakat. Amennyiben előbb fogyna ki a rakétákból és drónokból, mint a térség a légvédelmi rakétaeszközökből, akkor elveszti a háborút. Sőt, az USA-nak a Tomahawk és egyéb precíziós rakétáiból sincs végtelen mennyiség. Ez a helyzet átalakult egyfajta „ki húzza tovább” háborúvá.

Az biztos, hogy Donald Trump látszólagos magabiztos nyilatkozatai hátterében idegesség áll. A folyamatos fenyegetőzés és a szövetségeseivel való bánásmód nem éppen egy abszolút nyertes pozíciót mutatnak. Spanyolországgal azért izmozik, mert nem engedi az ország használni a bázisait Amerikának. Nagy-Britannia csak a védekezést segíti, ezért kritizálja őket.

Douglas MacGregor nyugalmazott amerikai ezredes is a jenkik számára aggasztó nyilatkozatot tett: „Azt hiszem, tévesen számítottunk arra, hogy Irán 48–72 órán belül összeomlik… Mostanra kifogytunk a rakétákból olyan helyeken, mint az Egyesült Arab Emírségek és Katar…”

„Az izraeliek sok légvédelmi rakétát indítottak el, és nem hiszem, hogy ez így örökké folytatódhat” – tette hozzá.

Donald Trump „időpocsékolásnak” nevezte a szárazföldi offenzívát, de a kurdokat megpróbálják rávenni arra, hogy induljanak meg. Kisebb zavargások már ki is törtek. A légicsapások Nyugat-Iránban, a kurdok lakta területen átváltottak taktikai szintűbe: kisebb rendőrörsöket és a forradalmi gárda állásait is szisztematikusan elkezdték szétbombázni, ezzel előkészítve egy kurd offenzívát. Másokkal végeztetnék el a piszkos munkát, mint a történelemben oly sokszor.

Izrael elutasítottsága az USA-ban

Tucker Carlson helyesen állapítja meg, hogy ez a támadás „abszolút undorító és gonosz” volt. Figyelemreméltó, de a Gallup felmérése szerint soha nem volt ilyen alacsony Izrael elutasítottsága az USA-ban: az amerikaiak 41 százaléka egyértelműen palesztinokkal szimpatizál, míg Izraellel csak 36 százalékuk. Visszatekintve látható a grafikonon, hogy Izrael elfogadottsága 60–65 százalékos értékeket is mutatott korábban, míg a palesztinokkal való szimpátia a semmiből kapaszkodott fel.

Menekülő szövetségesek

Egyes országok már most menekülnének a konfliktusból. Omán (Oroszországgal együtt) az Irán elleni támadás leállítására szólított fel, de az Egyesült Arab Emírségek és Katar is a háttérben egyre intenzívebb és kétségbeesettebb tárgyalásokat folytat, hogy mielőbb adjanak nekik légvédelmi rakétákat és drónelhárító eszközöket, sőt egyes diplomáciai források szerint a szövetségeseik segítségével rá akarják venni Donald Trumpot az Irán elleni amerikai katonai műveletek mielőbbi lezárására.

Hiába Donald Trump sikerpropagandája, sorra zárják be a nagykövetségeiket a térségben, miután azokat találatok érik. Persze közben azt nyilatkozzák, hogy semmilyen kárt nem okoztak az iráni csapások, majd másnap jönnek a hírek, hogy ideiglenesen bezárták a komplexumot. Az amerikai állampolgárokat pedig gyors távozásra szólították fel a térségből.

Kapcsolódó: