Csepelen is szerveződik egy kosárközösség

A kosárközösségek – más néven bevásárlóközösségek – olyan helyi együttműködések, amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek a termelők és a vásárlók között. A családok interneten vagy előrendeléssel választják ki a helyi gazdák termékeit, amelyeket egy előre meghatározott napon egy közös átadóponton vesznek át. 

Ezzel jelentősen lerövidül az élelmiszer útja, csökken a csomagolási hulladék és a szállítási költség, miközben a termelők a teljes vételár jóval nagyobb részéhez jutnak hozzá, mint a hagyományos kereskedelmi láncokon keresztül. A kosárközösségek a rövid ellátási láncok egyik legfontosabb hazai példájának számítanak. 

„A kosárközösség a Csepel-szigeten még nincs jelen, ezért elhatároztuk, hogy létrehozzuk itt is, hiszen profilját tekintve erősen kötődik a Mi Hazánk Mozgalom Hazai Vásár kezdeményezéséhez” 

– mondja Botló Kornél, a Pest Vármegyei Önkormányzat mi hazánkos képviselője. 

„Járjuk a piacokat, beszélünk a dunaharaszti, szigetszentmiklósi, szigethalmi, halászteleki termelőkkel. Segíteni akarjuk a magyar kisvállalkozókat, őstermelőket, mert elkötelezettek vagyunk a helyi gazdaság megerősítése iránt” – jelentette ki a képviselő.

Balázs Gabriella, az egyik szervező hozzátette: egyelőre a háttérszervezést végzik, önkéntes munkában, szabadidejüket rááldozva. Egyesületet kell szervezni, kell egy helyiség, fel kell mérni az igényeket. Webshopot kell létrehozni. A legnagyobb vidéki kosárközösségtől kérték el a módszertant. 

Heti beszállítással tervezik egy átvevőpont működtetését. Meg kell állapodni egy évre a termelőkkel, és akkor nekik is megéri. 

Gabriella szerint a csepeli kosárközösség két hónapon belül megkezdheti működését.

Magyarországon az első kosárközösség 2010-ben jött létre Budapesti Szatyor néven. Az ezt követő másfél évtizedben országszerte sorra alakultak hasonló közösségek, különösen a kovidjárvány idején gyorsult fel a terjedésük. 

Jelenleg több mint harminc aktív kosárközösség működik az országban, amelyek több ezer családot látnak el rendszeresen friss zöldséggel, gyümölccsel, tejtermékekkel, tojással, hússal, mézzel, pékáruval és kézműves élelmiszerekkel. 

A nagyobb közösségekhez negyven-nyolcvan termelő és több száz vásárló kapcsolódik, működésüket pedig sok esetben önkéntesek segítik. Jó példa erre a nyíregyházi vagy pécsi kosárközösség, amely mintegy hetven termelővel dolgozik együtt, és hetente kétszáz család rendeléseit teljesíti a Magyar Mezőgazdaság című szaklap adatai szerint.

A modell Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már az 1970-es és 1980-as években megjelent. Japánban a Teikei mozgalom indult el az 1960-as években, amelyet a világ első közösségi mezőgazdasági hálózatának tartanak. Franciaországban az AMAP (Association pour le Maintien d'une Agriculture Paysanne) mozgalom több mint kétezer helyi közösséget fog össze, míg az Egyesült Államokban és Kanadában a CSA (Community Supported Agriculture) rendszer keretében több ezer gazdaság működik előfizetéses formában. Hasonló közösségek találhatók Németországban (Solidarische Landwirtschaft – Solawi), Ausztriában (Solidarische Landwirtschaft), Svájcban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában, Csehországban és Szlovákiában is, ahol a vásárlók gyakran egész szezonra előre finanszírozzák a termelést.

A kosárközösségekben a közvetlen értékesítés révén a gazdálkodók kiszámíthatóbb bevételhez jutnak, a vásárlók pedig friss, helyi eredetű élelmiszereket vásárolhatnak, miközben személyesen is megismerik a termelőket. A közösségek hozzájárulnak a vidéki munkahelyek megőrzéséhez, a helyi gazdaság erősítéséhez és a fenntartható élelmiszer-termelés elterjedéséhez. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen rövid ellátási láncok növelik a települések önellátó képességét, és válsághelyzetekben – például járványok vagy ellátási zavarok idején – különösen fontos szerepet tölthetnek be az élelmiszer-biztonság fenntartásában. 

Kapcsolódó: