A nunciushoz fordultak Beer Miklós nyugalmazott váci püspök ismételt, nyilvános és súlyos egyházi vétségei miatt

„Krisztus Urunkban való mélységes tisztelettel és az Anyaszentegyház iránti hűséges ragaszkodással fordulunk Őexcellenciájához, kérve a Szentlélek világosságát és kegyelmi vezetését mindazon megfontolásokhoz és intézkedésekhez, amelyek az Anyaszentegyház rendjét, hitbeli tisztaságát és a lelkek üdvösségét szolgálják” – írja Mons. Michael Wallace Banachnak címzett nyílt levelében az Ostiarius.hu szerkesztősége.

Kifejtik, a portál, mint a katolikus hitletétemény, az egyházi fegyelem és a lelkek üdvössége iránt felelősséget érző sajtóorgánum, kötelességének tartja, hogy a nyilvánosság előtt is felhívja Banach figyelmét Beer Miklós nyugalmazott váci püspök ismételt, nyilvános és súlyos egyházi vétségeire, valamint arra, hogy ezekkel kapcsolatban évek óta nem történt érdemi egyházi intézkedés.

Arra is emlékeztetnek, hogy Beer Miklós nem rég nyilvánosan részt vett egy evangélikus szertartáson, és ott úrvacsorához járult. „Egy püspök részéről ez a cselekmény – hivatalára, tanítói és pásztori felelősségére tekintettel – objektíve alkalmas a hívek megtévesztésére, és súlyosan sérti az Eucharisztiáról és az egyházi közösségről szóló katolikus tanítást” – mutatnak rá.

Szerintük azt is fontos hangsúlyozni, hogy nem elszigetelt esetről van szó, hiszen Beer Miklós korábban ókatolikus papokkal is koncelebrált, jóllehet ezek a közösségek szakadár státuszban vannak, és a katolikus egyház megítélése szerint nem rendelkeznek szentségi hatalommal.

„Egy katolikus püspök ilyen tevékenységei súlyosan sértik az egyházi rendet és a communicatio in sacris tilalmát” – hívják fel rá a figyelmet. Majd hozzáteszik, különösen aggasztónak tartják, hogy Beer Miklós már évekkel ezelőtt is tett olyan nyilvános megnyilatkozásokat és gesztusokat, amelyek egyértelműen a közös úrvacsoravétel elfogadásának irányába mutattak. Véleményük szerint ezek a kijelentések és cselekmények széles körben ismertek voltak, mégsem követte őket sem világos tanbeli helyreigazítás, sem fegyelmi intézkedés.

Megítélésük szerint ez a hosszú ideje fennálló hallgatás mulasztásként értékelhető az egyházi hatóságok részéről, mivel hozzájárult ahhoz, hogy a téves gyakorlat megerősödjön, normalizálódjon, és végül nyilvános botrányhoz vezessen. Ezért is tarják fontosnak, legalább most, hogy ezek a sajnálatos események megtörténtek, az illetékes egyházi hatóságok tegyenek határozott nyilatkozatot.

Hangsúlyozzák továbbá: a communicatio in sacris kérdése nem újkeletű vita, és nem pusztán fegyelmi részletszabály. Az Anyaszentegyház hagyományos tanítása szerint ez mindig súlyos bűnnek számított, különösen akkor, ha nyilvánosan és egyházi személy által történt.

Emlékeztetnek, az 1917-es Egyházi Törvénykönyv 1258. kánonja egyértelműen tiltotta az ilyen jellegű részvételt, és azt objektíve súlyos vétségként kezelte. Bár az 1983-as kánonjog megfogalmazása differenciáltabb, ez nem változtatott a tanbeli alapelven. Mindezek fényében arról írnak, a szóban forgó cselekmények nem csupán jogi természetű szabályszegések. Teológiailag felmerül a kérdés, hogy a nyilvános úrvacsoravétel hittagadás vagy bálványimádás esete.

Egyértelmű állásfoglalásuk szerint hittagadásnak minősül, amennyiben az evangélikus úrvacsoratan elfogadását jelenti, vagy bálványimádásnak, amennyiben olyan „szentségi cselekményben” való részvételről van szó, amely nem az Anyaszentegyház által őrzött szentségre irányul (KEK 2112–2114).

„Mindkét eset súlyos bűn, amely – ha tudatosan és megbánás nélkül történik – az üdvösség elvesztésének veszélyével jár. Ezért különösen súlyos, hogy egy püspök ilyen magatartása más híveket is tévedésbe, sőt lelki veszélybe sodorhat” – teszik hozzá.

Majd, a fentiekre tekintettel a portál arra kéri Őexcellenciáját:

• „hogy az Egyház tegye egyértelművé: az ilyen cselekmények nemcsak jogilag tilosak, hanem a hitet és az üdvösséget veszélyeztető magatartások;
• hogy kezdeményezze a történtek átfogó kivizsgálását, beleértve az elhúzódó intézkedéshiány okait is;
• hogy szülessen világos, nyilvános és tanító erejű állásfoglalás, amely eligazítást ad a hívek számára.”

„Őexcellenciája apostoli szolgálatát imádságainkban hordozzuk, kérve a Mindenható Istent, hogy az igazság Lelkével, pásztori bölcsességgel és bátorsággal erősítse meg küldetésében, az Anyaszentegyház javára és Isten nagyobb dicsőségére” – zárul a levél.

Utóiratukban pedig egyértelműsítik, nem kívánják megkerülni a magyar katolikus hierarchiát. Azért fordultak közvetlenül Őexcellenciájához, mert a nuncius illetékes a püspökök fegyelmi ügyekben történő megrovásában és intézkedésében, így biztosítva, hogy a kérdés a megfelelő egyházi fórum elé kerüljön, és a hívek számára is világos, hivatalos iránymutatás születhessen.