A nagy népességcsere mint „összeesküvés-elmélet”

A fehér fajvédelem úttörői már idejekorán hangot adtak a fehérek demográfiai jövőjével kapcsolatos aggodalmaiknak. Gazdag István véleménycikke.

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

„Az újonnan érkező népességben még a nagycsalád a szabály, és az eredmény az, hogy népesség egyik osztálya vagy típusa gyorsabban terjeszkedik, mint a másik, és végül a helyébe lép. (…) A faji öngyilkosságot a válogatás nélküli szaporodás ösztönzésével támadni nemcsak hiábavaló, hanem veszélyes is, ha a nemkívánatos elemek elszaporodásához vezet. A közösségben mindenekelőtt a kívánatos, fizikailag, szellemileg és erkölcsileg magasabb rendű osztályok szaporodására van szükség, nem pedig pusztán a népesség abszolút számának növelésére.”⁽¹⁾

Lothrop Stoddard A színesbőrűek növekvő áradata a fehér világfölény ellen című téziskönyvében megjósolja, hogy a mindaddig fehérek által uralt színes bőrűek hatalmas demográfiai hullámai előbb-utóbb elöntik és maguk alá temetik a fehéreket, végül az utóbbiak kipusztulását okozva faji háborúk által. A fajkeveredés veszélyeire és a fajtisztaság megőrzésének fontosságára figyelmeztetve azzal érvel, hogy a színes bőrűek bevándorlásával szembeni önvédelmi reakcióként csökkenni fog a fehérek natalitása.

„Amíg bármelyik közösség népessége viszonylag homogén, addig a vagyoni és társadalmi helyzetbeli különbségek nem vagy csak jelentős idő elteltével befolyásolják a születési arányt. Ha azonban az adott közösségbe bizonyos számú szellemileg, társadalmilag és gazdaságilag alacsonyabb rendű bevándorlót teszünk, akkor az őslakosok nem hajlandóak arra, hogy gyermekeik társuljanak velük a munkában vagy a társadalmi életben. Ilyenkor korlátozzák gyermekeik számát, hogy olyan tőkét vagy képzést adjanak nekik, hogy olyan foglalkozásokba léphessenek be, amelyekben nem kerülnek kapcsolatba az újonnan érkezettekkel.”⁽²⁾

Teljesen logikus, hogy minél nagyobb a bevándorlók aránya egy adott országban, annál kevesebb életteret hagynak az őshonosoknak, és más korlátozott erőforrásokra (munkahelyek, lakások, iskolák, kórházak, kormányzati kiadások) is nyomást gyakorolnak, megnehezítve az őshonosok számára a nagycsaládos életet. Ráadásul a nyugati országokba özönlő színes bőrűek a fehérek munkaerőpiacához és főleg szociális programjaihoz való korlátlan hozzáférésük miatt több gyereket képesek eltartani, mint otthon, fokozott versenyhelyzetet teremtve az őshonos gyerekek számára.

Benito Mussolini ezt írja 1934-ben a Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano hasábjain: 

„Olaszországban a népesség növelését célzó politika élet és halál kérdése ugyanúgy, mint sok más fehér fajú országban. Az a kérdés, hogy a sárga és fekete fajok számszerű növekedésével és expanziójával szemben a fehér ember civilizációja vajon pusztulásra rendeltetett-e.”

Egyébként a Duce írása minket, magyarokat is megemlítő kordokumentumként különösen érdekes lehet számunkra.

„Amikor a már távoli 1926-ban az egyik beszédemben az első vészkiáltást hallattam a fehér fajok hanyatlásának témájában, egyesek időszerűtlennek vagy túlzónak ítélték a figyelmeztetésemet. Nyolc év telt el azóta és ez a gyászos hanyatlás folytatódott. Sőt, azt mondanám, hogy fokozódott, és már vészkiáltások hallatszanak a világ minden részében. Magyarországon a csak egy gyermeket vállaló családok általánossá váló szokása miatt panaszkodnak…”⁽³⁾

Az utóbbi évtizedekben a fehér népesség fogyása teljesen új dimenziót kapott a harmadik világbeli bevándorlás kontextusában, és valóságos faji népességcserévé vált. Valójában egy népességcserélő gyarmatosítás zajlik. Ez a többszintű (demográfiai, kulturális, vallási, szellemi, zenei, pénzügyi, életmódbeli, táplálkozási, ruházkodási stb.) hódítási folyamat együtt jár a nemzeti emlékezet, kultúra és értékek nagyfokú eltűnésével. A fehér országok tömeges bevándorlással való elárasztása a népességkontroll kulcsfontosságú stratégiája és több szempontból is a globalista kaszt érdekeit szolgálja.

