A Kiútkereső-rovatban ezúttal egy katolikus pappal készítettünk interjút. Az atyát elsősorban a halálbüntetésről kérdeztük, ami a fonói kettős gyilkosság és a pedofilügyek kapcsán sajnos ismét aktualitást kapott.
– Dicsértessék a Jézus Krisztus! Tisztelendő atya, köszönöm, hogy időt szakított erre az interjúra. Az elmúlt időszakban egyre vérfagyasztóbb történetekről kell beszámolnunk. Sokszor még bennünket, újságírókat is napokig felkavar egy-egy ilyen hír, legyen szó a fonói kettős gyilkosságról vagy pedofíliáról. Ön hogyan dolgozza fel a gyóntatószékben hallottakat?
– Mindörökké! Ámen. Örülök a megkeresésnek, köszönöm a bizalmat. Amikor én gyónok, vagy amikor gyóntatok? Félretéve a viccet, valóban nehéz ezekkel az esetekkel úgy szembesülni, hogy az érzelmeinket ne kavarnák fel. Mi papok a felszenteltségünknél fogva rengeteg olyan kegyelmet kapunk a jó Istentől, ami segít, hogy ne érzelemből reagáljunk, hanem az Isten szeretetéből tudjunk átadni valamit a gyónónak. „A szószéken, mint egy oroszlán, a gyóntatószékben, mint egy bárány!” Ezt tanultam lelki mestereimtől, és én is ezt próbálom megvalósítani. Maradjunk annyiban, hogy a gyóntatószék az emberi találkozások egy teljesen más dimenziója.
– Akkor térjünk vissza kicsit a szószékhez! Mit mond az egyház a büntetésről? Hogyan lehet megmaradni a középúton az igazságosság és az irgalmasság, a megbocsátás és a büntetés között?
– Az igazságosság és az irgalmasság nem egymás ellentétei, hanem kiegészítik egymást. Az igazságosság olyan, mint a gerincünk: ha az nincs, akkor összeesünk. Az irgalmasság pedig olyan, mint a szív: ha az nincs, akkor megkeményedünk. Mindkettőre szükség van.
A modern ember szereti azt hinni, hogy a megbocsátás egyenlő a következmények eltörlésével, pedig ez nem így van. Isten megbocsát, ha valódi bűnbánat van, de ettől még a bűnnek földi következményei vannak. Ez az úgynevezett penitencia lényege, elégtételt kell adni bűneinkért. Például, ha egy kedves hívő a vasárnapi perselypénzt valami kreatív módon a saját tárcájába helyezi, én megbocsátok neki, de attól még vissza kell adnia, különben én magam válok bűnrészessé.
Most persze vannak, akik azt mondják, hogy Jézus az irgalmasságot hirdette, és ezért minden büntetés kegyetlenség. Nos, Jézus irgalmassága nem a büntetés eltörlését jelentette, hanem a bűnös megtérésére hívta fel a figyelmet. Nézze meg, mit mondott a házasságtörő asszonynak! Nem azt, hogy „Semmi gond, csináld csak tovább!”, hanem azt: „Menj, és többé ne vétkezz!” Az irgalmasság akkor ér valamit, ha a bűnös belátja, hogy bűnt követett el, és elhagyja azt.
– Az Egyház tanít valamit a társadalmi igazságszolgáltatás „gerincéről” és „szívéről”? Mi az állam kötelessége? Mit tehet meg az állam, és hol vannak a határok?
– Egy olyan diskurzust nyitunk meg éppen, amiről nem lehet hallani még egyházi körökben sem. Mi az, ami elfogadható az Egyház számára a társadalmi berendezkedés tekintetében? Komplex a kérdés, mert először meg kell néznünk az állam legitimitását, s csak utána azt, hogy mit tehet meg. Nagyon fontos leszögezni, hogy az állam, a társadalom is Isten teremtménye, az állam is Istennek van alárendelve. Nem szoktunk erről beszélni, pedig nagyon fontos lenne tudnia a híveknek, amikor politizálnak, vagy leadják voksukat egyik vagy másik pártra.
XII. Piusz pápa a halálbüntetésről: „Még amikor egy elítélt személy kivégzésének kérdéséről van is szó, az állam nem veti el az egyén élethez való jogát. Ez esetben a közhatalomnak van fenntartva, hogy az elítélt személyt megfossza az élet élvezetétől, bűnhődésül a bűntettéért, amikor ő a bűntettével már eldobta magától az élethez való jogát.”
Az állam nem tolerálhatja a bűnt, nincs joga legitimizálni egy bűnt sem. Hogy ez mennyire aktuális, gondoljunk csak az abortuszra, eutanáziára, a nemek forradalmának „vívmányaira”. Katolikus szemmel ezek vörös vonalak. Hogy az államnak mi a kötelessége, nagyon egyszerű és logikus: az állampolgárokat az üdvösségre segíteni, Isten uralmát megvalósítani a Földön. Ez a legfőbb közjó. Ennek érdekében Isten felruházza hatalommal az uralkodót. Innen érthető meg, hogy míg a középkorban a püspökök kenték fel a királyt, addig a demokráciában tisztes távolságot kell tartani a pártoktól, hiszen itt már nem beszélhetünk az Istentől kapott felhatalmazásról. Szent László az Istentől kapott hatalmának felelt meg, amikor véresen komoly törvényekkel, halálbüntetéssel rendet rakott ebben az országban. Ugyanígy Kapisztrán Szent János is az inkvizíció vezetésében ennek a hatalomnak felelt meg.
– A halálbüntetést ma már nagyon sokan szélsőséges megoldásnak tartják.
– Hogy a mai ember, a mai erkölcsi érzék mit ítél meg keresztényinek, azt nehéz érzelmek nélkül kommentálni. A mai ember, a közerkölcs olyan mélyen van, hogy egyáltalán nem érdekeli hogyan ítéli meg az egyház egy-egy igazságát. Sajnos az utóbbi időben az egyházi vezetők is belementek abba a „játékba”, hogy megpróbálnak nemcsak a kommunikáció szintjén érthetőek lenni, hanem akár az egyházi vagy dogmatikai hagyományokat is sértő intézkedéseket hoznak. Ilyen volt, amikor a pápa úr elrendelte a halálbüntetés általános érvényű hatályon kívül helyezését a katekizmusban. Ez nem jó tendencia. Az Egyháznak vannak általános érvényű dogmái, véleménye, melyeket akkor sem változtat meg, ha a közvélemény közben szélsőségesen balra tolódik. Veszélyes ezt a dobozt kinyitni.
Szögezzük le:
„az egyház tanítása alapján a halálbüntetés egy lehetséges igazságszolgáltatási intézmény a legitim állam számára. Ez megkérdőjelezhetetlen. A katolikus tanítás soha nem tagadta meg az állam jogát a halálbüntetés alkalmazására.”
Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, XIII. Leó pápa és még sok más egyházi tanító egyértelműen elismerte, hogy az államnak joga van a legsúlyosabb bűnöket halállal büntetni. Miért? Mert a büntetés nem csupán megtorlás, hanem az igazságosság helyreállítása és a közjó védelme.
– Ha jól értem, a kérdés tehát nem az, hogy lehetséges-e, hanem hogy mikor és milyen feltételek mellett lehet igazságos és szükséges a halálbüntetés.
– Pontosan. Nem dogmatikai kérdésről beszélünk, hanem így már világos, hogy morális dilemmáról van szó. Az egyik legalapvetőbb érv a halálbüntetés mellett az, hogy a legsúlyosabb bűnöknek arányos büntetéssel kell járniuk. Egy gyilkos, különösen egy többszörös gyilkos vagy egy gyermekeket bántalmazó személy, olyan bűnt követ el, amely megfosztja az áldozatát az életétől, és helyrehozhatatlan kárt okoz a társadalomban. Ha az élet a legértékesebb ajándék, akkor annak elvétele a legsúlyosabb bűn – ezért lehet a legnagyobb büntetésnek is járnia érte. Gondoljunk egy sorozatgyilkosra vagy egy terrorista cselekmény elkövetőjére. Ha ezek az emberek életben maradnak, a társadalom soha nem fogja igazságosnak érezni a büntetésüket. Az áldozatok családjai számára a halálbüntetés nem bosszú, hanem az igazságosság követelménye.
A halálbüntetés nem csupán megtorlás, hanem a társadalom védelmének egyik eszköze is. Egy életfogytiglanra ítélt bűnöző kiszabadulhat, akár börtönlázadás, akár korrupció, akár törvényi változások révén. Számos esetet ismerünk, amikor korábban elítélt, de szabadlábra helyezett bűnözők ismét gyilkoltak. Ha az állam komolyan veszi az ártatlanok védelmét, nem engedheti meg, hogy a legveszélyesebb elkövetők újra fenyegetést jelentsenek a társadalom számára. A halálbüntetés végérvényes megoldás lehet, hiszen az az ember, aki szándékosan és brutálisan elvette egy másik ember életét, nem kap újabb esélyt arra, hogy újra bűncselekményt kövessen el.
Kapisztrán Szent János a nándorfehérvári csatában
Persze ne felejtsük el, hogy bár egyesek vitatják, a halálbüntetésnek van visszatartó ereje. Egy potenciális elkövető kétszer is meggondolja, hogy elkövesse-e a bűnt, ha tudja, hogy életével fizet érte. Azokban az országokban, ahol szigorú büntetések vannak, például a Közel-Keleten vagy Ázsiában, a súlyos bűncselekmények aránya alacsonyabb. Természetesen a bűnözést nem lehet teljesen felszámolni, de az elrettentés igenis működik. Sokan mondják, hogy „a bűnözők nem gondolkodnak így”. De a statisztikák azt mutatják, hogy a halálbüntetés hatására a súlyos bűncselekmények száma csökkenhet. Ha valaki azt tudja, hogy egy brutális gyilkosságért vagy terrorcselekményért biztosan halálbüntetés jár, akkor a józan ész alapján meggondolja, hogy elkövesse-e.
– Akkor tehát az atya pártolná a halálbüntetés visszavezetését?
– Megint csak komplex kérdés. Nagyon erős erkölcsi lábakon kell állnunk ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Egy beteg társadalom, erkölcsi fertő tengerében egy ilyen fegyvert újratölteni lehet, hogy önbecsapás lenne. Ne felejtsük el, hogy hazánkban legutóbb nem zsidókat, cigányokat, hanem hazafiakat, papokat kínoztak meg, ítéltek akár halálra. Ennek a társadalmi berendezkedésnek az Egyház, a katolikus gondolkodás egyelőre inkább kárvallottja, mint nyertese.
Szeretném, ha hazánk egy erkölcsi tisztuláson menne keresztül. Ne legyünk álszentek: a politika színterén, állami szinten is szükség van erre! A jogrend liberális szemléletét is újra kellene gondolni. A szívem leginkább a családok és az egyén erkölcsi ítélőképességéért aggódik. Ha valami csoda folytán megtörténne ez a tisztulás, bátran támogatnám a halálbüntetés bevezetését. Jelenleg azonban komoly aggodalmaim vannak.
– Mi lenne az első lépés egy ilyen úton?
– Jó lenne, ha végre nevén neveznénk a dolgokat. Krisztus Urunk is azt mondta: „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem”. Az első lépés, hogy a bűnt bűnnek nevezzük. A korrupció nemzetellenesség, az abortusz gyilkosság, a homoszexualitás égbekiáltó bűn, a pedofília sátáni cselekedet és még sorolhatnám. Tegyünk végre azért, hogy a nemzetünknek legyen egy immunrendszere, ami kiveti magából a salakot, és felemeli, megsorozza azt, ami nemessé tesz. Ezt a meggyőződést tükrözze az oktatáspolitikánk, a törvényeink, a közéletünk.
Ez az interjú a Kiútkereső-rovat keretében készült. Ha Önnek is vannak gondolatai valamely, a magyarság megmaradása szempontjából létfontosságú kérdésben, írását küldje el a szerk@magyarjelen.hu e-mail címre.
Kiútkereső – új rovat indul a Magyar Jelenen, célunk a nemzeti sorskérdések megvitatása
A táplálkozás és az egészség összefüggései hazánkban a különböző korosztályok esetében
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
