„Haza csak ott van, hol jog is van„
-írta Petőfi Sándor, akit sajnos nagyon sokszor a nemzeti oldalon is a szó rossz értelmében szoktak liberális, beépített felforgatónak hívni.
Magyarországon a „jog” kifejezéshez napjainkban mindig valamilyen nemzetietlen, hazaáruló, idegen érdekeket, vagy a pénz Istenét kiszolgáló képzettársítás járult. Ennek okait évszázadokra is vissza lehetne vezetni, a legfőbb ok tálán az, hogy a szubjektív igazságérzetünk szemben áll a joggal. A bíróságok jogot és nem igazságot szolgáltatnak.
A nemzeti oldal nagyon sok rosszat, keserűséget, arcpirító igazságtalanságot „köszönhet” a jognak. A jog volt az, amely alapján Erdélyben bebörtönözték a két hazafit, a jog engedte meg, hogy a Deák téri késelő-gyilkos már a karácsonyt is szabadon tölthesse a családjával, de a jog tette lehetővé azt is, hogy a 19.000 pedofil képet birtokló Kaleta 500 ezer forintos pénzbírsággal megússza az esetet.
El a kezekkel a gyerekeinktől! Ugye?
A „haladó, modern és felvilágosult” gondolkodás szerint a jog az ember fölött áll, tehát a jognak van embere és nem az embernek joga. Tény, hogy ezt a megközelítést ijesztően sok jogász, ügyvéd, bíró kritikátlanul osztja.
A liberális, körúton belüli, yoghurton nevelkedett értelmiség által uralt közbeszédben a jog az egyetlen objektív, mindenki által elfogadható mérce a konfliktusok rendezésére, az igazság képviselete pedig egy avítt, középkori, barbár eszme.
Az igazságért való küzdelemről a társadalom többségét nem szokták értesíteni, a jogokért való harcot már sokkal kevésbé tudják elhallgatni.
A keresztény, nemzeti, radikális közösség mindig akkor tudott megerősödni, amikor az igazsága helyett a jogaiért harcolt. Elég, ha a Morvai Krisztina és a Gaudi-Nagy Tamás féle nemzeti jogvédelemre gondolunk.
Amikor a magunkfajta a jogaiért áll ki, akkor a liberálisok pályáján, az ő eszközeikkel verjük meg őket, leplezzük le képmutató hazugságaikat.
Ezért fontos, hogy ne engedjünk a téves dilemmáknak, ne hagyjuk, hogy rossz kérdés mentén játssza ki a mindenkori hatalom egymás ellen a különböző csoportokat.
Nem az a kérdés, hogy valaki beoltatta-e magát, vagy sem!
A jó kérdés úgy szól, hogy :
lehet-e bárkit amiatt másodrendű állampolgárként kezelni, hogy teljes felelősségének tudatában nem kívánt oltakozni?
Elfogaható-e, hogy valaki azért veszítse el az állását, mert nem vette fel a kísérleti vakcinát? Hagyjuk-e azt, hogy az oltatlan társaink ne részesülhessenek a szabadstrandjaink, közgyűjteményeink, múzeumaink, könyvtáraink, kiállításaink, sporteseményeink közös gyümölcséből?
Sportesemények! Itt megállok. Évekkel ezelőtt, amikor arról volt szó, hogy Kubatov Gábor biometrikusan, egy úgynevezett szkenner segítségével személyesen azonosítani akarja a Ferencváros szurkolóit, akkor teljesen természetes volt, hogy az ország legjobb Tábora össze fog tartani. Mégpedig azért az 50-100-150 emberért fog kiállni és éveken keresztül a stadionon kívül maradni, mert nekik problémájuk van a személyes azonosítással.
Én is így tettem. Engem aztán nem érdekelt volna, ha vénaszkennerrel, vagy bármi más eszköz használatával azonosítanak és csak így mehetek a meccsekre, de azt felfogtam, hogy nekem is szolidaritást kell vállalnom azért a kisebbségért, akiknek ez egyszerűen nem fér bele. Ki tudja, talán ez a kisebbség összesen nem tette ki akkor a Tábor 10%-át.
Jelenleg, minden korcsoportot figyelembe véve 42%-on áll az oltatlanok aránya.
Éveken át jártam „meccsre” a stadion helyett a Népligetbe a Szöglet presszó elé. De ott voltam Csepelen is és a Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül csoport számos megmozdulásán szolidaritást vállaltam. Nyilván a szurkolói társadalom előbb-utóbb szolidaritást fog vállalni az oltatlanokkal, akiket a kormány most kitiltott a stadionokból. Ugye?
A rendelkezésemre álló információk alapján meghoztam azt a döntést, hogy nem kívánom magam beoltatni. A döntésem miatt nem láthattam a magyar nemzeti válogatottat hazai pályán az Európa-bajnokságon és valószínűleg már soha életemben nem láthatom ilyen körülmények között. Ez minden más sporteseményre, fesztiválra vonatkozik. Hosszú hónapokig nem járhattam étterembe, minden fontos programból kimaradtam. A barátaim szükségszerűen eltávolodtak tőlem, hiszen ki akar 1 éves bezártságot követően egy panel teraszán találkozni a nyár kellős közepén? A Magyarország-Anglia mérkőzésen az egész családom a helyszínen szurkolt. Teltház előtt. Nélkülem.
Az egyetemi kollégiumokba oltási igazolvány alapján osztogatnak plusz pontokat, de olyan intézmény is van, ahova az oltatlanokat nem veszik fel és nem költözhetnek be, vagy vissza a kollégiumi szobájukba. Egy felmérés szerint a vidéki hallgatók 35%-a nem tudja elvégezni a tanulmányait kollégiumi elhelyezés nélkül. Az oltás miatti megbélyegzés következtében több ezer diák nem fog tudni diplomához jutni. Ennyivel kevesebb orvosunk, mérnökünk, gyógypedagógusunk lesz. Ezt ki fogja megfizetni? Ezért ki fogja vállalni a felelősséget?
Ez már nem a szabadidőről, vagy kikapcsolódási lehetőségek korlátozásáról szól, hanem a jövőnkről. Magyarország jövőjéről, a közös hazánk jövőjéről.
Hagyjuk-e…?
Úgy értem, hogy ti oltottak hagyni fogjátok-e azt, hogy a beoltatlanoktól elválasszanak titeket? Hagyni fogjuk-e, hogy elszakítsanak, összeugrasszanak benünnket a családtagjainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal csak azért, mert valaki beoltatta magát, valaki meg nem?
Nem akarom annyiban hagyni. Vissza akarom kapni a régi életemet és vele együtt mindent, ami alapvető állampolgári jogom. Nem fogom megengedni, hogy bárki bármilyen okból elszakítson a szeretteimtől. A jelenlegi magyar kormány a felelőtlen intézkedéseivel lelki Trianont készít elő. Ismét határokat akarnak húzni magyar és magyar közé!
Jogom csak akkor van, ha teljesítem a kötelességemet!
Én ezért leszek ott szeptember 4-én Orbán Viktor hivatala előtt!
Egy sikerrel zárult történet mutatja, érdemes kiállni jogainkért
Mindenki a vár elé!
(A szerző a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje, a Magyar Jelen munkatársa)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
