A Tisza-kormány szabad utat adott a magyar termelővagyon második lerablásához

A Tisza-kormány megszünteti a kis- és középvállalkozások fix háromszázalékos hitelprogramját, ezzel további súlyos versenyhátrányba taszítva a magyar foglalkoztatottság gerincét jelentő kkv-szektort. A hazai munkavállalók több mint kétharmada, 65–72 százaléka, mintegy hárommillió ember dolgozik a kkv-knál.

A túlnyomóan nemzetközi tulajdonban lévő magyarországi bankszektor a Tisza-kormány döntésével hatalmas lépést tett a teljes egészében magyar tulajdonú termelői szektor idegen kézbe juttatása felé, hiszen 

a várhatóan nagy számban ellehetetlenülő, fejlődés- vagy fizetésképtelenné váló cégek követeléskezelőin vagy egyéb felvásárlóin keresztül megszerzi és értékesíti a vállalkozások termelő- és ingatlanvagyonát.

Éppen úgy, ahogy tette ezt a rendszerváltás időszakában az Antall- és a Horn-kormányok szíves közreműködésével, az állami vállalatok privatizálásával.

Most, hogy bő harminc év alatt, keserves, sok munkával ismét kinőtt egy magyar tulajdonú vállalati középréteg – ők nem a NER-es oligarchák, hanem a kis családi üzemek, agrárgazdaságok, szolgáltatók rétege –, a globáltőke ismét tarra kívánja vágni a hazai termelőszektort.

Akiket a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája is csak fillérekkel támogatott, miközben a tőkeerős multikba öntötték a vissza nem térítendő százmilliárdokat – munkahelyteremtés címén. És valóban: teremtettek is munkát jó néhány ezer ázsiai vendégmunkásnak, hisz a multik érdeke a fillérekért dolgozó filippínó vagy pakisztáni rabszolga munkáltatása. A Tisza-kormány ugyanazt a politikát folytatva, a fix, fizethető nagyságú kamat kivezetésével a kis- és közepes munkaadókat lehetetleníti el.

De mit szól ehhez a magyar gazdaság- és pénzpolitika szürke eminenciása? Mi az álláspontja annak az embernek, aki kormányokon átívelően meghatározó szerepet játszik az utóbbi évtizedek gazdaságirányításában? 

Aki érinthetetlenebb, mint Pintér Sándor, és akit már a választások előtt egy évvel átmentettek abba a pozícióba, amely nem bukik kormánybukás esetén sem, és akit a nemzetközi bankármaffia felé tett hűségnyilatkozatként elsőként és külön biztosított a showman, hogy nem fogja megtámadni, mint ahogy soha nem is támadta őt a sajtó és az ellenzék sem?

Varga Mihály nem szól semmit. 

Mint ahogy MNB-elnökként sem volt még egyetlen szava sem, amellyel elítélte volna a Magyar Nemzeti Bank elmúlt másfél évtizedes felügyeleti működését, amellyel 

elnézte a devizások kifosztását előbb devizaalapon, majd nemzetgazdasági miniszterként a forintosítási törvények megalkotásával.

A Matolcsy-féle százmilliárdok elsíbolásáról sincs véleménye, amelyek egyébként éppen a devizások lehúzásával keletkeztek; csak türelmesen várja a vizsgálatok eredményét, amelyek jó másfél éve állítólag gőzerővel folynak.

Közben azért tesz is Varga Mihály, a példás magánéletet élő, református Richelieu. Most például

készül eladni három nemzeti banki ingatlant: két budai várbelit és egy balatonakarattyait huszonhárom milliárd forintért.

De miért? Ezeknek az ingatlanoknak sosem fog lefelé menni az ára, és az elmúlt években harminchat milliárdot el is költöttek rá, természetesen jól túlárazva. Mellesleg ezt is Varga Mihály jóváhagyásával, a NER-es és globális oligarchák harácsolásának szótlan kiszolgálásával – pénzügyi államtitkári, majd az egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszteri, majd pénzügyminiszteri, miniszterelnök-helyettesi működése alatt.

Ez lenne az MNB profiltisztítása? Hogy magyar ingatlanvagyont adunk el bagóért? Ha már megvannak, legalább a rendes árát kérnénk el, mielőtt megszabadulunk tőlük! Az arany csak arany, de 

ezek jelentős értékű magyar földek, magyar ingatlanok, természeti és történelmi kincseink! Legalább olyan jól szolgálják a magyar pénzügypolitika alátámasztását, a forint értékét, mint a szépen csillogó, a közmegegyezés szerint értékes nemesfémtömbök.

Miközben folyamatosan kápráztatnak minket Magyar Péter és korábban Orbán Viktor permanens show-műsorával (ez a Marx–Engels–Lenin–Trockij-féle permanens forradalomelmélet 21. századi megfelelője) – nem elfelejtve Gyurcsányt, aki még lövetett is, a „Na és?”-Horn Gyulát, aki szintén lőtte a magyarokat 56-ban, és Medgyessyt, a D-209-es SZT-tisztet, és a többieket –, 

a magyar vagyon és termelőerő módszeres kifosztása tovább folyik.

A jogszabályi és pénzügyi eszközök változatosak, az eredmény mindig ugyanaz: permanens adósságszolgálat, hitelcsapda, a magyarság egzisztenciális rabszolgasorban tartása, lelki megtörése, amíg végre hajlandó lesz kipusztulni a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencéből.

Vasvári Erika

Kapcsolódó: