Raffay Ernő és Tóth Gy. László kétszer ikszel a Mi Hazánkra

A két népszerű jobboldali értelmiségi szerint szóba sem jöhet a szavazatmegosztás.

Nem sokkal az április 12-i választások előtt intenzív kampányba kezdett a Fidesz, melynek célja az volt, hogy szavazatokat vegyen el a Mi Hazánktól, a mi hazánkosok legalább egyéniben a fideszes jelöltre voksoljanak. Korábbi cikkünkben jó néhány kiemelt szereplőt megszólaltattunk a nemzeti oldalról, akik a hatalmas nyomás ellenére egyéniben és listán is a Mi Hazákra szavaznak; valamit közöltük Gaudi-Nagy Tamás véleménycikkét, amiben többek között arról ír, hogy „a Mi Hazánkra leadandó két szavazat joggal jelentheti sokak számára a legjobb megoldást”.

Ezúttal Tóth Gy. László politológus és Raffay Ernő történész véleményét adjuk közre a szavazatmegosztás csapdájáról, illetve általánosságban a választás tétjéről.

Tóth Gy. László:

– A szavazatmegosztás koncepciója azért veszélyes, mert nem biztos, hogy a választók tisztában vannak azzal az egyszerű összefüggéssel, hogy amikor egy fideszes jelöltre szavaznak, akkor lényegében az Orbán-klánt erősítik, és a Mi Hazánkat gyengítik. Ugyanis a Mi Hazánk egyéni jelöltjére leadott szavazat nem vész el, mert abból listás Mi Hazánk-szavazat lesz. Tehát a Fideszre leadott szavazat gyengíti a Mi Hazánkat.

Ezek után nehezen érthető, hogy ezek az elméletileg nemzeti radikális személyek miért próbálják tudatosan gyengíteni a párt pozícióját, és miért támogatják a leamortizálódott Fideszt. Nem veszik tudomásul, hogy Orbán Viktor sikertelen politikus, hiszen a 16 éves tevékenysége után gazdasági-társadalmi összeomlás fenyeget.

A Fidesz külpolitikája szinte követhetetlen, mert Orbán egyszerre szolgálja Putyint, Netanjáhút és Trumpot. Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy egy nemzeti jobboldali értékrendű személy a Fideszre szavazzon, miközben Orbán Viktor például Gázával kapcsolatban nyíltan kiállt egy népirtó mellett, akinek regnálása alatt az izraeli hadsereg körülbelül harmincezer gyermeket és nőt gyilkolt meg. Vagyis ott a zsidók lényegében egy olyan bosszúhadjáratot folytattak a palesztinok ellen, amelyben mindent összevetve kétezer zsidó és körülbelül ötvenötezer palesztin halt meg. Mit nevezünk népirtásnak, ha nem ezt?

De ezeken kívül is hosszan lehetne sorolni a magyar miniszterelnök megbocsáthatatlan erkölcsi bűneit. Amikor néhány éve az örményországi Hegyi-Karabahban a muzulmánok keresztényeket gyilkoltak és űztek el ezeréves hazájukból, Orbán a Türk Tanács ülésén „a helyzet tisztázásáért” gratulált a muzulmán azeri elnöknek. Legújabban a felvidéki magyarokat árulta el, amikor nem tiltakozott a Beneš-dekrétumokból következő magyarellenes intézkedések miatt.

Orbán Viktor kormányzati tevékenységét elemezve ma már nyilvánvaló, hogy nem alkalmas az általa előidézett társadalmi-gazdasági krízis kezelésére.

Ennek bizonyítására elegendő megnézni a különböző nemzetközi szervezetek, tudományos intézetek adatain nyugvó elemzéseket, vagy a kormány által felügyelt KSH adatait.

Közhely, hogy Magyarország Európa egyik legszegényebb és legkorruptabb országa. Az egészségügy és az oktatás helyzete drámai. Ennek megfelelően a lakosság általános egészségügyi állapota rendkívül rossz. A magyarok húsz százaléka funkcionális analfabéta. Az alkoholisták (és a nagyivók) száma is másfél millió körül jár. Az úthálózat fele járhatatlan. A dilettáns kormányzás eredménye szinte mindenütt látható. Kétmillió ember nyomorog.

Ezeket a tényeket egy virtuális valóság létrehozásával és egy felfokozott kampánnyal próbálják ellensúlyozni, eltüntetni. Ennek érdekében lefizettek jó néhány olyan jobboldali értelmiségit, akik a Fidesz propagandistáiként gyakorlatilag létrehoztak egy másik valóságot, és egy olyan, nem létező aranykort vázolnak fel, amelyben Magyarországon minden magyar nagyszerűen él. De mindenki tudja, hogy ez nem így van, és igen szégyenletes, hogy ezek a magukat értelmiségieknek valló propagandisták bármire képesek, és bármit végrehajtanak, amit a „messiás”, azaz Orbán Viktor kér tőlük.

 A magyarokat bizonyára nem igazán a távoli népirtások érdeklik, hanem a saját életszínvonaluk esése, az egészségügy és az oktatás nehéz helyzete, a különböző, nehezen magyarázható hirtelen meggazdagodások, valamint a szemmel látható leosztása bizonyos jól fizető pozícióknak. Mindezeket mindenki érzi a saját bőrén, legyen egyszerű alkalmazott vagy egy nagy cég vezetője. Hiszen itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a politikai elit végtelenül korrupt és erkölcstelen magatartása mellett a választók nagy tömege azzal találkozik a hétköznapi életben, hogy egyre rosszabbul és nehezebben él.

Ez a két tényező gyakorlatilag egymást erősíti, és most annyiban új a helyzet, hogy 2010 óta először formálisan van egy erős ellenzék, és annak van egy miniszterelnök-jelöltje.

Viszont azt, hogy ez a miniszterelnök-jelölt milyen lesz, és mit fog csinálni, nem tudhatjuk. Lehet gyűlölködni, vádaskodni, vannak jelzések, de valójában senki nem tudja, hogy az Orbán utáni kormány milyen lépéseket fog megtenni, ezért most tulajdonképpen a választások szempontjából türelemre és józan észre lenne szükség.

Ebbe pedig beletartozik az, hogy nyilván hárompárti lesz a parlament: a Fidesz és a Tisza mellett ott lesz harmadikként a Mi Hazánk is. Ez utóbbira azért van nagy szükség, mert a két nagy párt mellett szükség van kontrollra és a nyilvánosság tájékoztatására. Ez a mindenkori nemzeti radikális pártok feladata.

Éppen ezért rendkívül kártékony gondolat, hogy a Mi Hazánk adja fel az identitását és támogassa a Fideszt.

A szavazatok megosztása az öngyilkosság egy formája: a nemzeti radikálisok megosztása, valamint a kétségbeesetten vergődő Orbán Viktor hatalomban tartása. Ez nem a nemzeti jobboldal érdeke.

***

Raffay Ernő:

– Úgy érzem, félelmet is tükrözhet, hogy a Fidesz – trükkös módon – a Mi Hazánk szavazóihoz fordul annak érdekében, hogy tőlük az egyik szavazatukat elkérje. Ez véleményem szerint arra utal, hogy ők is érzik, vesztésre állnak, vagyis a Fidesz vezérkara látja, hogy most olyan történelmi helyzet alakult ki – az ő negatív tevékenységük, elhibázott kül- és belpolitikájuk, és rossz gazdaságpolitikájuk következtében – hogy elveszíthetik a hatalmat. S ha elveszítik a hatalmat, akkor lehet, hogy börtönben végzik, hiszen vannak az ellenzékben olyanok, akik ezzel fenyegetik őket.

Ebből a bennük meglévő veszélyérzetből következik, hogy ahogy közeledik a választás napja, egyre inkább szükségük lesz minden szavazatra. Most már számukra nem elég csak
a nyugdíjas bácsik-nénik szavazata, a krumpliért és néhány tízezer forintért megvásárolt szegény emberek szavazata, hanem szükségük van a Mi Hazánkból is bizonyos szavazatmennyiségre. Ezért a megmondóembereik arra szólítanak fel, hogy az egyéni választókörzetek jelöltjeinél – mivel a Mi Hazánknak valószínűleg nem jön össze egy kerületben sem az, hogy egyéniben győzzön – a Mi Hazánk szavazói inkább adják a szavazatukat a Fidesz jelöltjének. Arról viszont nem beszélnek, hogy minden ilyen szavazat elvész számunkra, mert ha a Mi Hazánkra szavaznának, akkor az átkerülne abba a nagy kalapba, amit listán szerez majd meg a párt.

Tehát ezek az önmagukat nemzetinek és kereszténynek mondó entellektüelek a Mi Hazánk szavazóit arra szólítják fel, hogy annak a Fidesznek adjuk a szavazatunkat, akitől ők ezért bizonyára jó pénzt kapnak.

Az elmúlt 16 év hibáit sorolva kezdem a gazdaságpolitikával, aminek következményeképpen Magyarország nem képes arra, hogy az európai középszintű életszínvonallal rendelkező országok közé kerüljön. Ennek nagyon súlyos következményei vannak, például emberek millióinak nincs pénze arra, hogy jó magánorvosi klinikákba menjen, hanem kénytelen oda menni, ahol sokat – akár éveket is – kell várni egy műtétre, a késlekedésbe pedig sokszor belehal a beteg. Európai szégyen, hogy a magyar kormánynak nincs egészségügyi minisztériuma. Ez is az egyik oka annak, hogy a nemzet egészségi állapota tragikussá vált. 

A másik fontos terület a kultúra és tudomány. A kultúra nemzetmegtartó erő, ami az egyént nemesíti, a népet összekapcsolja, a nemzettudatot erősíti.

A magyar kultúrában vannak mércék, viszont Orbán olyan személyeknek – történészeknek, irodalmároknak, és egyéb, főleg társadalomtudósokra gondolok – adott Kossuth- és Széchenyi-díjat, akik bár értékes emberek, nem jelentik a területükön a csúcsot. Olyanok kaptak például legmagasabb tudományos díjat, akiknek nincs egyetlen tudományos könyvük sem. Olyan művésznek adott legmagasabb elismerést, aki nem képviseli a legmagasabb művészi szintet. Mindezt azért kapják ezek az emberek, mivel szolgalélekkel istenítik a kormányzatot. Ennek az lett a következménye, hogy a Fidesz-kormány kultúrpolitikája a kultúra értékét lezüllesztette, mert hogyha minden ostoba, primitív ember Kossuth- és Széchenyi-díjat kaphat, akkor annak a díjnak az elismertsége, értéke devalválódik, elértéktelenedik.

A tudományban az a helyzet, hogy az elmúlt 16 év alatt a Fidesz nem tudott mit kezdeni a tudományegyetemekkel, az MTA-val és a tudományos intézetekkel. Ezeken a helyeken szinte kizárólag balos (szocialista-kommunista és/vagy liberális) kutatók vannak vezető pozícióban. Ne felejtsük el, hogy nincs oktatási és tudományos minisztérium, és a tudományos intézetek vezetői helyére a Fidesz saját embereit ültette, lojalitásuk alapján. Úgyhogy nem csoda, hogy egyik-másik művészeti és tudományos intézet a pénz kiszivattyúzásának a színhelye lett. 

Összességében a Fidesz nem tudott mit kezdeni a magyar kultúra és tudomány tudatos, átgondoltan magyar érdekű és – ami nagyon fontos – szabad fejlesztésével.

A harmadik terület, amiről beszélni kell, az a külpolitika. A keleti nyitás szükséges, de a nyugati és a keleti kapcsolatok nincsenek összehangolva, nem egyenlő súllyal esnek latba.

Megjegyzem, az ezeréves magyar állam első számú embere – a magyar miniszterelnök –önmagát egy másik ország vezetője előtt ne nevezze kisegérnek. Ő ezt azért sem tehetné meg, hiszen ő nem önmagát, hanem az egész országot és a szétdarabolt magyar nemzetet képviseli.

Visszatekintve a múltba, a külpolitika a Fidesz esetében – ekkor a legkisebb ellenzéki párt voltak, a KDNP-vel nagyjából azonos számú képviselővel – 1990. június 4-én kezdődött, ekkor volt Trianon 70. évfordulója. Az évfordulón egy percig az országgyűlési képviselők – még az MSZP-s komcsik, és az SZDSZ-s balos izraeliták is – vigyázban álltak. Ellenben a fideszesek – középső ujjukkal felfelé bökve, mindenféle csúnyákat beszólva – tüntetően kivonultak az ülésteremből. Ez már akkor üzenet volt Bukarest, Pozsony, Prága számára: mi nem a magyarokkal, hanem veletek vagyunk. A Fidesz ma már azt mutatja, hogy nemzeti és keresztény, de ezért a szégyenletes akkori kivonulásukért még senki nem kért közülük bocsánatot.

Mivel a mostani Orbán-kormány a nagytőke kormánya – a miniszterelnök szinte mindegyik családtagja milliárdos, nagytőkés – ehhez szabják a teljes külpolitikát. Azt, hogy milyen vállalatok jöhetnek be, milyen kereskedelmi, együttműködési, beszállítói szerződéseket kötnek ez határozza meg. Bizonyítható, hogy a Fidesz-KDNP-s gazdasági körök érdekeinek megfelelően hozzák a törvényeket, ami a joggal való visszaélés súlyos esete.

Ezen kívül az önmagát nemzetinek mondó kormány a szomszédos országokon belüli magyarokkal gyakorlatilag alig törődik. Bár vannak fontos események – óvodai, iskolai, templomi felújítások – ugyanakkor itt is kliensrendszer van. Aki a fideszes vezérekkel jóban van, az hozzájut a magyar állami pénzhez, aki meg nem tud jó kapcsolatot kiépíteni velük – tehát nem válik szellemi szolgává – az pedig nem. A kormányzatnak nincs stratégiai elképzelése az idegen megszállás alatt élő magyarokkal kapcsolatban. 

A határainkon túli magyar érdekek tekintetében – bár Orbán Viktor azt gondolja, hogy ő egy európai jelentőségű személy – az Orbán kormány nemhogy a Beneš-dekrétumok ügyét nem tudta rendezni, de képtelen volt autonómiát kiharcolni olyan országokban, ahol az ottani magyarság erre megkérte. A miniszterelnöknek van egy ennél nagyobb téveszméje is: a potenciális magyar kisantant bizonyítottan magyargyűlölő vezéreivel, Vucsiccsal, Ficóval és a magyar katonasírokon üvöltve táncoló Simionnal akar-akart szövetségre lépni. A két elsővel való, több mint szoros együttműködés az ott élő magyarok legalapvetőbb érdekeinek föladását jelenti. Az ott élő magyarok érdeke is a Fidesz-kormány leváltása, hiszen e folyamatok, amelyeket a budapesti kormány minden tiltakozás, vagy határozottabb közbeavatkozás nélkül oda vezetnek, hogy a magyarság vagy beolvad, vagy elvándorol ősei földjéről. 

Ezzel szemben viszont olyat tett, amit 1848 óta egy magyar miniszterelnök sem csinált, hogy egy tömeggyilkost – azt, akit az fél világ, az európai országok, a közel-keleti muzulmánok is mind elítéltek – meghívott Budapestre. Ez olyan mélypont, amivel Orbán Viktor miniszterelnök megszüntette azt az erkölcsi piedesztált, azt az erkölcsi alapot, ami biztosíthatja őt arról, hogy bármikor lehet még Magyarország miniszterelnöke. 

De még ennél is van mélyebb pont, hiszen gondoljon bele a kedves olvasó, hogy bemegy egy idegen katona a szobájába, és kétszer fejbe lövi az ott lévő gyerekét. Az a körülbelül 28-30 ezer palesztin gyerek, az ugyanolyan gyerek, mint akárkinek a gyereke, vagy az unokája. 

Befejezésképpen itt kanyarodok vissza azokhoz az értelmiségiekhez, akik arra biztatnak bennünket, hogy a Fideszre szavazzunk egyik szavazatunkkal. Tényleg erre a Fideszre, erre az Orbán Viktorra való szavazásra biztattok bennünket? Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy erre nemet kell mondanunk! 

S hogy a Magyar Nemzet központi pártlapban nyilatkozó „nemzeti-radikális” személyek akciója előre eltervezett tevékenység, mutatja, hogy a cikk megjelenése után pár órával, ismeretlen számról hívást kaptam, az egyik Fidesz-irodából. Az volt a férfiú kérdése, hogy vasárnap szavazok-e a Fidesz kerületi képviselőjelöltjére. Miután „bevallottam”, hogy nem, hiszen mi hazánkos választó vagyok, jött az utolsó kérdés: megtenném-e azt, hogy az egyéni körzetben a fideszes jelöltre szavazok, listán pedig a Mi Hazánkra? Gondolom, sok hozzám hasonlóan szavazó választót fölhívtak valamelyik Fidesz-irodából. 

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: