Azt már megszokhattuk, hogy az antifasiszták évről évre képesek alulmúlni még saját magukat is, ami valahol elismerésre méltó teljesítmény, hiszen a színvonal már eddig is olyan mélyen volt, hogy azt tényleg kihívás még lejjebb tornázni. Gyebnár Dávid véleménycikke.
Február hónap minden évben igen mozgalmas, hiszen ilyenkor a nemzeti oldal a hőseire, mártírjaira, illetve az ártatlan áldozatokra emlékezik, rendszerint méltóságteljesen, fegyelmezetten, ahogyan az elvárható minden magára valamit is adó embertől. Ilyenkor persze az antifasiszták is előbújnak, hogy a hatóságok védelmében minősíthetetlen hangnemben ordibáljanak, miután kifütyülték a nemzeti himnuszokat. Aztán az éj leple alatt, mikor már biztosan nincs egyetlen megemlékező se a környéken, hadisírokat rongáljanak.
Magyar és német katonák sírjait gyalázta meg az Antifa (+KÉPEK)
Az álértelmiségiek pedig a szélsőliberális portálokon fröcsögik ki évezredes gyűlöletüket olyan stílusban, melynél csak a cikk alatti kommentkommandó süllyed mélyebbre.
Aki civil áldozatokra emlékezik, az „szélsőjobboldali”
A Kitörés napját tán még ki se heverték a szegény antifasiszták, mikor is jön Drezda bombázásának évfordulója. A hazafiak által megrendezett méltóságteljes emlékezést minden évben az antifasiszta csürhe kíséri, olyan transzparensekkel, melyek egyrészt az amerikai terrorbombázásokat éltetik, másrészt azok megismétlését követelik.
Gondolom, „Bomber Harris” akkor jöjjön, amikor antifasisztáink már hazamentek…
Idén az „Antifasiszta Egységfront” egyik arca a szélsőliberális Anne Herpertz volt, aki a Kalózpárt helyi megválasztott politikusa. Elvileg a kalózpártok Európa-szerte azzal a céllal jöttek létre, hogy az internet szabadságának, a szabad torrentezés és szabad letöltések stb. kikövetelői legyenek. Nyugaton ezekért ugyanis komoly pénzbírság, de akár börtön is járhat. Az álarc mögött azonban ugyanazok állnak, mint a hazai viccpártnak álcázott Kétfarkú Kutyapárt: szélsőliberális, antifasiszta csürhe.
Nem véletlen, hogy Herpertz se a szabadságért, hanem a cenzúráért és elnyomásért harcol. S Drezdában is ott visított a tömegben, hogy „Nácik, haza!”. Ő volt az is, aki a „Szövetség a Forradalom Ellen” nevű antifasiszta szervezet szóvivőjeként elpanaszolta az erre mindig érzékeny médiának, hogy a teljesen jogellenes blokádjaikat a rendőrség feloszlatta. Volt, aki még a térdét is lehorzsolta, és ez felháborító, meg egyébként is nagyon fáj neki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Történelemhamisításba átcsapott gyalázkodás
Önmagában ennek még nem lenne hírértéke, hiszen, ahogy említettem, az antifasiszták és liberálisok csupán azt adják évről évre, ami a lényegük. Frusztráció, gyűlölet, nemzetellenesség. Ennyit tudnak. Ami miatt mégis írni kell az eseményről, az a 24.hu-n megjelent cikk, mely előbb – a kötelező „szélsőjobbosozással” – beszámol a rendezvényről, arra hegyezve a hangsúlyt, hogy a megemlékezésre csehek és magyarok is érkeztek, majd kissé keserűen megemlítik, hogy már több mint 1200 megemlékező jelent meg, ami elismerésre méltó a megszállt Németországban.
Majd a szerző szabályos történelemhamisításba megy át annak érdekében, hogy az angolszász légiterroristákat mosdassa. Mint fogalmaz: „Drezdát brit és amerikai bombák semmisítették meg 1945. február 13-án és az azt követő napokban. A történészek kutatása szerint akár 25 000 ember veszthette életét. A jobboldali szélsőségesek ezt a szövetségesek háborús bűnének tekintik.”
Kezdjük azzal, hogy még az erősen elfogult, szélsőliberális cenzorok által felügyelt Wikipédia is így ír: az áldozatok pontos száma nem ismert, a legtöbb hivatalos kutatás 135 000 és 200 000 körülire teszi. Mintha egy nulla lemaradt volna, kedves 24.hu. Aki szerint ennek nincs tétje, az próbálja meg egy másik esemény kapcsán azt mondani, hogy nem 6 millió, hanem 600 ezer. 3 év börtönt kap érte, gyorsított eljárásban!
Mi történt Drezdával?
Az is aranyos a 24.hu szerzője részéről, hogy szerinte csak a „jobboldali szélsőségesek” tekintik háborús bűnnek Drezda elpusztítását. Mert mi is történt pontosan? 1945. február 13–15. között a szövetségesek négy támadáshullámot zúdítottak Drezda városára.
Ez volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, mely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta.
A terrorbombázásnak a lakosság szervezett megsemmisítésén és a szövetségesek bosszúvágyának kiélésén kívül semmilyen célja sem volt. Drezda városa nem rendelkezett hadászati szempontból jelentős célpontokkal, ráadásul 1945. február közepén már küszöbön állt a Nagynémet Birodalom összeomlása. Ez azonban nem gátolta meg az angol-amerikai döntéshozókat, hogy elrendeljék a támadást.
Bár a foszfor használatát évtizedekig tagadták a szövetségesek, ma már tudható, hogy legalább 650 000 gyújtóbombát szórtak a városra.
A támadás hadászati szempontból teljesen értelmetlennek minősíthető, mivel német haderő alig volt jelen, a vasúti pályát pedig hamar helyreállították. Stratégiailag szintén haszontalan volt, hiszen a lakosság remélt lázadása elmaradt, ugyanis annak jelentős része élve elégett, a maradék meg fedezékbe húzódott. A történelmi várost viszont teljesen elpusztította. Sok helyen megszűntek az utcák, csak onnan lehetett felismerni őket, hogy ott alacsonyabb volt a törmelékhalom. Halottak feküdtek mindenhol, a járványveszély miatt nyílt tereken égették el az elhunytakat, de a romok alatt még évtizedekkel később is találtak mumifikálódott testeket.
A szövetségesek barbarizmusát Tarján M. Tamás a következőképp foglalta össze:
„Drezda tragédiájáról tehát elmondhatjuk, hogy az antifasiszta szövetségesek háborús ténykedésének szégyenfoltja lett, hiszen megalapozott a gyanú, hogy a támadás legfőbb motivációja a megtorlás, a civilek között okozott lehető legnagyobb mértékű pusztítás volt.”
Noha a győztesek előszeretettel hivatkoztak az „igazságra” és a „bűnösök megbüntetésére” a nürnbergi perek során, valahogyan a terrorbombázások elrendelői és végrehajtói elkerülték a felelősségre vonást. Sőt, az atombomba ledobóit hősként ünnepelték és számos kitüntetést kaptak.
Gyebnár Dávid
“A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
