Új szerepkörben Dolhai Attila – augusztustól színházigazgatót alakít majd Székesfehérváron

Néhány hete jelentette be a székesfehérvári Vörösmarty Színház, hogy az igazgatói posztról leköszönő Szikora János helyére Dolhai Attilát választották meg a posztra. Bár az új igazgató hivatalosan csak augusztus elsején lép hivatalába, elsők között nyilatkozott lapunknak a kitüntető megbízatásról.

– Önt eddig elsősorban zenés színészként ismerte a közönség, mi indította arra, hogy egy színház vezetését vállalja el?

– Úgy éreztem, pályafutásom alatt eljött az idő, amikor ezen a területen kamatoztathatom eddigi tapasztalataimat, s bízom benne, hogy itt is megállom a helyem.

Szikora János igazgató távozása után – aki nem kívánta tovább betölteni a tisztségét – az önkormányzat pályázatot írt ki. Lezajlott a pályáztatás, heten jelentkeztek, a pályáztató egyik jelentkezőt sem bízta meg, s kiírt egy új pályázatot. Őszintén megmondom ezt egy isteni jelnek éltem meg, úgy éreztem, ez számomra is felhívás keringőre. Körbejártam, mi lehetett a hiba az előző pályázóknál. Amikor kiírták az újabb pályázatot, akkor elmentem Székesfehérvárra, igyekeztem feltérképezni az állapotokat. Kirajzolódott, hogy mi az elvárása az önkormányzatnak: szeretné tíz éven belül a Vörösmarty Színházat nemzeti színházi státuszba emelni.

Ez lett a pályázatom alapja, a fehérvári beszélgetések során benyomásokat gyűjtöttem a színház korábbi működéséről, s megnéztem náluk néhány előadást. Mindezek hatására mertem nagyot álmodni, hátha az én elképzeléseimre van szüksége Székesfehérvárnak.. A második pályázaton végül öten indultunk, s közülük engem választott a szakmai bizottság és az önkormányzat.

– Mit gondol, miért?

– Erről természetesen csak feltételezéseim vannak, hiszen a többiek pályázatát én magam nem ismerem. A nemzeti színházi státusznak vannak előírt elvárásai: operajátszás, zenés színjátszás, három tagozatúvá válás, balettjátszás. Azt hiszem, akikkel közösen indultam, ők többnyire a prózai színjátszást vitték volna tovább, ezt a fajta többrétegűséget az én pályázatomban biztosan láthatta a döntéshozó. 

A zenés színjátszásban szerzett tapasztalatok, a klasszikus zenében végzett eddigi munkám, a kapcsolatrendszerem, közelebb vihet a megvalósításhoz, hogy ez a sok-sok műfaj jelen legyen a Vörösmarty Színházban.

De mindeközben meg kell tartani, a Vörösmarty erős prózai jellegét is.

– Főleg mire kell majd igazgatóként figyelnie?

– Elsősorban a fent említett dolgokban kell az erős egyensúlyt megtartani. Hogy a prózai színjátszásban milyen darabokat hozunk, milyen rendezők fognak ebben közreműködni, de közben építeni vagy erősíteni kell az említett zenei formákat is. Ehhez évek kellenek, mert ez nem az első és nem is a második évben fog megvalósulni, de haladnunk kell afelé, hogy megpályázhassuk a célként kitűzött státuszt.

Küldetésemnek érzem, hogy valamilyen hidat építsünk az egyre inkább széthúzó színházi társadalomban, és azt gondolom, hogy az egy jó alap, ha olyan fesztivált hozunk létre, amely az egyetemes értékek és vallások köré építkezik. Ennek eszközeként a keresztény ökumenikus fesztivált szeretném Székesfehérváron megvalósítani.

– Mint új igazgató, egy merőben új stábban, társulatban is gondolkodik?

– Meggondolatlanság lenne fölborítani azt az egész rendszert, ami biztonsággal működik. Szerencsére vannak, akikre ebben lehet építeni, illetve jönnek fiatalok is, akiket még Szikora János szerződtetett. A 2026/2027-es évadban, egy olyan ajánlatot kell adnunk a társulat minden tagja számára, amely tovább erősíti a közös munkát.

 – Ön nem fehérvári, oda fog költözni?

– Valóban nem vagyok fehérvári, de mindennap jelen leszek a színházi munkában. Hivatásomban olyan segítőim lesznek, akikben teljes mértékben megbízom, ilyen lesz például Németh Ákos drámaíró, mint művészeti vezető, aki adott esetben helyettesíteni is tud. Őt én választottam magam mellé, feladatai között lesz a következő évadok prózai anyagának összeállítása.

Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, tudtam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, minden erőmmel azon leszek, hogy a munkámmal örömet szerezzek a városnak és a társulatnak.

– Mikortól áll munkába az új helyén?

– A színházakban az igazgatóváltás általában január-február hónapokban történik meg. Nyár végén meghozzák a döntést, fél évig az új igazgató és a régi igazgató együtt dolgozik, ez alatt a fél év alatt az új igazgató megismerkedik a működéssel, és aztán az év eleje táján átveszi a pozíciót. Ezzel szemben Fehérváron Szikora János igazgató úr megbízása július 31-én ér véget, augusztus 1-jén lépek a helyébe.

Abban nyilván lenne egy óriási kockázat, ha új igazgatóként rögtön változásokat hoznék, mert ekkor egyrészt a darabok megvalósulása, vagy a színház működése is bizonytalanná válna. Ebben a helyzetben kellő alázattal kell elfoglalnom az igazgatói pozíciót.

– Ez a szokatlan módon zajló igazgatóváltás nem jelent hátrányt Önnek?

– Elsődlegesen nekem a működést kell garantálni, tehát egyelőre a folyamatosság és a folytonosság elve mellett kell működtetni az intézményt.

Nem volt lehetőségem több hónapot együtt dolgozni az elődömmel, ez hátrány is lehet. Viszont nagyon jó, hogy van egy teljes évem arra, hogy megismerjem a körülményeket, hiszen a leköszönő igazgató egy teljes évadot készen a rendelkezésünkre bocsátott. Ezt ő tervezte meg azzal az ismeretanyaggal, amivel jelenleg a színház vonatkozásában rendelkezik, tehát bízhatom ennek alaposságában.

– Mondta, hogy kész évadot kapott. Ezen nem is fog változtatni?

– Amennyiben a működés nem kényszerít rá, nem tervezek nagy fordulatokat, de természetesen a változtatás jogát fenntartom. Szikora János 14 új bemutatót tervezett, ezt én soknak tartom. Azonban nem mondunk le egyikről sem, de megfontolás alatt van, hogy a következő évadra átcsoportosítsunk közülük egyet-egyet, hiszen így annyi lenne a próba és a bemutató, hogy nem lenne időnk játszani. Pedig előadásszámot is produkálnom kell, a fenntartó elvárása: a nagyobb előadásszám, a nagyobb jegybevétel és a kevesebb kiadás.

– A bevétel látogatottság kérdése. Ebben a tekintetben, hogyan állnak?

– A város lakossága nagyon szereti a színházát, és a Vörösmarty Színháznak értő közönsége van. Nyilvánvalóan az a cél, hogy ezt a közönséget megtartsuk, sőt aki esetleg időnként máshová jár színházba, azt is visszacsábítsuk, tudatosítsuk bennük azt, hogy érdemes visszajönni a Vörösmartyba.

Nyilván ennek megvannak eszközei, hiszen az elkövetkezendő előttünk álló években lesznek komoly előadások, de lesznek komédiák is. A mostani szezonban tulajdonképpen az egyetlen bulvártéma A miniszter félrelép, ezenkívül mindegyik előadásunk komoly témájú darab. 

– Végül kissé távolodjunk el Fehérvártól. Augusztus elsejével Ön színházigazgató lesz, de mi lesz Dolhai Attilával, a színésszel?

– Ez további egyeztetés kérdése az Operettszínházzal, de úgy hiszem, hogy ott nyitott kapukat döngetek majd, ha arról beszélgetünk, hogy hogyan tudom megtartani a szerepeimet. Ez nyilvánvalóan nem biztos, hogy sikerülni fog minden esetben, például szeptemberben, amikor A cirkuszhercegnőt kellene játszanom, éppen bemutatója lesz a Vörösmarty Színháznak, s nekem természetesen ott a helyem.

Bízom benne, hogy azért ezek a dolgok majd szépen kialakulnak, tehát terveim szerint – ha nem is olyan mértékben, mint eddig – továbbra is jelen leszek az Operettszínházban.