Az olvasóknak talán furcsán hangzik majd, amit írok, de azt kell mondanom, hogy Nagy László temetése szép volt. Ezzel a kijelentésemmel sem a gyászoló rokonok és barátok bánatát, sem a 49 évet élt Nagy László tragédiáját nem szeretném kisebbíteni. Nagy László életét a 2006-os rendőrterror tette tönkre.
Akkor mégis hogyan lehetett ez mégis egy “szép” pillanat? Nos, elsősorban azért, mert Skrabski Fruzsina szervezésének köszönhetően méltó búcsút vehettünk Nagy Lászlótól.
Az emberi igazságszolgálatás cserbenhagyta, de rokonai és bajtársai elkísérhették utolsó útjára.
Szintén jó volt látni a Mi Hazánk Mozgalom (pl. Novák Előd), a Fidesz (pl. Wintermantel Zsolt), a és a nemzeti radikális oldal magánemberként megjelent képviselőit. A politikai viták, nézeteltérések talán már holnap újra fellángolnak majd, de aznap mindenki egyként állt itt, hogy búcsút vehessen Nagy Lászlótól.
Ráadásul ez a szomorú reggel ragyogó napsütéssel köszöntött a gyászolókra, mintha azt akarná üzenni, hogy a fény és a remény mindig győzedelmeskedik. Így gondolta ezt a Magyar Jelen videójának egyik kommentelője is: “Mosolygott a nap a búcsúztatásán, a mennyekben már könnyebb neki, örülök, hogy sokan mentek ki…”
Úgy tűnik, nem csak nekem támadtak ilyen gondolataim a megemlékezésen; engedjék meg, hogy Nagy Attila szavait idézzem: „Meg is volt a méltóságteljes búcsúztatás 2-300 bajtárs részvételével”. Lenhardt Balázs pedig a következőket mondta: „Köszönjük szépen a szervezést, legalább mi megadtuk a végtisztességet egy bajtársnak. Szegény Laci már csak felülről nézi ezt a komédiát. Miközben a valódi bűnösök közül senkit nem vontak felelősségre, addig Gyuri és a többiek még a vérbírók jóindulatára várnak.”
Én sosem találkoztam Nagy Lászlóval személyesen. De, csakúgy, mint mindenkinek, aki átélte 2006 őszének eseményeit, a saját vérében öntudatlanul a földön fekvő Nagy László képe az egyik első, ami eszembe jut, ha erre az időszakra gondolok.
Nem ismertem Nagy Lászlót. De én, aki külföldiként jól ismerem Magyarországot, már a külsejéből is meg tudom ítélni, hogy a magyarok azon csoportja közé tartozik, akiket nagyon szeretek: a hosszú hajával (nem ismerem az erre vonatkozó statisztikákat, de szerintem Európában sehol máshol nem annyira divatos az, ha egy férfinak hosszú haja van) ő egy tipikus békés, jó Magyar ember, aki egyszerű életet él (a szó jó értelmében), rock zenét hallgat és időnként békésen sörözget egy kocsmában vagy egy nyári fesztiválon.
Ennek az embernek volt egy békés kis élete. Volt állás és volt barátnője. Talán egy nap családot akart alapítani és át szerette volna élni az élet örömeit és nehézségeit. De mindezt elvették tőle.
Mindent elvettek tőle, csak a bátorságát és a tisztességét nem.
Lenyűgözött, amikor láttam, hogy 2021 augusztusában Nagy László hogy meg tudta őrizni a hidegvérét és a méltóságát, amikor Gyurcsány Ferenc előtt állt. Elképzelni sem tudom, hogy én hogyan reagáltam volna a helyében.
Nagy László tragikus sorsa és élete minden volt, csak könnyű nem. Legalább legyen neki könnyű a föld.
Nicolas de Lamberterie
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
