11.9 C
Budapest
2022. szeptember 27., kedd
Magyar Jelen
Hírek

“Szeretném azt elérni, hogy a délvidéki magyarok ne gondolják azt, hogy alternatíva nélkül csak a Fidesz létezik.” – Exkluzív interjú A Mi Hazánk délvidéki szervezőjével

A Mi Hazánkat a gúnyhatár sem állítja meg. A párt frissen kinevezett Délvidéki Szervezőjével beszélgettünk arról, hogyan kergetett illegális migránsokat a saját kertjében, hogyan fér meg egymás mellett tradíció és modernitás, és hogy mi a véleménye a helyi magyaroknak Gyurcsány Ferencről. Interjú Szabó Rolanddal.

MJ – Mesélj egy kicsit magadról! Mit tudhatnak rólad az olvasók?

SZR – Királyhalmán élek, itt születtem Szabadkán. Talán egy napot nem aludtam még Magyarország területén, hiába élek magyarok közt, és gondolkodom magyarul, amióta az eszemet tudom. Mechatronikai mérnökként végeztem egy itteni magyar egyetemen, jelenleg logisztikai mérnökként, illetve fénytechnikusként dolgozom.

MJ – Királyhalom Ásotthalommal szomszédos település. Mit tapasztaltatok az illegális migránsáradat kezdetekor?

SZR – 2015-ben voltam 18 éves és a migráns-invázió frontvonalába kerültem a helyiekkel. A mi környékünkön jártak át éjjelente százával a migránsok. Voltak olyan éjszakák, amikor 200 körül számoltam őket. Csak én otthon, az ablakból számolva. Volt, hogy az udvarból kergettük ki őket. Volt, hogy a téglarakás közül ugrott elő egy férfi egy kisgyermekkel. Akkor még voltak közöttük nők és gyermekek, a maiak viszont már tulajdonképpen kizárólag sötétebb bőrű férfiak.

MJ – Számíthattatok valamilyen segítségre az akkori helyzetben?

SZR – Akkor radikális megoldás-keresésben voltam. A miénkhez hasonló helyzetről egyedül egy Facebook-oldalon olvastam, hogy van Ásotthalmán egy ember, a helyi polgármester, aki azért kampányol, hogy ezeket az embereket meg kell állítani bármi áron. Így figyeltem fel először Toroczkai László munkásságára. Ezzel párhuzamosan elkezdtem érdeklődni a történelem iránt, egy egészséges jobbra húzó témában: miért vagyok a határ túloldalán? Ilyen kérdések jöttek elő. Elkezdtem utánajárni a válaszoknak. Először persze Trianon, hogy a területeink hány százalékát csatolták el a mai Magyarországtól? Merre, mennyien élünk? Románia kellős közepén van 600 ezer magyar! És sok ilyen felfedezés Trianonnal kapcsolatban. Szerintem ez a történelemismeret és a migránshelyzet, amit mi átéltünk testközelből az, ami miatt különösen fontosak számunkra a gyökereink és értékeink. Érdekes egyébként, hogy az illegális bevándorlókkal kapcsolatban van egy olyan jelenség, hogy a magyarországiak hada nem is ismeri el: volt olyan, aki azt kérdezte tőlem, hogy te ezt komolyan elhiszed? Mondtam, hogy nem elhiszem, hanem ebben éltem 2015-ben. Nem tudtunk éjszaka aludni a migránsoktól, pedig itt mindenki földműves, korán kelnének általában.

MJ – Toroczkai László ez után lett az akkor még radikális jobboldali Jobbik alelnöke.

SZR – Így van, az első magyarországi választásomon még én is a Jobbikra szavaztam, mert valójában egy olyan külhoni magyar vagyok, aki a nemzeti radikális vonalon van, amióta az eszét tudja. Miután megtörtént a pártszakadás, nem léptem be sem a Jobbikba, sem a Mi Hazánkba, de végig követtem a történetet, ugyanis ez egy nagy dilemma nekünk itt, külhoni magyaroknak: hogy miért lépjünk be egy anyaországi pártba? Ez egy olyan kérdés, hogy sokan legyintenek egyet, hogy jó, szimpatikusak, de ezzel el van intézve az adott magyarországi párt. Itt is megvannak a külhoni magyar pártok sajnos, többféle ideológiával, többféle ragaszkodási ponttal az adott anyaországi párt politikájához.

MJ – Miért döntöttél úgy, hogy az aktivista lét mellett közéleti szerepet is vállalsz a Mi Hazánkban?

SZR – Úgy alakult az életem, hogy a főiskolai tanulmányaim végére jutottam és ezzel együtt sokkal több időm is lett, ezért éreztem úgy, hogy most vagy soha a belépéssel. Ha az országgyűlési választás előtt nem lépem meg, akkor a közeljövőben már szinte felesleges lesz.

Tehát minden pártnak akkor van szüksége a támogatásra, amikor a csatába kell menni, nem akkor, amikor meg van nyerve a csata és aratni kell a babérokat.

Én megértem, ha valaki most figyel fel a Mi Hazánkra. Azt is megértem, ha valaki most akar tagja lenni a pártnak, és ugyanolyan tagja lesz, mint aki 1-2-3-4 éve csatlakozott be, de az én szememben ott van az, hogy ha valaki ezt komolyan gondolja, akkor segítsen a nehéz időkben is. A Mi Hazánkba tavaly szeptemberben nyertem felvételt. Augusztus végén jelentkeztem a Virradat Napja nevű rendezvényen, hogy ezt itt nálunk hogy lehetne csinálni.

MJ – A Vajdasági Magyar Szövetség uralja a délvidéki magyar közéletet? Magyarországon szokás azzal támadni a VMSZ-t, hogy a Fidesz kinyújtott karja Délvidéken.

SZR – A VMSZ jelenleg az egyetlen szervezet, ami képes valamit letenni az asztalra és ezt be kell látnia mindenkinek. Ha egyik pillanatról a másikra megszűnne, nem lenne olyan szervezet, aki át tudná venni a helyét. Itt ugyanakkor mindenki tudja, hogy a VMSZ fő irányvonala az a jelenlegi NER fenntartása.

MJ – A VMSZ-nek tehát erősebb a hangja Délvidéken, mint a Fidesznek?

SZR – A fő ellenség itt Délvidéken sosem a nemzeti (radikális) oldal volt a Fidesztől függetlenül. Tehát nem mondjuk a Jobbik volt a délvidéki magyaroknak a fő ellensége vagy a VMSZ fő ellensége, hanem a balliberális oldal. Igazából mindenki attól retteg, ha visszatérnének Gyurcsányék, abban az esetben mik történhetnek itt: tehát konkrétan majd nem lesz állampolgárság, ilyen misztikus eszmék vannak itt az emberek fejében, hogy ha majd nem Orbán Viktor lesz, akkor a külhoni magyarságnak vége.

Nagyon szeretném azt elérni, hogy a délvidéki magyarok ne gondolják azt, hogy alternatíva nélkül csak a Fidesz létezik.

Egyébként azt veszem észre, hogy tényleg a külhoni magyarság 90%-a fideszes, de azért ott az a 10%, aki jó lenne, ha nem balra szavazna és egy nemzeti értékrenddel állna az anyaországi politikához.

MJ – A magyar és a szerb parlamenti választások ugyanazon a napon voltak. Hogy álltál helyt mindkét országban?

SZR – Részt vettem az ásotthalmi standoláson, a röszkei standoláson is, ott pl. én gyűjtöttem az aláírásokat is. Délvidéken pedig gyakorlatilag házalás ment, én is buzdítottam a magyarokat, hogy éljenek a szavazati jogukkal.

MJ – Milyen volt a magyar választási kampány nálatok?

SZR – A délvidéki magyarokat elég jól tematizálta a háborús magyar kampány. Talán emiatt is egy kicsivel gyengébb lett a VMSZ eredménye, mint ahogy azt várták a vezetők. 100-200 szavazaton múlt volna még egy mandátum a belgrádi parlamentben.

MJ Mennyiben másabb a belgrádi-, mint a budapesti Országgyűlés?

SZR – Itt köztársasági parlamenti választás van, csak listára szavazunk, az etnikai pártoknak nincs küszöb, a többieknek 3 százalék. Hogy érzékeltessem:

a Mi Hazánknak legalább 14-15 képviselője kellene, hogy legyen a 250 fős szerb parlamentben.

MJ – Mit jelent rátok nézve egy a Fideszhez hasonló délvidéki kormánypárt?

SZR – Alapvetően jobboldali a kormány, ez igaz, ennél fogva rengetegen kaptak egy ilyen nemzeti hatást,

de személy szerint mindig azt érzem a Fidesszel kapcsolatban, hogy nem elég nemzeti, nem elég radikális, nem elég szókimondó.

Én a jelenlegieknél keményebben várnám a megoldásokat.

MJ – Mi a stratégiád a Mi Hazánk délvidéki szervezőjeként?

SZR – A cél nem a szerbek provokálása, hanem egyfajta kapcsolatteremtés lenne az anyaországban működő Mi Hazánk és a külhonban élő szimpatizánsok között, tehát ez lenne igazán a célja a délvidéki építkezésnek. Hogy az itteni szimpatizánsok érezzék közelebb a Mi Hazánkat magukhoz. Ha valaki fel akar iratkozni az értesítési listára vagy tag szeretne lenni, kaphasson meghívót központi rendezvényekre Magyarországra, ha valakinek van kedve, akár egy tüntetésre el tudjon menni.

MJ – Ezek szerint úgy látod, van erre igény a közösségetekben?

SZR  – Ott voltam a Magyar Szigeten és láttam, hogy rengeteg délvidéki volt, ezeket az embereket érdemes megtalálni és összefogni, felvenni velük a kapcsolatot.

MJ Milyen javaslatokkal készülsz az országokon átívelő közös munkára?

SZR  – A Magyar Nemzeti Tanácsnak van egy létszámkorlátozott ösztöndíja, amiről a különféle feltételek miatt sok magyar lecsúszott, például én is ösztöndíj nélkül mentem végig a felsőoktatási éveimen. Az ösztöndíj 90-145€ között van, de sok tanuló nem kapta meg. Így célom egy olyan ösztöndíj-program kialakításának szorgalmazása, amely keretében, aki magyar nyelvű képzésben vesz részt, már alanyi jogon ösztöndíjas lehetne. Ez azért is lenne fontos, mert ezek a külhoni magyar egyetemek csak akkor tudnak életben maradni, ha mi oda tudunk menni tanulni, mert a középiskolások közül már most egyre többen elmennek Magyarországra tanulni.

MJ – Hogy alakulnak a képzési díjak a magyarországihoz képest?

SZR – Nagyjából negyedáron van egy éves mechatronikai képzés Szabadkán, mint önköltségen a Szegedi Tudományegyetemen, de a tanárok például gyakorta mindkét helyen tanítanak.

MJ – Az oktatáson kívül miben látod a legnagyobb hiányosságot Délvidéken?

SZR – Magyarországon sok a családtámogatási lehetőség a többgyermekes családok otthonteremtéséhez. Hasonlóak a Prosperitati Alapítványon keresztül itt is futottak, viszont az elmúlt 1-2 évben ilyen már nem indult. Nagy szükség lenne egy olyan otthontámogatási programra, ami megbízhatóan, minden évben el tud indulni. Az nagyban tudná segíteni az itthon maradást, a Délvidék megmaradását, az itteni magyarság megmaradását, mert az, hogy ide időnként jönnek különféle pénzek, és ezt valaki eldönti, hogy akkor most fóliasátorra lehet pályázni vagy mezőgazdasági eszközökre vagy házra, az nem ad kiszámíthatóságot az itteni fiataloknak, tehát egy állandó jellegű programra lenne szükség. A külhoni magyarság otthonteremtési lehetőségei kiszámíthatóbb mederben mehetnének. Nyilván ehhez államközi megállapodás szükséges, ehhez a szerb kormány is kell. Gyakorlatilag úgy indukál a Prosperitati befektetéseket, hogy mind nagyobb önrészekkel kell beszállni, és így megvan, hogy mekkora jellegű beruházások jönnek létre, és ez tud hozzájárulni az itteni magyarság fejlődéséhez.

MJ – Hogyan tudod képviselni a nemzeti értékrendet Délvidéken?

SZR– A lényeg az, hogy a nemzeti radikális vonalat mindig aktualizálni szükséges. Tehát az, ami 2006-ban jó mondandója volt a jobbikos köröknek, az mára simán idejét múlttá válhat, mert azóta eltel 16 év. Aki akkor született, az két év múlva szavaz. Úgyhogy kell a korral haladni, amellett persze, hogy a tradicionalizmus jelen van az életünkben pont úgy, ahogy a Mi Hazánk is képviseli azt.

MJ – Ehhez kapcsolódóan: biztosan hallottad, hogy Dúró Dóra a parlamenti dolgozószobájában a napokban Horthy-szobrot avatott. Mi a véleményed erről?

SZR – Egy dolgot tudok mondani, ami a balliberális oldalon is vitathatatlan tény, és fel kell mentse Horthy Miklóst. Ez pedig az, hogy a nürnbergi perben Horthy tanúként volt jelen és ezt lehet magyarázni Sztálin békülékeny kedvességével, lehet bárminek mondani. Ha valóban minden vád érvényes lenne rá, akkor Nürnbergben halálra ítélik. Az emlékezetpolitikát tagadhatatlan tényekkel lehet csak megtámogatni, de helyre tenni is.

 

További híreink

4500 gyerekpornóképet találtak a laptopján, csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott

Szabó Norbert

Pokolgép robbant egy kabuli mecsetben, többen meghaltak

Dunai Tibor

India: három hétig minden este halálosan fenyegettek keresztény családokat

Kiss Albert

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben