11.7 C
Budapest
2021. április 11., vasárnap
Magyar Jelen
Kiemelt Vélemény

Soha többé

„A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.” (Kommunista Kiáltvány, 1848)

 

Nálunk kétszer is volt kommunizmus. Mind a kétszer világháborús, kivéreztetett, kiszolgáltatott állapotú országban erőszakolták magukat a magyar hatalomba idegenek, idegen támogatással. A kommunizmus kétszer is a hazaárulás rendszerét hozta szülőföldünkre. Trianont, elnyomást, elmaradást, lemaradást, hiányt és veszteséget okozva. Ám az is igaz, hogy – talán sok más okkal együtt ezért is – mi magyarok lázadtunk fel nemzetként legelőször és a legnagyobb hatással a „népi rendszerük” ellen. John Fitzgerald Kennedy azt mondta 1956 őszének magyar eseményeiről:

„A huszadik századi történelem legnagyszerűbb szabadságélménye.”

A kommunizmus és a szocializmusok, amelyek valójában a klasszikus szociális érzékenységen alapuló baloldaliságot soha és sehol nem engedték érvényesülni, a XIX. századi, ún. utópista szocialista filozófusok abszint-fantaszta „munkássága” nyomán születtek. Teljes társadalomátalakítási programmal jelentkeztek: a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy minden társadalmi köteléket és kialakult, hagyományos alrendszert felszámoltak vagy igyekeztek felszámolni, internacionális, kommunista, univerzális és szép új világot tervezve. Évtizedeken át a fél világ kötelezően énekelt a nemzetközivé vált, a múltat végképp eltörlő, végső harcát megvívott jövőről. Nem kevesen őszintén el is hitték: nem is csoda, hisz a XX. században teljes államgépezetek bevetésével a társadalomirányítás új szintet lépett és az emberiség előtte sosemvolt információs dömpinget kapott a nyakába: a propagandát.

A humanizmusból kollektivizmus, az atyafiakból elvtársak lettek, ha titokban őrizték is a vallás tradícióját, az ideológiát senki nem úszta meg. Az egyenlőség sulykolása mellett soha nem látott társadalmi ellenségeskedés szításával (osztályidegenek és osztályellenségek), a testvériség eltorzított üzenete mentén, tűrt és tiltott minőségek rápecsételésével széleskörű közösségi szembenállást, és társadalmi igazságtalanságokat teremtettek. A nemzetminőséget a kultúrakülönbözőség szintjére aljasították („népi”), a kisajátított országirányítást pedig, demokrata köztársaságnak hazudva, cinikus kötelező részvételű egypárti „választással” hitelesítették. Az állam és az elit egy és ugyanaz volt, de iure és de facto egyaránt. Az állampárti rendszerben a pártállami működés diktálta a mindennapokat. Az élet minden egyes területén látványosan, agresszívan, egyeduralkodóan: megvalósult az állam totális uralma. A diktatúra pedig büszkén használtatta a kommunista köszöntést: „Szabadság!”

Nem kérdés, hogy a világháború lezárultával a világforradalom nyilvánvaló megtorpanása, az organikus fejlődésű Nyugat értékválasztásának köszönhető. Emiatt hisszük, hogy a kommunizmus már sehol nem ütheti fel a fejét. Valóban, a Nyugat elutasítja a diktatórikus államszervezést, az állami terrort és a szocializmus doktrínáit. De a Nyugat nagyon is diktatórikus kérlelhetetlenséggel alkalmazza ugyanakkor a cenzúrát, a véleményterrort, és az osztálytársadalomhoz nagyon hasonló módon teremt értéksemlegességen alapuló, ám annál megosztóbb, mesterséges csoportokat; a valósághamisítás technológiai eszköztára pedig messze meghaladja a kommunizmus évtizedeinek kommunista propagandagépezeteit. Sőt.

A nemzetállami szerveződéseiben épen maradt Nyugat mára szinte teljesen felszámolta ugyanazokat a kereteket, amelyeket fél évszázada éppen a kommunizmustól védett meg.

A világ nemzetközivé lett, nemcsak inter,- de transznacionalizmust, sőt globális kort hozott. A múltat épp most igyekeznek nemcsak eltörölni, homlokegyenest ellenkezőre hamisítani azok, akik sosem énekeltek Internacionálét. És megint férfiak csókolóznak fotókon. A kommunizmus éppen újjáéled. Csak nem az állampárti öltözékében, hanem a globális nagytőkés társaságok, technoevolúciós digitális globális cégek működése következtében. Ez nyilvánvaló, hisz a cél ugyanaz: a kevesek korlátlan világuralma a többség áldozata árán.

 

 

A kommunizmus az emberiség történetének leggyilkosabb rendszere. A kommunisták a világtörténelem hóhérai. És bár a szélsőbaloldali diktatúrák és bolsevik állampárti rezsimek végérvényesen letűnőfélben vannak, a tömeggyilkos kommunizmus bizarr módon tovább él. Gyakori, legitim politikai hivatkozási alap, a korszellem elfogadott része az ún. baloldali progresszió gyűjtőnévvel fellépő baloldali beágyazottságú társadalomromboló és felforgató politika. Szélsőliberalizmusnak is joggal nevezhetjük, hiszen a szemünk előtt dönt meg koroktól, emberektől és rendszerektől független, örök, és egyetemes emberi értékeket, semmisít meg évezredes társadalmi megegyezésen nyugvó alapokat.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából kívánom tiszta szívből mindannyiunknak, hogy ne mi legyünk a következő áldozatok!

 

 

Jónás Levente

További híreink

A vírus miatt nincs bajnokság, de az angliai focisták sem mondanak le a fizetésről

Kiss Albert

Elindultak az űrbe a GRBAlpha és a SMOG-1 magyar fejlesztésű zsebműholdak

Varga Lilla

Skandinávia: bevándorlók gyűjtenek aláírást a “rasszista” szobrok eltávolításáért

Irányi Dániel

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben