Külpolitikai kitekintés kelet felé – interjú Stier Gáborral (2. rész)

Stier Gábor külpolitikai elemzővel készült interjúnk első részében főként a magyar–orosz külpolitikai és gazdasági kapcsolatok hatásait jártuk körül. A folytatásban Kínáról, Ukrajnáról, valamint az új kormány előtt álló legfontosabb diplomáciai feladatról – az uniós források hazahozataláról – lesz szó.

– Oroszország helyzetét részletesen áttekintettük. Térjünk át egy másik meghatározó keleti nagyhatalomra, Kínára!

– Kínával kapcsolatban ismét csak azt mondhatom, hogy az európai–kínai és az amerikai–kínai viszony alakulása jelentősen befolyásolja Magyarország mozgásterét.

Orbán Viktor nagyon jól ismerte fel azt azt a piaci és politikai rést, amely lehetővé teszi, hogy az átalakuló világrendben a nyugati blokk részeként, de a blokkon kívüli országokkal is pragmatikus alapon fejlesszük kapcsolatainkat. Kína is ebbe a körbe tartozik: kiváló viszonyt ápolunk vele, így Magyarország egyfajta európai kapuként szolgál Peking számára.

Ez semmiképpen nem rossz, ebből alapvetően előnyt tudunk kovácsolni. Ezzel a viszonyunkkal kevésbé lehetnek problémáink az EU-ban – náluk ugyanis Oroszország áll az előtérben, az orosz kapcsolatokat mindenképpen blokkolnák –, hiszen Kínától egyelőre annyira függ Európa, hogy nem engedheti meg magának a leválást vagy a szálak megszakítását. Mindezt annak ellenére sem teheti meg, hogy a folyamatos amerikai nyomás ebbe az irányba tolja.

– Magyarországon sokat hallani az idetelepült kínai akkumulátorgyárakról. Ezekkel mi a helyzet?

Egy időben kampánytéma volt az akkumulátorüzemek kérdése, de kiderült például, hogy Gödön sincs olyan mértékű szennyeződés, mint amit kifogásoltak. A szigorú környezetvédelmi előírásokat viszont be kell tartani – ebben sokszor az előző kormány a kelleténél nagyobb engedményeket tett –, úgy kell szabályozni a működésüket, hogy az ne sértse meg a természetvédelmi előírásokat vagy a jogszabályi kereteket.

Ebben a kérdésben nem szabad engedményt tenni, másfelől viszont nem kell a lakosságot az akkumulátorgyárak ellen hergelni. Ha ugyanis ezek normális szabályozás mellett működnek, akkor nem veszélyt, hanem munkalehetőséget jelentenek. Nem az ötlettel van tehát baj, hanem főleg a megvalósítás körüli visszaélésekkel, és az azokból fakadó engedményekkel.

Az viszont tény, hogy a magyar társadalom döntő többsége nem támogatja Ukrajna fegyveres és pénzügyi segítését, sem a gyors európai uniós csatlakozását, ahogy elutasítja az uniós migrációs kvótát is.

– Pedig Kijevnek egészen mások az elképzelései.

De egyébként igazi erőpróba lesz az is, hogy például az európai források hazahozatalakor, a feltételek teljesítése során – a lengyel példához hasonlóan – meg tudja-e védeni a kormány a migrációs kvótáktól hazánkat.

Varsónak egyébként ez úgy sikerült, hogy rengeteg ukrán menekültet fogadtak be, és ezzel indokolták, hogy miért nem vesznek át más migránsokat. Alapvetően azonban ők is pontosan ugyanazon okokból utasítják el a migrációs kvótát, amiért mi is.

– Volt is már egy érdekes fejlemény az ukrán élelmiszerek és mezőgazdasági termékek behozatalával kapcsolatban.

Megszületett tehát a magyar engedélyezés, amelyet napokon belül – belső nyomásra – ismét tilalom váltott fel. Most viszont az Európai Unió újból jelezte: nem fogadja el ezt a lépést, így ebben a kérdésben sem lesz egyszerű megállapodni, az biztos.

Következésképpen egyértelműen érdekes időszak elé nézünk a külpolitikában is.

– Például sürgeti az idő a kormányt az európai uniós források megszerzésében, mert ezt a közel tíz és fél milliárd eurót augusztus 31-ig valamilyen módon haza kell hozni. Ha ez nem sikerülne, akkor a határidő lejárta miatt ez a pénz elveszne.

Az első külpolitikai lépések úgy gondolom, hogy nagyjából még az idén kirajzolódnak. Látni fogjuk, hogy a deklarációkon túl merrefelé indulunk el, és mennyire leszünk határozottak, illetve eredményesek az érdekérvényesítő képességünk tekintetében.