Túra az emlékezés és a tiszteletadás jegyében

Februárban a hagyományőrzők és a katonahősök emléke előtt tisztelgők figyelme az 1945-ös budai kitörés évfordulója felé fordul. A hősies helytállás emlékezete két jelentős budai túra formájában ölt testet: a Kitörés 60 emlék- és teljesítménytúra, valamint a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület megemlékezése révén – stábunk az elmúlt hétvégén ez utóbbin vett részt. A Budai Kitörés Emléktúrát 26. alkalommal szervezték meg.

Valóban kellemes kirándulóidő köszöntött azokra, akik elhatározták, hogy részt vesznek ezen a megemlékező túrán. A szervezők két különböző távval várták a résztvevőket: a családiasabb, 3,3 kilométeres útvonal mellett egy embert próbáló, 50 kilométeres szakaszt is meghirdettek. Mindkét táv résztvevői február 21-én, délelőtt 10 órakor vágtak neki az útnak, az indulás helyszínéül pedig a Görgényi úti erdei parkolót jelölték meg a szervezők. Már a kijelölt időpont előtt szép számmal gyülekeztek az emlékezők, akiket a szervezők pontosan tíz órakor négyes sorokba rendeztek. Az indulás előtt Alkay Zsolt rövid beszédében hangsúlyozta a túra politikamentességét és kegyeleti jellegét, majd a csapat útnak indult a hegyeken-völgyeken át kanyargó turistaútvonalon.

Bő háromnegyed óra elteltével érkeztünk el az első állomáshoz, Tárnok Béla légvédelmi tüzér nyughelyéhez. A rövid visszaemlékezést követően a résztvevők mécsesgyújtással róhatták le kegyeletüket. Az út ezután egy egykori betonbunker földbe süllyedt maradványai mellett vezetett el, majd hamarosan egy másik sírhoz értünk, melynek fejfáján már csak ennyi állt: „Ismeretlen magyar katona”.

Természetesen itt is néma, egyperces vigyázzállással, koszorúzással, gyertyagyújtással, egykori szövegrészlet felolvasásával róttuk le a tiszteletünket.

A sír közelében egy másik bunker maradványait is szemügyre vehették az érdeklődők, majd – egy tágas kört leírva – megkezdtük a visszatérést a kiindulópontul szolgáló parkolóba. Mielőtt azonban visszaérkeztünk volna, a csapat kétfelé vált: a vállalkozó szelleműek elindultak az 50 kilométeres, hegyeken átívelő táv teljesítésére, mi többiek pedig bő két óra múltán értünk célba. Bár az utat izmainkban már éreztük, szívünkben és lelkünkben megnyugvással tölthetett el minket a tudat: „Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!”

– Ki hívta életre ezt a kezdeményezést, és pontosan hányadik alkalommal került sor a megrendezésére?

– Idén milyen távon indult a túra?

– A túra a budai hegyek láncai között zajlik,

a résztvevők legfőbb célja pedig az 50 kilométeres táv teljesítése. Az útvonal évről évre változik, de a végpont minden alkalommal szimbolikus: azt a térséget jelöli, ahol az egykori kitörésben részt vevő német és magyar katonák elérték saját vonalaikat.

– Mekkora érdeklődés övezte az idei rendezvényt, hányan vágtak neki a választott távoknak?

– A rövid távot 161-en teljesítették, köztük örvendetesen sok gyermekkel. A nagy túrára – amely a rövid szakasz közvetlen folytatása volt – 47-en vállalkoztak, végül közülük 26-an értek célba az embert próbáló út végén.

– Egy héttel korábban egy másik Kitörés-emléktúrára is sor került. Milyen szempontok mentén vonható párhuzam a két esemény között, és miben mutatkoznak a legfőbb különbségek?

– A legfontosabb különbség, hogy míg a Kitörés 60 egy klasszikus emlék- és teljesítménytúra, ahol az egyes ellenőrzőpontokon igazolják a táv megtételét, nálunk nincs ilyen jellegű adminisztráció. A mi eseményünk elsősorban a közös emlékezésről és a kegyeletadásról szól.

További lényeges különbség, hogy náluk – a számos felmerülő szervezési költség fedezésére – a résztvevőknek nevezési díjat kell fizetniük, míg a mi emléktúránk teljes mértékben díjtalan.

– Van bármilyen feltétele annak, hogy valaki csatlakozzon az Önök túrájához?

– Csupán annyit kérünk, hogy a résztvevők tartsák be a rendezők utasításait, és tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól. Mivel eseményünk hangsúlyozottan pártpolitikától mentes, arra kérjük az emlékezőket, hogy pártzászlókat ne hozzanak magukkal. Számunkra a legfontosabb a lelki kötődés: az a célunk, hogy közösen, méltósággal adózzunk azon hősök emléke előtt, akik Budapest ostroma vagy a kitörés során – katonaként vagy civilként – életüket vesztették.

Kapcsolódó: