Baloldali fordulat a Magyarságkutató Intézetben – Az abszurd vádak cáfolatai

Az elmúlt 50 év során különböző tudományos munkahelyeken dolgoztam: egyetemeken és kutatóintézetekben, mind a kommunista világban, mind pedig a jelenlegi liberális „demokráciában”. Ha összehasonlítom azt a tömérdek kollégát, akiket ezekben az intézményekben megismertem, meg kell állapítanom, hogy ennyi jellemtelen, képzetlen, viszont rosszindulatú vezetővel még soha sehol nem találkoztam, mint a Magyarságkutató Intézetben.

A Magyarságkutató Intézet működésére vonatkozó, talán legfontosabb megállapításom az, hogy ilyen formában és ilyen vezetői személyi összetétellel nem szabad tudományos intézményt működtetni. Az alapvető, legfontosabb megtapasztalt bűnök, sőt hibák közül itt a bevezető mondatokban csak az alábbiakat említem: 

szakmai hozzá nem értés; hatalommal való visszaélés; a költségvetési pénzek felelőtlen kezelése; a fiatal kutatók szakmai előmenetelének tudatos akadályozása, valamint az oly sok helyen előforduló emberi bűnök: jellemtelenség, gátlástalan erkölcstelenség és egyebek.

Tények és vádaskodások

Miután a Magyar Jelen című online felületen megjelent egy cikk, amelyben csupán a Magyarságkutató Intézetben kialakult visszaélések töredékét mutatták be, a kormánypárti sajtó két orgánumában, a Magyar Nemzet nevű kormánylapban és a Magyar Demokrata nevű kormánypárti hetilapban – előbbiben Kásler Miklós névaláírással – válasznak szánt, terjedelmes irományok jelentek meg. A különböző állítások közül cikksorozatom első részében azokkal az „állításokkal” foglalkozom, amelyekben személyemet, és feleségem, Raffay Andrea személyét támadták. Történt ez annak ellenére, hogy a Magyar Jelen cikkét előzetesen egyikünk sem ismerte, csak a megjelenés után olvastuk. Ráadásul a Magyar Jelen cikkének több állításával, amelyek a Kásler előtti időszakra vonatkoztak, nem is értettünk egyet, a cikk nem teljesen a mi véleményünket tükrözi.

Ami a Magyar Demokratában megjelent interjú vádjait illeti, ezek a következők: a két érintett személy (Raffay Ernő, Raffay Andrea) az adott időszakban nem végeztek szakmai munkát, ráadásul horribile dictu egy családot alkotnak. Azt is vádként hozták elő, hogy Raffay Andrea nem rendelkezik PhD címmel.

A vádak cáfolata

A legfontosabbnak tűnő vádnak a munkavégzés hiánya látszik. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján ez egy ócska hazugság, amelyet a két célszemély lejáratása céljából találtak ki, bizonyára arra gondolva, hogy a Magyar Nemzet és a Demokrata olvasói úgysem tudják ellenőrizni a tényeket. A tények azonban a következők:

Kásler Miklós főigazgató 2024. július 2-án az intézmény dolgozói számára főigazgatói utasítást bocsátott ki, amelynek a címe: Munkaköri leírás 1. számú kiegészítése. E rendelkezés 2. pontja szerint a kutató köteles:

1. évente legalább 2, kutatóközpontjának megfelelő tudományterületen, a Magyar Tudományos Akadémia minősítése szerinti, „A” kategóriás vagy azzal egyenértékű, ill. annál magasabb nemzetközi minősítésű szakcikk-közlemény megjelentetésére;
2. valamint évente választása szerint vagy az Intézet Intézeti Évkönyvében, vagy annak bármely szaktanulmány-kötetében egy tanulmány, vagy amennyiben elindításra kerül, úgy Intézeti Kutatóközponti könyvsorozat kötetében, vagy külső kiadónál megjelenő tanulmánykötetben egy könyvfejezet vagy szaktanulmány megjelentetésére;
3. amennyiben tudományterületén értelmezhető egy forráskutatás vagy forráspublikáció megjelentetésére;
4. egy recenzió publikálására az adott tudományterület folyamatos nyomon követése és az Intézet beágyazottsága érdekében,
5. az a-d) pontokban foglalt közlemények indokolt esetben kettő naptári év átlagában kiválthatók egy monográfia megjelentetésével; (…)

Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben Raffay Andrea ezekben a hónapokban egy monográfián, ráadásul nagymonográfián dolgozott, abban az esetben a kutató legszorosabb és legteljesebb mértékben teljesítette tudományos kutatási feladatait, azaz a monográfiával kiváltotta egyéb feladatait. Ennek bizonyítására idézem a Trianon Munkacsoport vezetőjének (Raffay Ernő) egyik jelentéséből azt a mondatot, amely éppen e témában keletkezett, már 2023. október végén. 

A jelentést az MKI koncepciókat feltérképező bizottságának vezetője, Simon Szilárd kapta: „Raffay Andrea kutatási tervei 2024. A „Halálraszánt, kivételes virág” című életrajzi nagymonográfia (Csinszka életrajz) új, bővített és átalakított kiadásának megírása. Ez több hónapos kutatási tevékenységet jelent a levéltárakban és kézirattárakban (MTA, OSZK stb.), valamint az azóta megjelent új tudományos kutatási eredmények, forrásközlések és publikációk beépítését jelenti. Ez a kutató 2024. évre szánt legfontosabb szakmai feladata.”

Ezenkívül 2024-re a kutató tervezett volna rádió, televízió, nyomtatott és online felületeken történő megjelenést, valamint tudományos és ismeretterjesztő előadásokat a Csinszka- és Szendrey Júlia monográfiák témakörében. (A Simon Szilárdnak elküldött e-mail jelentés dátuma: 2023. október 27. 10:56)

Summa summarum: az itt röviden közölt dokumentumok szerint Raffay Andrea kutató a főigazgatói rendelet e) pontját tökéletesen megvalósítva, a Magyarságkutató Intézet érdekeinek megfelelően, fontos és komoly szaktudományos munkát végzett. Ebből pedig az következik, hogy Kásler Miklós cikkében és interjújában megjelent állítás nem felel meg a tényeknek.

A vádaskodók hazugságai az MTMT-vel kapcsolatban

A Kásler-cikk és -interjú következő lejáratú célú ferdítése szerint Raffay Andreának „2022 és 2024 között” az MTMT alapján nincs az intézményhez köthető tudományos munkája. A valóság, az MTMT adatbázisa alapján ezzel szemben az, hogy Raffay Andrea 2024 őszén 3 darab évfordulós írást adott le az intézetnek, melyek az MTMT oldalán a szerző egyéb publikációi között fel vannak tüntetve, és az MKI honlapján és közösségi oldalain is megjelentek. Ezek az írások a következők:

1. „szakaszszon bimbóban a halál / Hogy ne virágozzál”

(Alcím nélkül jelent meg, az írás Szendrey Mária halálának 158. évfordulójára készült)

Megjelent: 2024. szeptember 10.

2. „Kötöttséget csak egyetlen örökségemhez tudok, és ez az anyanyelvem”

(Alcím nélkül jelent meg, a címet nem Raffay Andrea adta, az írás Ignácz Rózsa halálának 45. évfordulójára készült)

Megjelent: 2024. szeptember 25.

3. Csinszka halálának 90. évfordulójára

Megjelent: 2024. október 24.

Raffay Andrea Szendrey Máriáról és Boncza Bertáról szóló írását az MKI illetékes munkatársai még hajlandók voltak viszonylag teljes terjedelmükben közölni. A „viszonylag” megfogalmazás arra vonatkozik, hogy amikor egyik évfordulós írásához a szerző egy, a Csinszkáról szóló életrajzi nagymonográfiájáról annak megjelenésekor készült rádióinterjúját mellékelte az intézetnek közlésre, semmilyen felületükre nem tették fel, és nem is válaszoltak az ezt a küldeményt tartalmazó levélre. Továbbá a harmadik elküldött, terjedelmes, bőségesen lábjegyzetelt tanulmányt kizárólag kb. tizedére (!) csökkentésével, jelentős megrövidítésével voltak hajlandók közölni, ezzel a tanulmány szakmai színvonalát jelentősen lecsökkentve.

Mindez azt jelenti, hogy már ekkor érzékelhető volt az MKI bizonyos vezetői részéről mind a nemzetben gondolkodó kutatók, mind a nemzeti témák visszaszorításának szándéka. 

E tények azt is jelentik továbbá, hogy Raffay Andreának adott időszakban nemhogy nem volt az intézethez köthető tudományos munkája, ellenkezőleg, szaktanulmányaival éppen az intézmény profilját szerette volna gyarapítani, azonban ezt (egyébként a kezdetektől fogva, de erről később) egyre erőteljesebben meggátolták. Tehát, amikor Kásler azt állítja, hogy Raffay Andreának az MTMT szerint nincs az intézethez köthető írása az utóbbi időkből, egyértelműen téved, s megtéveszti az olvasókat.

Megjegyzendő, hogy az akadályoztatás nem Kásler főigazgató idején kezdődött, hanem csak folytatódott. Erre a legjobb példa az, hogy 2020-ban Raffay Andrea a sok évfordulós írása egyikeként (amelyek megtalálhatók az intézet honlapján és egy részük a Magyar Nemzet online-on is) írt egy, Gömbös Gyula miniszterelnökre emlékező, mérsékelt hangvételű írást, amelyet a Történeti Kutatóközpont akkori igazgatója, egyben az MKI akkori tudományos főigazgató helyettese nem engedett megjelenni sem az MKI oldalain, sem a Magyar Nemzet napilapban. 

Kérdésre válaszul e személy azt állította, hogy a „felsőbbség” nem engedi azt, hogy Gömbös Gyula miniszterelnökről bármi is megjelenjen. Itt csak annyit, hogy az ideológiai jellegű cenzúra ilyen durva formájával legutóbb a kommunizmus idején találkoztam.

Minden kutatóintézet életében fontos esemény a tudományos konferenciák rendezése, amelyeken a munkatársak bemutathatják legújabb kutatásaikat. Még a Horváth-Lugossy–Vizi páros idejében történt, hogy Raffay Andrea javaslatot tett egy konferencia megrendezésére, amelyen a magyar szépirodalomban szereplő női szerzők életművét föltérképező előadásokra került volna sor. Azonban Vizi László „tudományos” főigazgató helyettes, akinek nem sok haja szála hullott ki a tudományért, elodázó viselkedéssel végül „sikeresen” gátolta meg e konferencia megrendezését. Ez azzal áll összefüggésben, hogy e személy csak olyan konferenciákat engedélyezett, amelyeken a magyarországi tudományosság kimondottan baloldali szemléletű előadói tartottak – általában nemzet- és keresztényellenes fölfogást mutató előadásokat. 

Arra is volt példa, hogy egy ismert szegedi kommunista, korábban MSZP-s országgyűlési képviselő olyan szélsőségesen balos előadást tartott, hogy amikor a konferenciát föltették az internetre, Horváth-Lugossy főigazgató utasítására e személy előadását kihagyták, holott az elhangzott a konferencián. A Kásler Miklós előtti MKI-vezetés úgy akarta beilleszteni az Intézetet a tudományos közéletbe, hogy kimondottan támogatta balos és magyarellenes előadók meghívását – márpedig Raffay Andreától ezt hiába várták volna. 

Az ekkori intézetvezetés idején az is előfordult, hogy Raffay Andrea báró Orczy Emma írónőről írt tanulmányát nem akarták közölni az MKI évkönyvében, amit úgy oldottak meg, hogy ismeretlen személlyel, aki ráadásul nem is szakmabeli (!), fanyalgó, viszont rosszindulatú kritikát írattak. Ne legyen kétségünk arról, hogy e mögött az áll, hogy a szerző tanulmányában nagyra becsülte Orczy Emma Vörös Pimpernel című világhírű regényének fő mondanivalóját, amely szerint a nagy francia szabadkőműves forradalom idején angol konzervatív, arisztokrata hazafiak hősies küzdelmet folytattak Párizsban, a jakobinus diktatúra „szabadság–egyenlőség–testvériség” jelszavaival fedett gyilkos vérözöne ellen… 

A helyzet odáig fajult, hogy Raffay Andrea és jómagam az MKI olyan konferenciáiról, ahol szakágunk szerint tarthattunk volna előadásokat – az internetről, utólag értesültünk. 

Ez természetesen fölveti az intézmény szakmai vezetésével kapcsolatos legsúlyosabb kérdéseket, elsősorban a szólás- és tudományos szabadság megakadályozásának kérdéseit. Csak egy példa: az MKI Trianonnal kapcsolatban kiadott köteteihez (tizenegy könyvről van szó) tőlem csak az elsőhöz kértek tanulmányt, a következő tízbe már nem.

Természetesen ezeket az ideológiai és szakmai hibákat több alkalommal jeleztem Kásler Miklós miniszternek négyszemközt a minisztériumban, aki minden alkalommal elmondta nekem Horváth-Lugossy főigazgatóval szembeni lesújtó kritikáját, azonban nem történt érdemi beavatkozás a magyarok érdekében az MKI-ban.

A kásleri „bölcs és megalapozott” vádak egyike szerint e cikk szerzője (Raffay Ernő) sem végzett olyan tudományos tevékenységet, amely az MKI tudományos témakörei közé illeszkedett volna. Ezt a vádat nehéz nevető- egyben sírógörcs nélkül értelmezni, ugyanis a Magyarságkutató Intézet megalakulása, 2019 januárja óta több ezer nyomtatott oldalnyi tudományos monográfiám jelent meg, és úgyszintén többezer oldalnyi szakmonográfiám áll a kiadónál kézirat formájában, közvetlenül a megjelenés előtt. Csak megjegyzem, hogy Kásler miniszter úr kivétel nélkül minden megjelent könyvemből dedikált példányt kapott tőlem, ahogy egyébként feleségemtől, Raffay Andreától is megkapta könyvei egy-egy példányát.

Ami a saját dedikált könyveimet illeti, javaslom főigazgató úrnak, hogy mindegyiket adja el az antikváriumban, dedikálva sokkal többet adnak érte.

Hamis vádak a PhD kapcsán

Visszatérve Raffay Andrea tudományos tevékenységére, az a vád érte, hogy még nincs PhD címe. Ha a vádaskodók ismernék a Magyarságkutató Intézet hivatalos dokumentumait, akkor látnák azt a jelentést, melyben e kutató 2029-re tervezi megírni a PhD disszertációját.

Raffay Andrea 2024. szeptember 3-i e-mailjében válaszolt a Trianon Munkacsoport vezetőjének, Köő Artúrnak, megküldve számára a „Humánkompetencia felmérő lap 2024 MKI” című, kitöltött hivatalos iratot, amelynek egyik táblázata ezt a címet viseli: „Tudományos fokozat(ok) felsorolása (amennyiben nincs a beiratkozás tervezett időpontja vagy a megszerzés tervezett dátuma”. Itt ez szerepel: „Terv: 2029 PhD”. (Az e-mail elküldésének pontos dátuma: 2024. szeptember 3. 15:47)

Mindez azt bizonyítja, hogy Raffay Andrea beillesztette tudományos tevékenysége sorába a PhD megszerzését. Ez kivétel nélkül minden fiatal, kezdő kutatónál így történik – feltételezésem szerint PhD Kásler doktor, professzor sem doktori disszertáció megvédésével méltóztatott megszületni, hanem Ő is végig járta a tudomány rögös útjait… Reménylem, soha nem találkozott olyan rosszindulatú, ócska főnökkel, aki nem segítette, hanem legyalázta és felelősségre vonta Őt az országos sajtóban.

Itt jegyzem meg, hogy végtelenül inkorrektnek és jellemtelennek tartom azt, hogy egy volt miniszter, az MKI főigazgatója, munkáltatója, mint politikai és intézetvezetői hatalmasság, az országos sajtóban támadjon meg egy kezdő kutatót. Ez a méltánytalanság példátlan a magyar tudományos életben, akár az egyetemeket, akár a kutatóintézeteket nézzük. Ahogyan tudományos intézetekben korrekt vezetők részéről szokás, Kásler Miklósnak jogában állt, sőt főigazgatói feladata lett volna bármelyik kollégával elbeszélgetni a tudományos előmeneteléről, így ezt Raffay Andreával is lett volna alkalma bármikor megtenni, például a Trianon Munkacsoport 2023. szeptemberi alakuló ülésén, amire a főigazgató dolgozószobájában került sor. Bizony-bizony civilizált vezetésű intézményekben az esetleges problémákat a fiatal kollégákkal meg szokás beszélni, és nem az országos kormánysajtó hasábjain gyalázkodni.

Az MKI különböző tudományos diszciplínákban dolgozó kutatóinak tekintélyes része ilyen és hasonló ügyek miatt mélységesen csalódott a főigazgatóban. Az ezzel kapcsolatos jelzős szerkezetek leírásától megkímélem e dolgozat olvasóit. Példákat is lehetne arra fölhozni, hogy a főigazgató milyen megengedhetetlen stílusban beszélt egyes igazgatókkal, akik az Intézetben a saját tudományterületük egyébként országosan elismert vezetői voltak. Ez volt az egyik oka annak, hogy egy idő után egyes vezetők, amikor már nem akarták/tudták elviselni ezt a stílust, elhagyták a Magyarságkutató Intézetet.

A család fogalmának értelmezése Kásler Miklós szerint

Az önmagát hívő katolikusnak mondó főigazgató azt nyilatkozza a Demokrata mikrofonállványának, hogy abból a célból vitte az MKI-ba a B. Szabó János nevű baloldali személyt, hogy ez utóbbi megszüntesse a családi összefüggéseket, nevezetesen azt, hogy Raffay Ernő és a felesége is a Magyarságkutató Intézetben dolgozzon. Ezen őszintén meglepődött mindenki, magam is, ugyanis Kásler főigazgató engem négyszemközt megkérdezett e személy odavitele előtt arról, hogy mi a véleményem róla. Azt mondtam, hogy nincs véleményem, mivel ezt a nevet addig a napig nem hallottam. Ha Kásler ilyen „családi” szempontból hozta volna az MKI-ba ezt az embert, nyilván engem meg sem kérdezett volna. Ráadásul a munkáltató a főigazgató, kizárólag ő tud változtatni a személyi állományon. Apropó család és személyi állomány: tessék mondani, a Szakály-családdal ezek után mi a helyzet? Ugyanis Szakály Sándor az MKI tudományos tanácsadó testületének a tagja, éppen úgy, mint jómagam voltam, a felesége pedig az MKI ún. ellenőre, szabályos szerződéssel. Őrájuk is vonatkozik a kásleri „családtalanítás”?

Arról nem is beszélve, hogy kb. órákon át tudnám sorolni például azokat az iskolaigazgatókat, akiknek a férje/felesége ugyanabban az iskolában dolgozik. Úgyszintén órákon át tudnám sorolni azokat a politikusokat, akiknek a felesége/férje olyan intézményben dolgozik (természetesen vezetői állásban, hihetetlenül magas fizetésért), ahol szintén ugyanabból a költségvetési pénzből adják a havi juttatást.

Summa summárum: a mondvacsinált családi ügy kapcsán azt javaslom az MKI főigazgatójának, hogy beszélgessen el azzal a személlyel, aki javasolta számára e téma fölvetését. Ha „nem emlékszik” a tanácsadó nevére, én szívesen emlékeztetem őt a nyilvánosság előtt.

Mi alapján adják a fizetést a Magyarságkutatóban?

Az állami, költségvetési pénzből fönntartott intézményekben adott szabályok szerint kapják a fizetésüket az alkalmazottak. Kivéve a Magyarságkutató Intézetet, itt ugyanis a „csókosok”, azaz a vezetőkkel jó kapcsolatban álló alkalmazottak jóval az átlagbér fölötti, a többiek jóval az átlagbér alatti pénzösszeget kapnak. Nem is beszélve az „egyéb” juttatásokról…

A Privátbankár.hu internetes felület 2024. október 11-i cikke ezt írja a Magyarságkutató Intézet költségvetéséről: „Az MKI 2023. évi költségvetési kiadásának eredeti előirányzata 1 milliárd forint volt, amely a módosítások következtében végül 1,4 milliárd forintnál állt meg (ami a 17,6 százalékos éves átlagos inflációt több mint kétszeresen meghaladó növekedés – a szerk.) – derül ki a kormány zárszámadásából. Igaz, ez mégiscsak kevesebb, mint 2022-ben, amikor 2,2 milliárdra rúgott a felhasznált végösszeg."

A Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Mfor cikke arról is ír, hogy: „Az intézet a személyi juttatásoknál sem spórolt. 690 milliós büdzsét tervezett 2023-ra, ehhez képest végül 890,7 millió forint lett (plusz 116,9 millió járulék) – pedig a létszám a tervezett 101 fősre duzzasztás helyett egy év alatt 86 főről 82-re csökkent. A növekedést azzal magyarázzák, hogy az intézetben 9 fő garantált bérminimumát felemelték.” (Dőlt betűs kiemelés: R. E.)

Nos, az MKI bizonyos pénzügyeiről és az ezzel kapcsolatos égbekiáltó erkölcstelenségekről sok mindent lehetne írni, itt most csak a havi munkabérek kapcsán állapítom meg, hogy valóban óriási aránytalanságot hoztak létre az MKI legfelsőbb vezetői az évek során. A Kásler-érában például az intézet kutatási profiljaiba vágóan semmiféle szakképzettséggel és hozzáértéssel nem rendelkező egyik főigazgató-helyettes (!) havi fizetése megközelítette a bruttó kétmillió forintot, miközben a csak szóban létrehozott Trianon Kutatócsoport tagjainak fizetése havi bruttó 400, 450 ezer, egy esetben 600 és 660 ezer forintot tett ki. A magam fizetése bruttó 400 000, nettó 340 000 forint, Raffay Andreáé bruttó 400, nettó 266 000 forint volt. Utóbbi kutató több szakmonográfiát publikált, ezek címe megnézhető a legnagyobb könyvtárak katalógusában. 

Egy kolléga, akinek több, mint 20 szakkönyv, könyvrészlet és számos tanulmány adja a magas szintű teljesítményét, mindössze nettó 230 ezer forintot keresett.

Megismerve e helyzetet, azzal a kéréssel fordultam Kásler főigazgatóhoz, hogy segítsen e nagy különbségek néminemű kiegyenlítésében. Különböző belső tárgyalásokon mind a főigazgatótól, mind tudományos helyettesétől, mind a gazdasági igazgatótól konkrét, adott hónapi kezdettel megszabott ígéreteket kaptam. „Természetesen” soha, senki nem kapott abban az időben fizetésemelést, hiszen másra kellett a pénz. Mire? Tisztelettel kérdezem az MKI főigazgatóját, hogy miután átvette a vezetést, például 2023 év végén a vezetők szétosztottak-e maguk között több tízmillió forintot? Miközben az egyszerű munkatársak csak a törvényben előírt szolgálati juttatást kapták.

Biztos híreim szerint a minisztérium egy idő után vizsgálatokat rendelt el, amelyekben megállapították, hogy a sajtórészleg létszáma drasztikusan megnőtt, a kutatókat pedig elkezdték eltávolítani, népnyelven szólva kirúgni. (Ilyen, rendkívül megalázó körülmények között zajló kirúgásokkal szintén meg lehetne ismertetni a nyilvánosságot.) Az egyik szerdai vezetői értekezleten Kásler főigazgató azt mondta, hogy csak a sajtósok és egyéb adminisztratív munkatársak közül bocsátottak el embereket – miközben a legjobb szakember kollégákat kirúgták, esetleg elüldözték az intézményből.

A Privátbankár.hu így zárja idézett cikkét: „Így már átlagosan nem kevesebb, mint bruttó 905 ezer forintot keresnek havonta az itt dolgozók. Ez már közelít ahhoz az 1 milliós átlagbérhez, amit Orbán Viktor ígért be 2–3 év múlva.” Íme, az isteni csoda: a Magyarságkutató Intézetben évekkel előbb tudták, hogy milyen tervei vannak a miniszterelnöknek.

Tisztelettel kérem Hankó Balázs miniszter urat, hogy az említett vizsgálati jelentéseket, amelyeket a tárca – „érthető” okoknál fogva – nem hozott nyilvánosságra, szíveskedjen rendelkezésemre bocsátani, abból a célból, hogy ezeket megfelelő elemzéssel és kommentárokkal ellátva nyilvánosságra hozhassam, elvégre a Magyar Nemzet és a Demokrata olvasói is megismerhetik néha a kendőzetlen igazságot.

Végül egy (ugyan nem utolsó) kérdés a főigazgatóhoz: egyes, közutálatnak örvendő munkatársak eltávolítása, de facto kimentése egy bizonyos onkológiai alapítványba, nincs-e összefüggésben a minisztériumi vizsgálatok eredményeivel?

 A következő kérdés: Kásler főigazgató miért nem ezekre a sötét ügyekre ad választ a „Magyar" Nemzet és a „Magyar” Demokrata hasábjain, hiszen ezek fontosabb és sokkal fajsúlyosabb kérdések, mint Raffay Andrea doktorijának megléte vagy hiánya.

Erkölcsi javaslatok néhány erkölcs- és jóízlés nélküli személynek

2024. június 15-i dátummal hagytam ott a Magyarságkutató Intézetet. Az ezt követő hónapokban legalább három vezetőnek elmondtam, hogy nem tartozik a céljaim közé cikkek írása az MKI viselt dolgairól – kivéve azt a nem kívánt esetet, ha a még bizonyos ideig az MKI-ban dolgozó Raffay Andreát bármi néven nevezhető támadás éri. Nos, ez sajnos bekövetkezett, a fönt említett Magyar Nemzet-cikkel és a Demokrata-interjúval, ráadásul magától a főigazgatótól. Ettől kezdve a mindenkit megillető jogos önvédelem állapota lépett életbe. Valószínű, hogy egyes gyenge jellemű emberek arra játszottak, hogy a köztem és a főigazgató között meglévő viszonylag jó és tisztelettudó viszonyt tönkre tegyék. Ezt tudnia kellett volna Kásler Miklósnak is, aki ennek ellenére, vagy éppen e célból az országos sajtó nyilvánosságában támadta meg Raffay Andreát. 

Engem tessék támadni Miniszter Úr, ne a legvédtelenebbet, aki soha, senkinek nem ártott!!! Tekintettel arra, hogy az ehhez az aljassághoz a nevét adó Kásler Miklóst terheli a teljes felelősség, most már csak egy nyilvános bocsánatkérés lenne a legkevesebb a főigazgatótól…

A második üzenetem pedig a Magyar Nemzet és a Magyar Demokrata főszerkesztőinek szól. Elvártam volna, hogy miután családomat összpontosított lejáratókampány-szerű támadás éri, a legalapvetőbb sajtóetika szerint, legalább a megjelenés után fölajánlják a válaszadás lehetőségét. Ezt nem tették, emiatt ezek a sajtóvezetők előttem elveszítették mind emberi, mind újságírói, mind vezetői hitelességüket. Bencsik András főszerkesztő úrnak azt javaslom, hetilapjának címét változtassa Magyar Antidemokratává, a Magyar Nemzetét pedig változtassák mondjuk Szabad Néppé.

Raffay Ernő

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kép forrása: FB/Magyarságkutató Intézet