4.8 C
Budapest
2022. december 5., hétfő
Magyar Jelen
KiemeltVélemény

Te, a tömegember? – Hogyan tartja uralma alatt a társadalmat a fősodratú politika? – Szakács Árpád írása

Szuggesztiók segítségével hogyan lehet befolyásolni az embereket? Milyen szavakat, képeket és mondatokat kell használni ahhoz, hogy a tömegek a legnagyobb hazugságot is igazságnak gondolják?

– Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!
– Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
– Ti mind különbözőek vagytok!
– Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
Egy hang: Én nem…

-– Mindent magatoknak kell megoldanotok.
– Igen, magunknak kell megoldanunk mindent. Pontosan. Folytasd! Folytasd!
– Nem! Épp ez a lényeg: ne hagyjátok, hogy bárki megmondja, mit csináljatok!

(Brain élete c. film – 1979)

Olyan korban élünk, amelyben az élet minden szegmensét a tömegember jelenléte jellemzi. Sokan úgy vélik, ez az az időszak, amelyet évezredekkel ezelőtt az ősi szent iratok végidőknek, sötét kornak, Kali Yugának tartottak. A védikus írások szerint az emberi történelem utolsó időszakát a szellemi-lelki sötétség, az erőszak és a képmutatás jellemzi. Az emberek nem tartják be az isteni törvényeket, általánossá lesz a viszály, és az erkölcsi, morális állapotok romlása figyelhető meg. A társadalom összetartó szövetei szétesnek, a légkör romlott, a közösségek önző számítások és üzleti érdekek mentén működnek. Betegségek pusztítanak, félelem és nyugtalanság jellemzi az embereket, éhség, türelmetlenség, düh és bánat uralkodik rajtuk. Ezt

egy általános kataklizma fogja követni, amely során elpusztul a világ, és kezdetét veszi egy újabb ciklus, a Szatja Yuga.

A keresztény hívők nagy csoportja a Jelenések könyve alapján a végidőket látja korunk jelenségeiben, és Jézus újbóli eljövetelét várja.

Az úgynevezett végidők életérzése többször is végigsöpört az emberi történelmen, amit nem egy civilizáció romba dőlése követett. A IV.-V. században joggal várhatták az idők jelei alapján a világvégét, a Föld elpusztulását a Római Birodalom öntudatosabb alattvalói. A vég valóban eljött, csak épp nem a bolygónk pusztult el, hanem a római birodalom, az általa teremtett civilizációval egyetemben.

Róma összeomlása és a mai idők jelei között – értem ezalatt a 19., 20. és a 21. századot is – eddig is számos párhuzamra hívták fel a figyelmet a filozófusok, szociológusok, pszichológusok, rámutatva arra az általános dekadenciára, amely törvényszerű módon sodorja el a mi civilizációnkat.

„Egy világ dőlt romba Symmachus körül, s én is bizonyos vagyok abban, hogy egy világ omlik össze körülöttem” – írta indoklásul Molnár Tamás filozófus, amikor negyedszázaddal ezelőtt hasonló módon vetette össze és elemezte a római korszakot a mai jelenségekkel az Én, Symmachus című művében.

A kérdés könyvtárnyi szakirodalma rengeteg nézőpontból keres analógiát és elemzi a múlt tanulságait. Viszont van egy tényező, amely mindenhol felmerül, mégpedig a tömegember jelensége. Az összes civilizációra ez jelenti a legnagyobb veszélyt: ahol a tömegember életérzése, életszemlélete táptalajra talál, ott vége van mindennek, ami emberi minőséget jelent, mert esetében nem egyszerű dekadenciáról van szó.

Káosz és összeomlás követi azoknak a társadalmaknak és civilizációknak a sorsát, ahol a tömegember „hatalomra” jut.

A különböző forradalmak kapcsán a tömegek, a tömegember történelmet formáló szerepe a 19. század végére mindenki számára egyértelművé vált. A szocializmus terjedő ideológiája valami olyan rémséget vetített előre a jövő égboltjára, amely egyre többeket sarkallt arra, hogy tudományos módszerekkel próbálják elemezni és megérteni azokat a folyamatokat, amelyek a tömeget, a tömegembert jellemzik. Ebben a kezdeményezésben úttörő szerepet vállalt a francia Gustave Le Bon szociálpszichológus, szociológus, antropológus. 1895-ben publikálta az akkor már egyéb munkái révén nemzetközi szinten is számontartott kutató A tömegek lélektana című könyvét, ami miatt a tömegpszichológia egyik megalapozójaként tartják számon.

A pszichológia kutatási módszerei alapján Gustave Le Bon elsőként tett fel és válaszolt meg olyan kérdéseket, amelyek ma sem veszítettek jelentőségükből. Vajon mi határozza meg a közvéleményt? Egyáltalán miként alakul ki a tömeg? Szuggesztiók segítségével hogyan lehet befolyásolni az embereket? Milyen szavakat, képeket és mondatokat kell használni ahhoz, hogy a tömegek a legnagyobb hazugságot is igazságnak gondolják? A manipulációkban milyen szerepe van a médiának, a tekintélynek? És még hosszan sorolhatnánk az érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket, amelyek 130 év után is kiemelten aktuálisak. Az elmúlt két év pedig különös apropót ad arra, hogy ezek ismét napirendre kerüljenek.

1895-ben Le Bon a tömegek tudatát megfertőző szocialista-kommunista eszméket tartotta a legveszélyesebbnek. Mint fogalmazott: ha a szocializmus diadalra jut, azért nagy árat fizet majd az emberiség. Majd diadalra jutott Németországban a nemzeti szocialista változata, keleten a szovjet kommunizmus, mindezeknek pedig a liberalizmus teremtette meg a feltételeit. Három totalitárius eszme, amely az emberi boldogságot és a szabadság eszméjét tűzte a zászlajára. Több mint 100 millió halott, mérhetetlen pusztulás a javakban és a lelkekben, felfoghatatlan deformáció az emberi tudatban – ez lett az eredmény. A tömeg hátán hatalomra jutott ideológia a földi poklot hozta el mindenki számára.

2030-ra egy új üdvtan megvalósulását ígérik a Világgazdasági Fórum (WEF) ideológusai.

A The Great Reset, azaz A nagy újraindítás jegyében teljesen átalakítják a gazdaságokat, a termékek és javak helyét átveszik a szolgáltatások. Semmilyen magántulajdona nem lesz senkinek és boldog lesz.

Ennek teremtette meg az alapjait a kovidizmus, amit a WEF által kinevelt országvezetők helytartókként vittek véghez. Mindent elértek, amit a globális gazdáik megköveteltek:

a nemzeti gazdaságokban a helyi kisvállalkozásokat kilátástalan helyzetbe hozták, a WEF szövetségeseit, a globális multikat megerősítették.

A járványügyi korlátozásokkal a magát magyar nemzeti konzervatív keresztény kormányzatnak tartó politikai alakulat 2022 márciusáig a szabadság minden formáját eltiporta, és egy olyan kísérleti génterápiás oltást kényszerített és erőltetett rá a társadalomra, amelynek a hatásai kiszámíthatatlanok, a szerződései titkosak, a klinikai vizsgálati eredményei nem kevés aggodalomra adnak okot.

Kevés helyen voltak olyan lelkesek a tömegek az önmaguk szabadságának korlátozásában, a kísérleti oltások beadatásában, mint Magyarországon. Megjelent az ideológiák feletti ideológia, ugyanazt képviselték a balliberális politikusok, mint a jobboldaliak, ugyanazt hangoztatta a balliberális média, mint a jobboldali.

Ezek az elmúlt száz évben soha semmiben nem értettek egyet, de abban igen, hogy a kovidizmust közösen szolgálják. És ez a furcsaság alig tűnt fel valakinek.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetett a nagy többséget ennyire manipulálni? Lássuk mit tudtak a közvélemény befolyásolásáról 1895-ben. Íme néhány idézet Gustave Le Bon könyvéből:

A szavak hatalma oly nagy, hogy elég egy jól megválasztott szóval jelölni a leggyűlöltebb dolgokat, hogy a tömegek elfogadják.

Hogy bizonyos vélemények olyan könnyen lesznek általánosakká, annak az az oka, hogy az emberek nagy része nem képes saját következtetései alapján ítéletet alkotni.

Midőn arról van szó, hogy eszméket, hiedelmeket belerögzítsünk a tömegek elméjébe – pl. modern, szociális elméleteket – a vezetők eljárása különböző. Erre szolgál főképpen ez a három biztos eljárás: az állítás, ismétlés és kell hozzá a lelki fogékonyság.

A puszta, egyszerű állítás minden következtetéstől és bizonyítástól mentes kell legyen, ez a legbiztosabb mód arra, hogy valamely gondolat a tömeg elméjét megragadja.

Az állításnak azonban csak akkor van igazi hatása, ha folyton ismétlik és lehetőleg ugyanazon kifejezésekkel. Napóleon mondta, hogy egyetlen komoly retorikai alakzat az ismétlés. Az állított dolog az ismétlés által annyira elfoglalja az elméket, hogy végül bebizonyított igazságnak tekintik.

A folyamatos ismétlés a képzett, tanult emberekre is hatással van, hát még a tömegekre. Ez a befolyás onnan ered, hogy az ismételt dolog a tudattalannak mélyen fekvő részeit teszi magáévá, s előkészíti tetteinek rugóit. Bizonyos idő múltán már nem tudjuk, hogy az ismételt állításnak mi az alapja, és határozottan hiszünk benne.

Mikor valamely állítást elégszer ismételtek, és a sulykolásban megvan az egybevágóság, képződik az, amit gondolatáramlatnak neveznek és a lelki fogékonyság által működésbe lép egy hatalmas mechanizmus. A tömegekben a gondolatok, érzelmek, emóciók, hiedelmek ragályos befolyást érnek el.

 Minél határozottabb a kijelentés, minél inkább meg van fosztva a bizonyosságnak és bizonyításnak látszatától, annál nagyobb a tekintélye.

Még rengeteg hasonló idézettel lehetne folytatni A tömegek lélektana című könyvből, de ízelítőnek csak ennyi. Emlékeznek a magyarokat pszichózisba ejtő manipulációs szavakra? A rádió, a televízió, az internet minden felületén ezt ismételték naponta megszámlálhatatlan módon: Az oltás működik! Az oltás véd! Az oltás életet ment! Az oltás a megoldás!

Látják? Elég egy jól megválasztott szóval jelölni a leggyűlöltebb dolgokat, hogy a tömegek elfogadják. Hiszen ki ne akarna életet menteni? Ki ne szeretné a megoldást választani? És hogy emellett egy olyan oltást adat be magának, amit manipuláció nélkül nem tenne, ez már kit érdekel? És vajon kinek az érdeke?

És a valóságban mi a helyzet? Működik az oltás? Nem működik! Véd az oltás? Nem véd? Életet ment? Nem ment! Az oltás a megoldás? Nem megoldás!

A szövegek sulykolásán kívül pedig mit láttattak? A „szakembereket”, a sok-sok Merkely Bélát, akiken fehér orvosi köpeny volt, azaz tekintélyt sugalltak. Aztán jött a segédhad, és már lényegtelen volt, hogy például Rusvai Miklós valójában állatorvos, Zacher Gábor toxikológus, Györfi Pál mentős, tehát semmi közük sincs a témához, de ők is fehér köpenyes virológusként lettek a tömegek tudatába beültetve.

Ezekhez csapódott aztán a sok-sok tekintélyes sportoló, művész, akiknek az arca ott szerepelt az oltási propaganda plakátjain: Nacsa Olivér, Bródy János, Bodrogi Gyula, Miklósa Erika, Csányi Sándor, Nagy Tímea, Détár Enikó, Csisztu Zsuzsa, Nagy Feró, Borbás Marcsi stb. stb. Ők aztán tényleg tudták, hogy miről van szó. Közben meg fogalmuk sem volt semmiről. Viszont a tömegek manipulációjához tökéletes arcok voltak. És miért is kellett ezeknek a „tekintélye”? Lássuk, 1895-ben hogyan látták ezt a kérdést.

Hogy az állítás, ismétlés és a vírusként terjesztett eszmék olyan nagy befolyást érnek el, nagyban hozzájárul az a titokzatos hatalom, amit tekintélynek neveznek.

A katonának uniformisban, a hivatalnoknak vörös talárban mindig van tekintélye.

A tekintély jellemzője, hogy megakadályozza, hogy a dolgokat olyanoknak lássuk, mint amilyenek valójában és megbénítja minden ítélőképességünket. A tömegeknek mindig, az egyéneknek igen gyakran minden témakörben szükségük van teljesen kész véleményekre. Ezeknek a nézeteknek sikere független az igazságtól vagy tévedéstől, amit tartalmaznak, egyedül tekintélyüktől függ.

 A vezetőnek engedelmeskedő tömeg csak a tekintélynek veti alá magát.

Tehát pusztán e két módszer, a sulykolás és a tekintély ereje, elképesztő tömegpszichózisra képes. Ennek hatására

emberek százmilliói raktak az arcuk elé olyan maszkot, amelynek káros hatásai biztosan vannak, de értelme nem nagyon. És miért? Mert felvette más is.

Az összes „nagy ember”, akit a média tekintélyként a tömegember tudatába ültetett. És a kőkeményen cenzúrázott fősodratú médiában a tömegek nem hallottak Luc Montaigner Nobel díjas virológusról, aki a kényszeroltások és a maszkviselés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Nem került be a hírekbe Robert W. Malone, a Covid-oltásokban alkalmazott mRNA technológia kifejlesztője, aki ezeknek a vakcináknak a kockázatairól beszélt. Egy szó sem esett az egyik legnagyobb tudományos tekintélyről, Judy Mikovitsról, aki a védőoltások általános veszélyeiről mutatott be tudományos bizonyítékokat A korrupció pestise című magyarul is megjelent könyvében. És még hosszan sorolhatnánk…

Gustav Le Bon a tömegember lélektanának számtalan jellemvonását elemezte. Kitért arra, hogy a társadalmi átalakulások nagy-nagy kataklizmával járnak, a régi rend megszűnését, felbomlását egy káosz előzi meg, ami mindig rettenetes következményekkel jár.

Ma már tudjuk, hogy az országokat, kormányokat befolyásoló titkosan működő szervezetek állnak minden ilyen ideológia mögött, és ezek határoztak meg mindent Gustave Le Bon korában is. Raffay Ernő Szabadkőművesek köztársaságai című könyve adatgazdag tényei pontosan rávilágítanak arra, hogy a 19. század végére, 20. század elejére a szabadkőművesség titkos páholyaiból szervezett országhódító tevékenységet siker koronázza. Franciaországtól Olaszországig szabadkőműves kormányok készítik elő a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Rövid időn belül, francia hatásra, Európa más országaiban is hozzákezdenek a szabadkőműves köztársaságok létrehozásához. Összeesküvéseiket puccsok, gyilkosságok, forradalmak kísérték, a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos jelszavai alatt megvalósult új világ a földi poklot testesítette meg és előrevetítette a bolsevizmus kegyetlenkedéseinek későbbi rémuralmát.

1908-tól megkezdődött a nyugat-európai szabadkőműves vezetők budapesti látogatásának sorozata. A hiteles levéltári források egyértelműen bizonyítják, hogy a vizitációk célzottak voltak, s arra irányultak, hogy hazánk legyen a következő európai láncszem, ahol eltörlik a keresztény nemzetállamot és királyságot. Kiderül, hogy a titkosan működő szabadkőművesség már a 19. és 20. század folyamán kormányokat megbuktató, merényleteket szervező, népek, nemzetek sorsát háborúkkal befolyásoló globális hálózatrendszer volt, a kommunizmus világuralmi törekvéseinek legfontosabb bázisaként funkcionált.

Azok a célok, amelyek egykoron a szabadkőművesség keretében bontakoztak ki, ma a The Great Reset ideológiáját jelentik. A WEF az emberei révén nálunk is a Nagy Újraindítás, az újkommunizmus céljai felé vezeti az országot. 2030-ra kellene eljutni abba az állapotba, amikor senkinek nem lesz semmije és mindenki boldog lesz. Az emberek és a vállalkozások kifosztása a magas energiaárak, az élelmiszerválság, a döbbenetesen magas infláció révén elkezdődött.

Most a tömegembert abba a helyzetbe kell hozni, hogy totálisan kiszolgáltassa magát. Fizessen mindig digitális eszközökkel, hogy nemsokára erre hivatkozva meg lehessen szüntetni az emberi szabadság utolsó bástyáját, a készpénzt.

Folyamatosan használjon digitális platformokat, hogy meg lehessen figyelni. Vásároljon mindig a globális multiknál, hogy majd egyéb alternatíva ne legyen még az élelem beszerzésre se, az érzékszervei pedig a különböző médiaplatformok legyenek. A The Great Reset ezzel indul neki a következő fázisnak azokkal a tömegekkel, akik az eszmerendszer legelső áldozatának vannak kiszemelve.

Igen, Kedves Olvasó, te, aki a bankkártyádat használod, multinál vásárolsz, digitális okoseszközökkel figyelteted magad, és az érzékszerved a média, te egy olyan tömegember vagy, aki a legminimálisabb összefüggések megértésére is képtelen. Ha ezek közül csak egy igaz rád, akkor is. Joggal néznek idiótának és joggal kommunikálnak úgy veled a médiákon keresztül, mint egy szellemi fogyatékossal. Mert nincs is igényed másra. Lusta vagy változtatni az életeden, mert kényelmesebb rabszolgának lenni, akinek nem kell gondolkodnia. Minden tetteddel és mulasztásoddal börtönrácsot vonsz magad, gyermekeid és unokáid jövője köré, akik nem is sejtik, mi vár rájuk a te tétlenséged miatt.

Most tehát újabb és újabb, a tudatot befolyásoló manipulációk jönnek, a Great Reset kivitelezői jól tudják, amit Le Bone is megírt:

de ne felejtsük el, hogyha a tömegek mai hatalma folytán csak egyetlen vélemény is elég tekintélyre tud szert tenni, hogy érvényesüljön, ennek olyan zsarnoki hatalma lesz majd, hogy csakhamar minden meghajol előtte és a szabad véleménynyilvánítás korának jó hosszú időre vége lesz.

A jövő elkezdődött, és hogy milyen módszerekkel akarják a tömegemberrel kiviteleztetni, annak nagy része benne van Gustave Le Bon 1895-ben megírt könyvében.

Üdvözlet az ébredőknek! Együttérzés az alvókkal!

(Az írás Gustave Le Bon, A tömegek lélektana című könyvének előszavában jelent meg.)

További híreink

A szégyen napja – 18 éves a balliberális hazaárulás

Faragó Dániel

A hangos kisebbség akarata érvényesült – német lapok szerint csak két játékos szeretett volna politizálni Katarban

Faragó Dániel

Végstádium – tizenötszörösére ugrott a fodrászüzlet rezsije egyetlen hónap alatt

Faragó Dániel

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben