Egy furcsa háború, amelynek csak győztesei vannak

Ősrégi bölcsesség, hogy a háborúk legfőbb vesztese az igazság. Most ezt a szemünk láttára bizonyítják be az izraeli–amerikai–iráni háború szereplői, akik egymással versengve nyilvánítják önmagukat a konfliktus győztesének. Gazdag István véleménycikke.

Trump szerint az amerikaiak fényes győzelmet arattak, „teljesen és véglegesen” megsemmisítve az iráni atomprogramot. Netanjahu szerint Izrael „történelmi győzelmet” aratott, és eltávolított „két egzisztenciális fenyegetést – az atomfegyverekkel való megsemmisítés fenyegetését és a 20 000 ballisztikus rakétával való megsemmisítés fenyegetését”. Hámenei szerint Irán „felpofozta Amerikát”, és „ha az amerikai rezsim nem lépett volna be közvetlenül a háborúba, akkor a cionista rezsim teljesen megsemmisült volna”, egyébként pedig az iráni atomlétesítmények szerinte nem károsodtak súlyosan, és zavartalanul folytatódik az atomprogram.

Az ajatollah győzelmi nyilatkozatára reagálva Trump újabb bombázással fenyegette Iránt, annál is inkább, mert kiszivárogtatott – de a Pentagon által utóbb vehemensen cáfolt – amerikai hírszerzési jelentések szerint az iráni atomlétesítmények jórészt érintetlenek maradtak és az amerikai csapások legfeljebb néhány hónappal késleltetik az atomprogram megvalósulását. Abbász Aragcsi iráni külügyminiszer a főnökét megcáfolva elismerte, hogy az amerikai és izraeli légicsapások „túlzott és súlyos” károkat okoztak az ország atomlétesítményeiben. Mohammad Eszlami, az iráni atomenergia-szervezet vezetője viszont azt mondta, hogy csak egy nappal az izraeli támadás előtt, június 13-án Irán létrehozott egy „harmadik dúsítóüzemet”, amely most készül az urándúsítás megkezdésére.

Jiszráel Kac izraeli hadügyminiszter már jelezte is, hogy Izrael nem fogja tiszteletben tartani az Iránnal kötött fegyverszünetet: „Utasítottam az IDF-et, hogy készítsen elő egy Irán elleni végrehajtási stratégiát, amely a következőket tartalmazza: Izrael légi fölényének fenntartása; Irán nukleáris és rakétaprogramjai előrehaladásának megakadályozása; Irán Izrael elleni terrorista tevékenységeinek támogatására való reagálás. Következetesen fogunk fellépni az ilyen fenyegetések ellen. Azt tanácsolom a teheráni fogatlan kígyófejnek, hogy értse meg és vigyázzon: »Ébredő Oroszlán« hadművelet csak egy előzetes bemutatója volt Izrael új politikájának – október 7. óta a mentességnek vége.”

Egy háborúnak nyilvánvalóan az a vesztese, aki megadja magát vagy fegyverszünetet kér. Aragcsi szerint Amerika belépése a háborúba Izrael vereségét jelezte, és azt is elárulta, hogy Amerika szólította fel a szemben álló feleket tűzszünetre. Izrael perzsa nyelvű Twitter-oldala ezek után burkoltan a meggyilkolásával fenyegette meg, közzétéve az iráni áldozatok teheráni temetésén készült fényképét, és kijelentve: „Izrael türelme a minket fenyegető terroristákkal szemben elfogyott.”

Egy háború végkimenetelének viszonylag objektív fokmérője a szemben álló felek veszteségeinek mértéke. Irán esetében ez nagyjából ismert, ha hitelt adunk Izrael – részben Irán által is visszaigazolt – állításának, miszerint 1480 katonai célpontra mért csapást, megsemmisítve 1000 rakétát és több tucat rakétakilövőt, ráadásul megölt legalább 25 iráni katonai vezetőt és 11 atomtudóst, valamint 627 polgári személyt és megsebesített legalább 4900-at.

Izrael veszteségeit illetően viszont továbbra is a sötétben tapogatódzunk, mivel teljes hírzárlat van érvényben a katonai célpontjait ért iráni csapásokat illetően. Izrael Frank Drebin hadnagyot utánozza a Csupasz pisztolyból, aki a film egyik ikonikus jelenetében egy hatalmas robbanás előtt áll, miközben megpróbálja megnyugtatni a tömeget: „Nincs itt semmi látnivaló, kérem, oszoljanak! Nincs itt semmi látnivaló!” A háta mögött zajló abszurd zűrzavar ellenére ő komolyan úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Pontosan ezt teszi Izrael is az iráni rakétatámadások 12 napját követően, amelyek Izrael egész területét érintették. Az IDF szerint azonban Irán, az általa kilőtt több mint 500 rakéta és 1000 drón közül csak 36 célpontot tudott eltalálni.

Raviv Drucker az izraeli 13. tévécsatornán némileg árnyalja ezt a képet: „El kell mondanunk, hogy van egy kis iráni aspektus abban, ahogy beszámolunk a rakétatámadásokról. Nem a Weizmann Intézetről beszélek, hanem sok rakétatámadás érte az IDF bázisait és stratégiai helyszíneit, amelyekről a mai napig nem számoltunk be. Ennek világos oka van, amit itthon mindenki megért. De ez az egyértelmű ok olyan helyzetet teremtett, hogy az emberek nem veszik észre, milyen pontosak voltak az irániak, és mennyi kárt okoztak sok helyen. Mi csak a Weizmann Intézetről tudunk; sok helyről nem tudunk semmit.”¹ 

Mike Whitney amerikai újságíró viszont tudni véli, hogy az iráni rakétatámadások állítólagos célpontjai voltak a Kiria katonai hírszerző komplexum, a Weizmann Tudományos Intézet, amely szerepet játszik Izrael titkos nukleáris programjában, az Aman katonai hírszerzési központ Herzlija közelében, az izraeli belügyminisztérium belső katonai koordinációért felelős részlegei, a Nevatim légibázis, a Ben Gurion repülőtér (ismétlődően), az izraeli hadsereg és a Moszad parancsnoksági és irányító központjai Tel-Avivban és Haifában, a Bazan olajfinomító Haifában, egy erőmű Asdódban, a Rafael Advanced Defense Systems hadiipari komplexum Haifa északi részén, a Kirjat Gat ipari zóna (a mikroprocesszorok és a high-tech katonai termelés egyik fő központja), a Gav-Jam Negev Fejlett Technológiák Ipari Park Beér-Seva közelében (amely kiberháborúval, mesterséges intelligenciával és katonai technológiával foglalkozó cégeket fogad be).

Maga Trump is kikottyintotta riportereknek a hágai NATO-csúcson, hogy „Izrael nagyon súlyos csapást kapott, különösen az utóbbi napokban. Azok a ballisztikus rakéták rengeteg épületet elpusztítottak.”²

„Június 23-án, az iráni rakétatámadások 21. hulláma során a Forradalmi Gárda először indított többfejű ballisztikus rakétát izraeli célpontok ellen, ami jelentős mérföldkőnek számít a támadások eszkalációjában. Ezt megelőzően június 18-án először alkalmazták harci körülmények között Irán első hiperszonikus siklórepülővel felszerelt ballisztikus rakétáját, a Fattah-t. Míg a Fattah-t szinte lehetetlen volt elfogni, és így kihívást jelentett az izraeli légvédelem számára, mivel 13-15 Mach sebességgel repült, a több robbanófejjel rendelkező rakéták potenciálisan még nagyobb fenyegetést jelentenek, mivel egyetlen csapással több célpontot is el tudnak érni, miközben költséghatékonyabban kimerítik Izrael már így is egyre inkább megterhelt ballisztikus rakétavédelmi arzenálját.”³

A korábbi iráni rakétákkal ellentétben a Keibar Szekan „szellemrakéta” (ghost missile) műholdas navigációt és új irányító rendszert használ. Emellett rendelkezik egy manőverezhető visszatérő járművel (MaRV), amely lehetővé teszi, hogy a cél elérését megelőzően cikcakkban haladjon át a légkörön. Ez Irán legerősebb rakétája. Még az oroszokat is lenyűgözi, márpedig ha van ország, amelyik ért a rakétákhoz, az Oroszország.

Az IDF azonban nemrégiben közzétett egy előzetes statisztikát az iráni ballisztikus rakéták elfogási arányáról, amelynek célja egyértelműen az izraeli közvélemény megnyugtatása, a valós helyzet elhomályosítása és az izraeli légvédelmi rendszerek katasztrofális kudarcának leplezése. Az IDF hivatalosan nagyon magas, 86 százalékos elfogási arányt állít (14 százalék földi célpontok eltalálási arányt), amely jóval magasabb, mint a függetlenül tesztelt légvédelmi rendszerek elméleti és statisztikai elfogási aránya. Az IDF jelentésében felsorolt állítások mindegyike azon a nevetséges feltételezésen alapul, hogy az iráni rakéták fele elvéti a célpontját, és az IDF által végzett elfogási kísérletek nélkül csapódik be az izraeli sivatagba. Ez valójában azt jelentheti, hogy az IDF forrásai szerint az Irán által kilőtt 500 ballisztikus rakéta közül 243 repült át Izrael felett ellenállás nélkül, és olyan „nyílt területeket” talált el, amelyek véletlenül az izraeli légierő bázisai, például Navatim közelében voltak.

Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a cionistákat védő, a Közel-Kelet egész területét lefedő, többrétegű, integrált légvédelmi rendszer (Active Denial System – ADS) a nyugati világ legjobbja volt, jelenleg nagyságrendekkel jobb, mint bármely más nyugati országé, beleértve az Egyesült Államokat, és a legújabb NATO/izraeli rakétavédelmi technológiákat alkalmazza. Ez a valaha bevetett legkorszerűbb és legátfogóbb nyugati ADS. Az IDF állítása szerint a 2024. októberi iráni rakétatámadások során akár 95-98 százalékos elfogási arányt is elérhetett. Ezt az állítást később a nyugati média cáfolta.

Az izraeli ADS egy integrált rendszer, radarokat, (szárazföldi és tengeri) indítóberendezéseket, parancsnoki egységeket és különböző típusú elfogórakétákat – Arrow 2, Arrow 3, Dávid Parittyája, THAAD, SM-6 és SM-3 (AEGIS) – tartalmaz, amelyek az egész Közel-Keleten helyezkednek el, és az amerikai katonai felderítő és célmegjelölő műholdas rendszerek teljes erejére támaszkodik. Az iráni ballisztikus rakéták minden kilövését rögzítették és 30 másodpercen belül továbbították az izraelieknek, így Tel-Avivnak egyes esetekben akár 10-20 perces előzetes figyelmeztetést is adtak, vagyis az izraeliek a lehető legjobban felkészülhettek.

Érdekes módon az IDF a „rakéták” elfogásáról számolt be, de nem a tényleges „légi célpontok” elfogásáról (több robbanófej és több csalétek ballisztikus rakétánként), amelyeket az IDF-nek kellett elfognia. A légi célpontok száma valójában akár kétszeresen vagy többszörösen is meghaladhatta a ballisztikus rakéták számát. Mindez súlyosan befolyásolhatta az elfogási arány számításait. Irán tökéletesítette a legfejlettebb aeroballisztikus rakétatechnológiákat és hiperszonikus siklóeszközöket, amelyeket egyetlen létező nyugati ADS sem tud pontosan befogni.

Független szakértők véleménye szerint, amelyet kizárólag OSINT-adatok (nyilvános forrásokból elérhető adatok – a szerk.) és rendelkezésre álló felvételek elemzése alapján alakítottak ki, Irán legfeljebb hat modern ballisztikus rakétát használt, és egyiket sem sikerült elfogni. Az Iráni Forradalmi Gárda többnyire tíz-húsz éves rendszereket indított, és egyetlen legújabb csúcskategóriás MIRV-t (önállóan célra irányítható robbanófej – a szerk.) vagy legújabb hiperszonikus rakétát, például Fattah-2-t sem használt. Figyelembe véve, hogy a légi célpontok tényleges száma jóval nagyobb lehetett, mint azt az IDF jelentette, és az egyes ADS-ek nominális elfogási aránya körülbelül 75 százalék volt, a célpontok száma akár meghaladhatta a 160-at, amelyek tíz nap alatt negyven általános célterületre oszlottak el. Ez összhangban áll a helyszínen lévő tanúk beszámolóival és Mike Whitney fenti célpontlistájával.

Nyilvánvaló okokból mindkét fél katonai sikert állít, de a cionisták ígértek túl sokat és teljesítettek keveset, és már ez a tény is komolyan gyengítette őket katonai és gazdasági szempontból, valamint politikai vereséget jelentett számukra. Az iráni rezsim (ideiglenes?) túlélése tehát stratégiai győzelemnek tekinthető számára, főleg az általa immár évtizedek (!) óta tanúsított bődületes hírszerzési-kémelhárítási dilettantizmus fényében.

Mindazonáltal a háború eredménye erősen megosztja az elemzőket is. Csupán két példa a nézeteltéréseik illusztrálására a Simplicius, illetve a Rurik Skywalker álnéven publikáló katonai bloggertől.

„Előrejelzéseink pontosnak bizonyultak abban, hogy Izrael azonnali kiutat keresett a konfliktusból, mivel ma végre »diadalmas« békét kötött. Az okok nyilvánvalók voltak: (…) Izrael kimerült, gazdasága romokban hever, legnagyobb tengeri kikötője és repülőterei bezártak, és egyes források szerint üzemanyag- és lőszerkészletei is fogyatkoztak. A technikai »fölény« mellett Irán egy több mint 90 milliós ország, és Izrael 9 millió lakosa nehezen tudna kimerítő háborút folytatni ellene... Emellett Irán elkezdte kimeríteni Izrael nehéz drónjait… Így Izrael lassan elvesztette a képességét, hogy kárt okozzon, és ami még fontosabb, gyorsan elvesztette a képességét, hogy visszavágjon az iráni ballisztikus rakéták által okozott károkért. Így a gyors »győzelem« kijelentése arra szolgált, hogy lezárják a dolgokat, mielőtt a megaláztatás túl nyilvánvalóvá vált volna a lakosság számára. (…) A tény az, hogy Izrael történelmi megaláztatást szenvedett el, amely örökre megsemmisítette a misztikumát és reputációját mint egyfajta »katonai óriás«. Irán most tanulhat a hibáiból, újjáépítheti az elvesztett néhány indítóállomást és légvédelmi rendszert, és potenciálisan új paktumokat köthet Oroszországgal és Kínával, amelyekkel bővítheti védelmi képességeit.”⁴

„Összegzésként Teherán tehetetlennek és erőtlennek bizonyult. Most már nincs további akadálya annak, hogy folytatódjanak és fokozódjanak a támadások ellene. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy egyszerűen csak arra várunk, hogy Izrael és az Egyesült Államok újratöltse és jobb pozícióba hozza a fegyvereit, miután összegyűjtötték az előző támadások és visszavágások adatait. (…) Ezen a ponton már nincs győzelmi esély az úgynevezett »ellenállás tengelye« számára. Mindannyian csak arra várunk, hogy lássuk, mennyi büntetést tud még elviselni, mielőtt összeomlana.”⁵

Kétségtelen, hogy Irán teljesen más okból fogadta el a tűzszünetet, mint Izrael. Néhány nappal ezelőtt Putyin bejelentette, hogy nem Oroszország, hanem Irán korlátozta a két ország közötti védelmi együttműködési szerződést. Ez meg is látszott az iráni légvédelem teljesítményén. „Moszkva továbbra is nyitott a szorosabb védelmi együttműködésre, beleértve Irán légvédelmének integrálását egy szélesebb regionális biztonsági keretbe. Visszatekintve, ha Teherán korábban elfogadta volna az ajánlatot, talán jobban felkészülhetett volna a támadások visszaverésére.”⁶ Másrészt viszont Irán most „kínai J-10C vadászgépek és fejlett AWACS-berendezések beszerzésére törekszik, ami stratégiai fordulatot jelent Teherán védelmi beszerzési politikájában, miután hosszú késedelembe került az orosz Szu-35 vadászgépek szállítása, amelyek 2023 tavaszától kezdődően erősítették volna Irán légierejét. A J-10C magas harci hatékonyságot mutatott a pakisztáni légierőnél, különösen az indiai Rafale repülőgépek ellen.” ⁷ 

A másik ok, amiért Irán elfogadta a fegyverszünetet, az a szükséges belső tisztogatás és az országba beszivárgott izraeli ügynökök összegyűjtése. Ha Irán újonnan megszerzett légvédelmi rendszere, legyen az kínai vagy orosz, hatékonyan képes lesz kiszorítani az izraeli repülőgépeket, Izrael sebezhetővé válik, és egzisztenciális fenyegetéssel szembesülhet, mint az 1973–74-es jóm kippúri háborúban. Ez az új kihívás vagy a Sámson-opcióra (izraeli katonai stratégia, amelynek lényege, hogy Izrael atomfegyvereket vet be, ha létezését veszélyben érzi – a szerk.) vagy saját korlátai valóságának elfogadására fogja kényszeríteni. A zsidó történelem ismeretében nem nehéz megjósolni, hogy melyik szcenáriónak van nagyobb esélye.

1. Suppressed News, X, 2025. 06.26.
2. PressTV, X, 2025.06.25.
3. Why Iran’s Use of Multi-Warhead Missiles Caused Significant Issues for Israeli Air Defences, militarywatchmagazine.com, 2025.06.24.
4. Humiliation: Israel Tucks Tail After Failing All Objectives in War against Victorious Iran, simplicius76.com, 2025.06.25.
5. The Ayatollah Reappears to Declare Total Islamic Iran Victory Over Satan!, slavlandchronicles.com, 2025.06.29.
6. Russia’s surprising role in the Israel–Iran conflict that you might not know about, rtrunews.com, 2025.06.28.
7. Intelligence: Iran Seeks to Acquire Chinese J-10C Fighter Jets to Counter Israeli F-35I Superiority, armyrecognition.com, 2025.06.29.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

(Kiemelt kép forrása: Pexels)