• Megosztás és felhígítás: Ha a népesség faji, kulturális és vallási vonalak mentén széttöredezik, sokkal nehezebben képes összefogni a globalista kaszttal szemben. A megosztottság megkönnyíti az ellenőrzést, az identitástudat felülírja az osztálytudatot. Az emberek egymással harcolnak, nem a rendszer ellen.

• A hazai munkásosztály lecserélése: A politikailag nyugtalan, gazdasági tudatosságra ébredt vagy kulturálisan nem együttműködő őshonosokat le lehet cserélni egzisztenciálisan kiszolgáltatottabb, ezért engedelmesebb idegenekre, gyöngítve az ellenállást és olcsóbbá téve a munkaerőt.

• Állandó bizonytalanság teremtése: Az őshonosok és az újhonfoglalók közötti feszültség irányított káoszt eredményez, amely indokolja a fokozott rendőri jelenlétet, a totális megfigyelést és az autoriter hatalmat, mintha egy „társadalmi probléma” megoldásáról lenne szó.

• A történelem és az identitás átírása: A tömeges migráció megváltoztatja a kulturális szerkezetet. A cél nem az integráció, hanem a törlés. A nemzeti emlékezet, a történelmi büszkeség és az intellektuális szuverenitás feloldódik, helyébe frenetikus konzumidiotizmus és globalista egyengondolat lép. Ha egy társadalom atomizált és multikulturális lesz, elfelejti azt, hogy milyen volt, és olyanná válik, amilyennek akarják.

• Az ellenállás erkölcsi lefegyverzése: Aki megkérdőjelezi ezt a programot, azt rasszistának, szélsőségesnek vagy veszélyesnek nyilvánítják. Így elhallgattatják az ellenvéleményeket és megakadályozzák az embereket abban, hogy felismerjék a program valódi forrását, a globalista kasztot, amely sakkjátszmaként kezeli a demográfiát.

A nagy népességcsere témája visszhangzik Jean Raspail A szentek tábora című regényének apokaliptikus látomásában a fehér világ végéről, amelyet elmaradott és kiéhezett emberek milliói árasztanak el.

Az szerző a könyv egyik későbbi kiadásához (2011) ezt a kommentárt fűzte: „A regénytől távol, a mi valós világunkban, a bevándorlás teljességét 2045-2050 körül fogjuk felmérni, amikor a végső demográfiai fordulat megkezdődik. Franciaországban és a szomszédjainál, az urbanizált területeken, ahol a lakosság kétharmada él, az 55 év alatti lakosok fele nem európai származású lesz. Ezt követően ez az arány folyamatosan emelkedni fog, mivel a Föld jelenlegi 6 milliárd lakosához további 2-3 milliárd ember csatlakozik, főként Afrikából és Ázsiából, akikkel szemben eredeti Európánk csak alacsony születési rátájával és dicső öregedésével tud szembeszállni.”

Guillaume Faye Európa gyarmatosítása – Igaz beszéd a bevándorlásról és az iszlámról című sokkoló dokumentumthrillere a téma klasszikus alapműve.

„Nyugat-Európa népességgyarmatosítása és végleges megszállási stratégiája muzulmán többségű déli és keleti tömegek által – ez az, amit átélünk, és nem békésen éljük át. (…) Demográfiai elárasztásról van szó. A következmény világos és most mindenki által látható anélkül, hogy tudós statisztikákat kellene tanulmányozni: Franciaország és talán végül Európa antropológiai eltorzulása és etnikai szubsztrátumának mélységi megváltozása. (…) Összességében Európa egy demográfiai és etnokulturális tragédiát él át a gazdasági illúziók törékeny paravánja által palástolva. (…) Franciaország a 21. század folyamán azt kockáztatja, hogy többé már nem lesz egy többségében fehér fajú és európai kultúrájú ország. (…) Európa öregszik, többé már nem újítja meg a nemzedékeit, miközben afroázsiai tömegeket fogad be, amelyek egyre nagyobb részt foglalnak el a születési arányszámban. A születések és a természetes termékenység megújításának nagy része nem európaiaknak, hanem bevándorlóknak köszönhető. (…) Drámai helyzettel találjuk magunkat szemben Európában, ahol a népesség nemcsak összességében csökken, hanem az európaiak aránya is zsugorodik, az idegeneké pedig növekszik. (…) Semmi sem állítja meg az etnikai gyarmatosításunk gyorsulását, amelynek a vége az lehet, hogy az európaiakat a saját földjükön elöntik a demográfiai többséggé válásra hivatott afroázsiai tömegek. Így pusztult el Róma a keleti és afrikai felszabadított rabszolgák súlya alatt…”⁽⁴⁾

Brenton Tarrant, aki 2019. március 15-én két christchurchi mecsetben kezdett keresztes háborút, indítékként a nagy népességcserére hivatkozott:

„Lesújtó volt látni a francia városok állapotát. Évekig hallottam történeteket a Franciaországban nem fehérek által végrehajtott invázióról, de azt hittem, hogy ezek csak pletykák vagy túlzások. Amikor azonban megérkeztem Franciaországba, [...] láttam, hogy az összes francia városban ott voltak a megszállók. A megmaradt franciák gyakran egyedülállók, idősek vagy gyermektelenek voltak, míg a bevándorlók fiatalok voltak, nagy családokkal.” 

A Wikipédia, mondhatni magától értetődően, „leleplezett fehér nacionalista, szélsőjobboldali összeesküvés-elméletként”⁽⁵⁾ stigmatizálja a nagy népességcserét, bevett szerkesztési gyakorlatához híven ez alkalommal is „független és objektív” – azaz válogatott és elfogult – forrásokra hivatkozva, és teljesen figyelmen kívül hagyva a politikai prekoncepciójához nem illeszkedő információkat akár ugyanilyen forrásokból is.

Renaud Camus, a „nagy (népesség)csere” (grand remplacement) mint fogalom megalkotója azonban úgy véli, hogy „az »összeesküvés-elmélet« elméletét maguk az összeesküvők találták ki, hogy elhitessék, nincs összeesküvés, nincs szándék, nincs terv, nincs gazdasági-politikai projekt, és hogy elbátortalanítsák a nyomozást, a gondolkodást, az ébredést, a szervezett kábultságból való kilépést” vagy „nevetségessé, mindenesetre ártalmatlanná tegyék azokat, akik gyanítják, hogy igenis van összeesküvés”.⁽⁶⁾

A magafajta megrögzött „konteósok” szerint az európai népességcserét egy informális „népességcsere-párti hatalom” (pouvoir remplaciste), az ominózus globalista kaszt szervezi, hogy fajkeveredés révén létrehozzon egy „új embert”, aki mentes minden nemzeti, etnikai és kulturális sajátosságtól és így a globalizált gazdaság igényeinek megfelelően tetszés szerint lecserélhető és áthelyezhető.

Wikipédia-forrás a már említett németországi spicliportál is, amely szerint „ez a narratíva nagymértékben összeegyeztethető konkrét összeesküvés-narratívákkal arról, hogy ezt a (népesség)cserét hogyan kívánják és tervezik akár »a politikusok«, akár »az elit«, bármelyik is konnotálja jobban a zsidóságot.”⁽⁷⁾

Felfoghatatlan, hogy antiszemita konspiracionisták a „szokásos gyanúsítottak” aknamunkáját vizionálják a nagy népességcsere mögött is, holott az égvilágon semmi okuk rá. Hacsak az nem, hogy speciel Soros György nyíltan dicsekszik is vele, köztudomásúlag szívügyének tartva a fehér országokba özönlő migránsok istápolását, és rajta kívül ugyanezt teszi zsidó vagy izraeli szervezetek egy egész hálózata, ahogyan persze egy csomó nem zsidó társadalmi és egyházi szervezet is. 

„Soros meghirdette, hogy évi egymillió migránst kell befogadni és most kilenc év alatt kilencmillió migráns érkezett Európába”, mondta a kóserpatrióták madridi találkozóján Orbán Viktor is, aki szerint „Európa illegális migráns-inváziója és a népességcsere nem összeesküvés-elmélet, hanem maga a gyakorlat”.⁽⁸⁾

Nyugaton a nagy népességcseréhez úgy viszonyulnak, mint egy fantomhoz. Mindenki látja, kivéve a demográfusokat. Mindenki beszél róla, kivéve az újságírókat. Mindenki fél tőle, kivéve a politikusokat. Számukra nem létezik.

Manapság a fehérek, főleg Nyugat-Európában, civilizációs értelemben „felszarvazottak”. Nem hajlandók szembesülni a valósággal, és teljesen felkészületlenek a rájuk leselkedő faji katasztrófára. Túl gyengék, túl kényelmesek, túlzottan kockázatkerülők, túl sokáig nem küzdöttek, túlságosan félnek az erőszaktól, túlságosan félnek elveszíteni azt, amijük van, túlságosan félnek megszerezni azt, amit akarnak, tagadásban élnek, remélve, hogy valaki más majd megoldja helyettük a dolgokat. Nincs bennük harci kedv, miközben a migránsok éhesek, energikusak, konfliktust keresnek, erőszaktevők, mániákusok, háborús bűnösök a Föld leghátborzongatóbb zugaiból, ahol az élet olcsó, az erőszakos halál mindennapos és közel vannak ahhoz, hogy a két legfontosabb demográfiai adat – a harcképes korú férfiak és az újszülöttek száma – tekintetében felülmúlják az őshonosokat.

Az antirasszista dogma – a maga szillogisztikus abszurditásával, miszerint egyrészt fajok nincsenek, másrészt viszont mindegyik egyenlő – megbénítja Európát, lehetetlenné téve számára, hogy nevükön nevezze a dolgokat, és hogy egyáltalán észrevegye, ami vele történik. Éppen az abszurditása miatt, mert józan ésszel felfoghatatlan, csak szellemi terrorral lehet fenntartani, a tagadásával megvalósuló „gondolatbűnt” köztörvényes bűncselekménnyé nyilvánítva, amint azt a törvénykezésükben is egyre markánsabb diktatórikus-orwelliánus tendenciákat tanúsító nyugat-európai „demokráciák” teszik, már csírájukban elfojtva a velük szembeni legbátortalanabb intellektuális ellenállási kísérleteket is, koncepciós boszorkányperekkel, jelképes autodafékkal, összehangolt médiakampányokkal hallgattatva el az eretnek politikusokat, közszereplőket és egyszerű állampolgárokat egyaránt.

Az antirasszizmus a szólást megakadályozva a látást is elhomályosítja. Könyörületességi protokollja csupán egy rettenetes tengeri szerencsétlenség-sorozatra redukálja a Földközi-tengeren keresztül megvalósuló faji-vallási hódítást, és azáltal, hogy semmibe veszi annak minden geopolitikai, kulturális és civilizációs összefüggését, egy sokkal nagyobb, tartósabb és valóban végzetes szerencsétlenséget készít elő: Európa demográfiai és kulturális elárasztását, az európai identitás feloldódását, faji polgárháborút és végül teokratikus (értsd: iszlám) zsarnokságot.

Az európaiak hagyják, hogy a civilizációjukat kisajátítsák az afroázsiai demográfiai dzsihádisták, Európa pedig Afrika és a Közel-Kelet szatellitkontinensévé váljon. Nincs látható asszimiláció vagy akár csak próbálkozás a betolakodók részéről, akik Nyugat-Európában már kiváltságos státuszt élveznek, ott élnek, de nem tartják magukra nézve kötelezőnek az európai törvényeket és értékeket. Ezt a fehér tömegek elfogadják mindaddig, amíg elhitetik velük, hogy ők is jól fognak járni és az újonnan érkezők fizetik majd a nyugdíjukat. Renaud Camus frappáns megfogalmazása szerint azonban ebben a kérdésben úgy kell olvasni, mint az arab írást, vagyis fordítva, mert valójában nem a bevándorlók fizetik az őshonosok nyugdíját, hanem az őshonosok nyugdíjalapjából tartják el a bevándorlókat. Minél tovább haladnak a dolgok ugyanebben a mederben, annál inkább elszegényedik a középosztály és csak akkor tudatosul benne a faji kérdés, amikor már túl késő. Egy félföldrésznyi etnomazochista filantróp, akik azt képzelik, hogy felsőbbrendűek a világ többi részéhez képest, mert törődnek az „emberi jogokkal”, pedig ezzel csak saját magukat hozzák vesztes helyzetbe a létért való küzdelemben, mert velük ellentétben a világ többi része nem az „ember”, hanem csak a saját jogaival törődik. 

Nyugaton széles körben elterjedt a fehérellenes rasszizmus is, amelynek legfanatikusabb tettesei médiailag és közoktatásilag lobotomizált öngyűlölők. A faji öngyűlölet egyedül a fehérek körében pusztít, és a perverzitása megdöbbenti, de a fehérek dekadenciájának egyik újabb megnyilvánulásaként szórakoztatja is a külvilágot.

Nevezhetjük karmának, de a keserű igazság az, hogy az efféle feminista nők által okított „hópehelyek” és fajárulók jelenlegi nemzedéke befogadott egy idegen, egységes, gyűlölettel teli fajt és vallást, amely máris zajosan ünnepeli az eltűnő fehér faj balekságát, züllöttségét és gyávaságát. A hanyatló fehér birodalom területein, Ausztráliában, Amerikában, Afrikában és természetesen Európa nyugati térfelén egyre intenzívebben zajlik – egyelőre még csak „szoft” formában – a fehérek genocídiuma, akik számára ez csak egy nézősport, amelyben kevesen fogadnak közülük a győzelemre. 

Addig nem is fognak megállni a demográfiai lejtőn, amíg nem válik számukra kategorikus imperatívusszá David Lane szentenciája: „Biztosítanunk kell népünk fennmaradását és a fehér gyermekek jövőjét.”⁽⁹⁾

Ehhez vissza kell szerezniük a harmadik világbéli hódítóknak önként és dalolva átengedett területeiket, mert mint azt Toroczkai László is leszögezte az Európa Tanácsban – „Európa az európaiaké”!⁽¹⁰⁾

Európa visszaszerzésének nincs más módja, mint a reconquista (Guillaume Faye) és a remigráció (Renaud Camus). 

Fehér reneszánsz elképzelhetetlen Európa újrameghódítása és a fajidegen elemek kizsuppolása nélkül. 

Akár tetszik, akár nem, ez harc nélkül nem fog menni. 

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Jegyzetek:

1) Madison Grant, The Passing of the Great Race or the Racial Basis of European History, 1916, 47–48. p.

2) Lothrop Stoddard, The Rising Tide of Color Against White World-Supremacy: The Threat Against White World-Supremacy, 1920, 256. p.

3) Benito Mussolini sur la dénatalité blanche, La Vie intellectuelle, 1934.09.26.

4) La colonisation de l’Europe. Discours vrai sur l’immigration et l’islam, 2000, 13, 17, 20, 26, 22, 23, 42. p.       

5) Great Replacement conspiracy theory, en.wikipedia.org; Grand remplacement, fr.wikipedia.org

6) Nyilvános felszólalás 2018. január 9-én, illetve Le Grand Remplacement, 2019, 396. p. 

7) Toxic Narratives: Monitoring Alternative-Right Actors, 2017, 11. p.

8) Orbán: Európa illegális migráns-inváziója és a népességcsere nem összeesküvés-elmélet, hanem maga a gyakorlat, 24.hu, 2025.02.08. Arról természetesen mélyen hallgatott a filoszemita-kereszténycionista gyülekezet előtt, hogy izraeli barátaik ténykedése, Netanjahuval az élükön, nagyban hozzájárult az Európát elöntő közel-keleti menekültáradathoz. Ráadásul a gázai etnikai tisztogatásuk túlélőit, akiket en bloc terroristáknak nyilvánítottak, most „barátilag” szintén Európára akarják rásózni, hogy helyettük inkább mi bajlódjunk velük.

9) Az angolul 14 szavas mondatot (We must secure the existence of our people and a future for white children.) az ADL amerikai zsidólobbi gyűlöletszimbólumnak nyilvánította a számjelével (14) együtt. (14 Words, adl.org)

10) „Az önök valódi célja a népességcsere” – Toroczkai László Strasbourgban, magyarjelen.hu, 2025.01.30.