Az erdélyi szellemi élet a Trianon-trauma fényében
Trianoni kereszt a Keleti-Kárpátokban, a Nemere-hegységben | Kép forrása: Rostás Szabolcs/kronika.ro
Az erdélyi szellemi élet két kiemelkedő eseménnyel kapcsolódott a nemzeti összetartozás napjához. Az egyik a június 2-án, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a Maros Megyei EMKE szervezésében létrejött irodalmi est, amelynek vendége a tavaly irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László volt. A másik a kronika.ro hírportálon június 4-e alkalmából megjelent mélyinterjú, amelyet a Trianon-kutató történésszel, a bánffyhunyadi születésű Köő Artúrral készített a lap.
A marosvásárhelyi rendezvényen a Trianon-trauma kényes kérdését tapintatosan – avagy megalkuvóan? – elkerülték úgy a szervezők, mint az előadó. Krasznahorkai az irodalomalkotási folyamat nyelvi-szakmai részleteinek fejtegetése mellett az őt megérintő élményekről szólt, zeneszeretetétől a bosnyák háborúig, de
nem került szóba Krasznahorkai magyarságot lenéző, világpolgári szemléletű magyarságfelfogása, illetve a Trianon-trauma sem.
Amint az sem, pedig érdekes lenne tudni, hogy megérintette-e az őt szeretettel fogadó, százhat éve kisebbségi sorsban élő magyarság nyilvánvaló ragaszkodása ősei földjéhez, múltjához, gyökereihez. Még az is megeshet, hogy egy következő regényben a hazatért báró Wenckheim elzarándokol a magyaros szecesszió egyik csúcsművéhez, és hódol az építmény homlokzatán trónoló Hungária előtt.

Ezzel szemben Köő Artúr történész interjújában alaposan körbejárta a magyarságnak évszázados lelki traumát és egzisztenciális kihívást jelentő trianoni kérdéskört. Két kulcsfontosságú tényezőt emelt ki: az „egyik a középkor óta zajló folyamatos nemzetiségi bevándorlás és térhódítás, illetve annak a tizenkilencedik századi téves – a magyar politikai elit által biztos megoldásnak képzelt – víziója, hogy a nemzetiségi jogok széles körű bővítése csillapíthatja majd a nemzetiségek szeparatizmusát”. A kutató rámutatott, hogy ez a lecke a mai migrációs válságban is érvényes tanulsággal szolgál az európai nemzeteknek, amelyet érdemes lenne figyelembe venniük.
A jövőt illetően a legfontosabbnak azt tartja, hogy „milyen kép alakul ki a társadalomban Trianonról és annak orvoslási lehetőségeiről.
A határon túli magyarság „mindennapi rögvalósága”, az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének igazságos rendezése, valamint a külhoni nemzettársak megőrzése és minden területen történő támogatása „minden magyar számára – bárhol is éljen a világban – ugyanolyan természetes kell hogy legyen, mint a lélegzés” – foglalta össze a nemzeti összetartozás napjának eszmei üzenetét a történész.
Kapcsolódó:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás