A “kávészünet”, mint olyan, szinte politikai fogalommá vált az elmúlt időszakban, ami annak szimbóluma, hogy Orbán Viktor miniszterelnök mást mond itthon, mint amit tesz Brüsszelben. Ez végig igaz volt az Európai Unió által meghozott Oroszország elleni szankciókra is. Miközben itthon tengernyi pénzből rendezett “nemzeti konzultációkat” a kormány a szankciók elutasításáról, addig odakint simán megszavazta az újabb és újabbakat.
Tavaly decemberben történt, hogy az uniós csúcson elhagyta a termet a szavazás előtt Orbán Viktor, ezt akkor úgy kommunikálták, hogy “kiment kávézni”. Így annak ellenére nem vétózott, hogy az utolsó pillanatig azt hirdette, nem fogja támogatni, hogy Ukrajna csatlakozási tárgyalásokat kezdjen az EU-val. A “kávézás” ötlete Olaf Scholz német kancellártól származott, ő javasolta a magyar miniszterelnöknek, hogy menjen ki a teremből vétózás helyett.
Nehéz számolni, de tavaly decemberben már a tizenötödik szankciós csomagnál jártak Oroszország ellen, ezúttal arról szavaztak, meghosszabbítsák-e azokat. Nem példa nélküli, mert volt már ilyen, de Orbán Viktor korábban jelezte: ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, akkor Magyarország nem fog hozzájárulni a szankciók meghosszabbításához.
Három feltételhez kötötte a szankciók meghosszabbítását:
1. „Azt kérjük, hogy mondassák ki az ukránokkal, hogy vissza fogják állítani a gázútvonalat. Tehát azt lezárták, azt tessék kinyitni újra… És ha az ukránok segítséget akarnak, például hogy szankcionáljuk az oroszokat, akkor tessék újra kinyitni a gázútvonalat, és tessék megengedni, hogy a közép-európai országok, köztük Magyarország behozhassa Ukrajnán keresztül a gázt, amire nekünk szükségünk van.”
2. „A második, hogy ne támadják mindenfajta féllegális, legális katonai eszközökkel azt az útvonalat, ahol most hozzuk a gázt, mert közben támadások érték azt az orosz területen lévő határpontot is, ahonnan a déli irányú gáz érkezik Magyarországra. Hagyják abba!”
3. „A harmadik: adjanak garanciát, hogy ezt a piszkosságot, amit most csináltak velünk szemben a gázzal, ezt nem ismétlik meg az olajjal. Tehát az olaj is rajtuk keresztül jön, és az komoly kockázat Magyarország számára.”
Mivel a fentiekre nem kapott garanciát Magyarország, ezért a magyar kormány képviselője az uniós nagykövetek pénteki tárgyalásán blokkolta a szankciók meghosszabbítását. Folytatás hétfőn.
Most mi lesz?
Még bármi lehet. Nem példa nélküli, hogy némi kardcsörtetés után a kormány mégis megteszi, ami tetszik Brüsszelnek. Az ilyen lépések sokszor azért kellenek, hogy Orbán Viktor itthon fenntartsa saját szavazói előtt a “nemzeti és szuverenista” politikájának látszatát, ám biztosak lehetünk benne, hogy nem tudunk mindent, ami a zárt ajtók mögött történik.
A korábbiakhoz képest fontos momentum, hogy immár Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki legalábbis meglehetősen kétértelműen viszonyul az Oroszország elleni szankciókhoz. Egyrészt korábban egyértelműen hangot adott ellenkezésének, most pedig azt mondja, amennyiben Oroszország nem lesz konstruktív tárgyalópartnere az USA-nak, további szankciókra számíthat. A helyzet tehát bonyolult, s biztosak lehetünk abban, hogy amit a nyilvánosság lát, az nem a teljes kép.
Mindenesetre az eddigi történésekből és Orbán Viktor politikai viselkedésformájából legnagyobb eséllyel arra következtethetünk – ha tehetünk ilyet -, hogy olyan “megoldás születik”, amely “így is és úgy is” kommunikálható lesz. Tehát Brüsszel is elfogadja, és itthon is eladható lesz a Fidesz szavazóinak, hogy ha “nem is vették be Brüsszelt”, de azért “keményen odacsaptak.”
Mit képvisel a többi párt?
A komolyan vehető magyarországi politikai pártok közül a Mi Hazánk Mozgalom évek óta következetesen felszólal az Oroszország elleni szankciók ellen, amit nem orosz érdekből, hanem Magyarország jól felfogott érdekeiből kiindulva tesz, továbbá az az álláspontja, hogy ez árt Európának, s nem segíti elő a háború lezárását és a békét.
A Magyar Péter vezette Tisza Párt kétlaki játékot (akár a Fidesz, volt honnan tanulni…) igyekszik űzni a kérdésben: nyílt és egyenes állásfoglalásra nem vetemedik, de a jelek alapján teljesen egyértelmű, hogy globalista érdekeket szolgál.
Ez nem is lehet másként, ha megnézzük, abba az Európai Néppárt frakciójába ültek be, amelyet olyan globalista alakok fémjeleznek, mint Manfred Weber vagy Ursula von der Leyen.
A Demokratikus Koalíció álláspontja világos, Gyurcsány Ferencék Európai Egyesült Államokat akarnak, ahol nincs helye magyar Magyarországnak, s teljes mellszélességgel kiállnak Ukrajna és a szankciók mellett. A politika szövevényes voltát mutatja, hogy igazság szerint akár a Fidesz, akár a Tisza, akár a DK gyakorlati tevékenységét vesszük alapul, a felszín alatt a lényeg mégis egy lesz:
bár más módszerekkel, más retorikával, de mégis a globális kapitalizmus érdekeit szolgálják ki.
(MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
