A többségi társadalom „rasszizmusáról” és az öncenzúra hiányáról panaszkodik a liberális értelmiség Lázár kijelentése kapcsán

Lázár János mosdótakarítós kijelentésére a liberális értelmiség úgy rajzott elő a szellemi mételyből, melyben rendre fürdőznek, mint patkányok a csatornából. Jelszavaik a nyugati elvtársak szólamainak tükörfordításai, eszmefuttatásaik ugyanazok, ugyanazon közhelyekkel, és teljesen félrevitt, manipulatív következtetéseikkel, melyek egyetlen célja az újbeszél és a társadalmi öncenzúra bevezetése, hiszen, ha egy problémáról nem beszélhetünk, akkor az megszűnik. Sőt, a legjobb, ha megfordítjuk az egyenletet, és azt tüntetjük fel problémának, aki látja a gondokat, és érdemi megoldást keres rájuk.  

De nemcsak az derült ki újfent, hogy ezeket a liberális felforgatókat egy hálózat képzi ki (más magyarázat nincs arra, miért fújja ugyanazokat az ostobaságokat az összes Kaliforniától Párizson át Budapestig), de az is, hogy eme több diplomás „értelmiségiek” és „társadalomtudósok” olyan mély megvetéssel viseltetnek a kétkezi munka iránt, hogy az már-már genetikai eredetű undort sejtet a háttérben. 

Mert miről is szól most a hisztéria? Arról, hogy cigányokat alkalmazna Lázár vécétakarításra. Hallatlan! A Qubit nevű feminista-liberális portálon megjelent egy írás  A csendes többség mindennapi rasszizmusa címmel, Kende Ágnes „szociólógus” tollából, akitől megtudhattuk, hogy az ilyen „alantas munkákra” alkalmazni a cigányokat: „rasszizmus”. 

„Bár Lázár később bocsánatot kért, az elmúlt évtizedekből nehéz felidézni olyan, a romákra vonatkozó megnyilatkozást, ami ennyire kiverte volna a biztosítékot, és ennyire egyértelmű lett volna széles társadalmi körökben is, hogy egy magas rangú kormányhivatalnok rasszista kijelentést tett” – írja a „rendszerszintű rasszizmus” miatti dühében homlokán dagadó erekkel Ágnes. Tehát, most akkor vannak munkák, amelyek „megalázóak”, „aljasak”, ezért ezekre cigányokat alkalmazni rasszizmus? Ebből számomra csak az derül ki, amit mondjuk eddig is tudtam. Hogy a nagyvárosi, liberális (ál)értelmiség mélységesen lenézi a kétkezi munkásokat, a dolgozókat. Újdonság csak annyi, hogy a lenézésnek vannak fokozatai. Ezek szerint a vécéket takarítókat vetik meg a legjobban. A kedves idős néniket az állomásokon, a plázákban, a művelődési házakban, akik tesznek róla, hogy mikor betérünk a mellékhelységbe ne az fogadjon minket, mint egy tábori budiban. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha választanom kéne, hogy az ilyen szociológusok, társadalomkutatók, meg „felzárkóztatási szakértők” tűnjenek el, vagy a vécétakarítók, az előbbieket hiányolnám kevésbé. Úgy érzem a mosdókat tisztán tartó dolgozókra igen nagy szüksége van minden kulturált társadalomnak, míg az ilyen (ál)értelmiségiek annyira vannak a nemzet javára, mint egy rákos sejt.  

Öncenzúrára kell nevelni a „többségi társadalmat”

Szerzőnk írása következő szakaszát annak szenteli, hogy elsírja bánatát, hogy a „mindennapi cigányozás” az MSZP-től a Fideszig terjedt az elmúlt évtizedekben, és soha senkit nem zavart, s valószínűleg most is csak a választások miatt kapta fel a közbeszéd Lázár kijelentéseit. 

„Talán azért, mert a választások közeledtével annyira kiélezett a helyzet, és olyan sokan érzik 15 év után először, hogy közel a kormányváltás lehetősége, hogy a romákon kívül – akik teljesen jogosan és hála istennek jó hangosan álltak ki felháborodásukkal – most azoknak is rasszistának és felháborítónak tűntek Lázár mondatai, akik egyébként a mindennapjaikban simán elmennek a cigányozás mellett, sőt azt sem veszik észre, ha maguk is bele-belecsúsznak egy kis cigányozásba” – írja. Tapasztalatból mondom, a cigányokat sosem kell félteni, ha felháborodásuknak „jó hangosan” kell hangot adni. Ez általában megy nekik.  

Az azonban már érdekesebb, hogy a következő sorokban egy olyan ember akar minket toleranciára oktatni, aki a liberális fellegvárnak számító Budapesten él, nyilván jó messze az általa imádott népcsoportoktól. Szerencsére a CEU Demokrácia Intézetében megtanították neki, amit tudni érdemes, így nyilván ő jobban tudja, mint azok, akik minden nap a bőrükön érzik a „sokszínű társadalom” áldásait. 

No, de lássuk, mit tud az a CEU-s diploma, ami nélkül értelmezni se tudjuk a problémát: „Nem roma származású, de a romák magyarországi helyzetét elemző társadalomkutatóként közel 30 éve interjúzom és találkozom emberekkel, elsősorban szakemberekkel: pedagógusokkal, iskolaigazgatókkal, családgondozókkal, szociális munkásokkal, polgármesterekkel, jegyzőkkel, védőnőkkel, olyanokkal, akik mindennapi életének része a romákkal való találkozás, és akiknél, ha megkapargatjuk a felszínt, ugyanúgy jelen van az előítéletes gondolkodás, mint akiknek nincsenek ennyire közvetlen tapasztalataik romákkal” – írja Kende Ágnes. Aha. Tehát, a cigányokkal mindennap érintkező emberek általi tapasztalatokból levont következtetések valójában „előítéletek”, amelyek (érthetetlen módon) bennünk élnek. Sőt, megtudjuk, hogy a buszon, a boltban, a taxiban, tehát bárhol, amerre jár, folyamatosan „cigányozásba fut bele” szegény Ágnesünk, és – ami szerinte a legfelháborítóbb –, hogy „az elkövetőben (sic!) fel sem merül, hogy normasértő vagy rasszista lenne, amit mond. Fel sem merül a buszon mellettem ülőnek, a játszótéri anyukának vagy a taxisofőrnek, hogy ez rasszizmus, mert egész életében úgy cigányozhatott, hogy az a környezetében semmilyen megütközést nem váltott ki”. Az elkövetőben! Bármely rendes rendszer ezeket Recskre küldené, míg meg nem tanulják az újbeszélt, igaz, Ágnes? Abból aztán értene a sok suttyó!

Ha ezek után még maradtak volna kételyeink a CEU-s társadalomkutató képességeit illetően, akkor érdemes tovább olvasnunk eszmefuttatásait. Ha így teszünk, megtudjuk, hogy azért van még remény a magyar társadalomban (vagy ahogyan ő következetesen hívja, „a többségi társadalomban”), hiszen a nyugati propagandát ugyanúgy nyelik ők is, mint kacsa a nokedlit. Ott rendre felismerik az „elnyomót és elnyomottat”, a négereket is pozitív kulturális jelentésekkel ruházzák fel a magyarok, sőt, kifejezetten menőnek tartják őket. Ez sajnos nagyon is igaz megállapítás, amely tökéletesen rámutat arra, hogy identitását vesztett társadalmunkban a többség számára a semminél még az is jobb, amit az amerikai gettók nyújtanak.  

„Ha itthon valaki négerezni kezd, egész biztos vagyok benne, hogy hamarabb kapcsolunk, hogy ez gáz, mint a cigányozásnál” – vonja le a történet morális tanulságát. A „néger” egyébként feketét jelent, bármiféle pejoratív vonzat nélkül, de hát tudjuk ugye, hogy a liberális véleménydiktatúrák egyik kulcskérdése a nyelvünk folyamatos korlátozása, a duplagondol és az újbeszél kikényszerítése. 

Rajta kívül senki nincs tisztában a „mindennapi rasszizmussal”

Aki eddig eljutott, s még bírja a cikk olvasását, az azt is megtudhatja, hogy a szakemberek többsége se tudja, hogyan „tombol” a „mindennapi rasszizmus” hazánkban. Kész szerencse, hogy itt van nekünk Ágnes a CEU-ról, hogy felvilágosítsa a tudatlan magyarokat. Bocsánat, a „többségi társadalmat”. 

„Ha azt kérdezem tőlük, hogy mivel magyarázzák a romák hátrányos helyzetét, iskolai kudarcaikat, munkaerőpiacról való kiszorulásukat, szegénységüket, a gyermekvédelemben, a speciális iskolákban, a börtönökben való felülreprezentációjukat, akkor ugyanezek a szakemberek, akiknek mindennapi interakcióik során semmi problémáik nincsenek a romákkal, rögtön előhúzzák a rasszista kártyát, és szokásokkal, kultúrával, deficittel, genetikával, felelőtlenséggel és ki tudja még milyen dehumanizáló elméletekkel magyarázzák azt, aminek okai nem másban, mint az évszázadok óta fennálló strukturális egyenlőtlenségek újratermelődésében rejlenek” – panaszkodik könnyeivel küszködve a cigányság helyzetére hatványozottan érzékeny társadalomkutató. Ezt követően elmagyarázza nekünk, hogy a fent írt gondolatok mind hülyeségek, melyeket a „rendszerszintű rasszizmus” szült, s eme „hiedelmek” vezetnek „a roma gyerekek iskolai kirekesztéséhez, a munkaerőpiaci vagy a lakhatási diszkriminációhoz, mivel a nem roma szülők nem akarják, hogy a gyerekeik roma gyerekekkel járjanak iskolába; ha kiadó egy lakás, azt nem adják ki albérletbe romáknak, és ha egy munkahelyen válogathatnak, a nem roma embert fogják felvenni”. Aki követi a Bűnvadászokat, az tudja, hogy azért elég sok ingatlant adnak ki cigányoknak, igaz, „színvakságát” megannyi tulajdonos később megbánja. Ezekről azonban valahogy egy sort sem olvasni Ágnesünk – kelleténél jóval hosszabb – írásában.

És, ha valaki azt hitte, viccelek, mikor arról írtam, hogy eme liberális (ál)értelmiségiek szívesen küldenének minket átnevelő táborokba, azoknak álljon itt mementóként Kende Ágnes záró gondolata:

„A mindennapi rasszizmushoz kapcsolódó kirekesztési mechanizmusok felszámolásához olyan önismereti és tanulási folyamatok kellenének, amelynek feltételeit egyelőre sem a közbeszédben, sem az oktatási rendszerben, sem más társadalmi intézmények működésében nem látom.”

Nem látja az intézményekben a megoldást, hát majd ők megteremtik, mi? Én pedig azt nem látom, hogy a belpesti értelmiség és kamudiplomás liberálisaink egyszer végre hajlandóak lennének szembenézni a valósággal, és az ilyen kávéházi dogmák helyett végre a probléma valódi okát is meglátni, majd annak érdemi megoldására törekedni. Ezzel kapcsolatban természetesen nincsenek illúzióim, hiszen pontosan tudom, hogy a valóság ismerete és a liberális meggyőződés össze nem illő fogalmak. 

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: